Elképesztő módszerrel lepleztük le, hogy égetett el többmilliárdnyi eurót a kormány Ózdon: odamentünk megnézni a végeredményt

Ennél annak is több értelme lett volna, ha egyszerűen ellopják az EU-pénzt, vagy építenek belőle az ózdiaknak egy rohadt nagy játszóházat, ahol mindig van papír és zsírkréta, az EU-ellenőrök megvezetésére meg egy digitális tábla

- állapítottuk meg J.-vel és Zs.-vel az ózdi főutcára néző A Capella étterem teraszon ülve, miközben felváltva bámultuk a szemközti buszmegállóban várakozó hülye parókás embert és a tőle balra olvasható, mindannyiunkat megbabonázó VIKTOR KÍNAI ÁRUHÁZ feliratot.

Jó sztori nyomában autóztunk ugyan két és fél órát, hogy a legszebb magyar tájak és a legnyomorultabbul lerohadt magyar falvak között érjünk el Ózdra, ahol mégis leesett az állunk a sírva nevetéstől. Arra, amit láttunk és átéltünk, elméletben egyszerűen nem lehet felkészülni.

Dumb és Dumber, a kezdetek

Minden azzal kezdődött, hogy 2014. február 27.-én Orbán Viktor miniszterelnöki karrierjének talán legmeglepőbb húzásával állt elő Ózdon: a régi acélművek területén tartott sajtóeseményén azt jelentette be, hogy itt fog megépülni 2,5 milliárd forintból a Mindent Magába Szippantó Nagy Nemzeti Digitális Archívum, aminek sajnos nem ez, hanem az lett volna a neve, hogy Nemzeti Kulturális Dokumentációs Logisztikai Központ. Orbán azt mondta például, hogy a leendő digitális központ innen fogja kiszolgálni az egész országot, ami remek lesz, mert jelenleg 160 különböző közintézményben ezer diplomás dolgozik a kulturális értékek digitalizálásán. A korabeli újságcikkekből az derül ki, hogy a központ legfontosabb része a filmarchívum lett volna.

A dolog még NER-mértékkel mérve is minimum különösen hangzott. Talán fegyverrel kényszerítik a digitalizálókat, hogy Ózdra költözzenek dolgozni? És egyáltalán, hogyan tud elműködni egy országos hatáskörű kulturális szervezet a mindentől, így a kultúrától és az autópályáktól is irtózatosan messze fekvő, a világ végén csendben haldokló Ózdon? Milyen nehézkes lesz mondjuk a digitalizálandó anyagok odaszállítása?

Az ügyben csak egy dolog volt biztos. A leendő intézmény a Manda, vagyis az Orbán-kormány által létrehozott Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet alá fog tartozni. A Manda sztorija a jellegzetes NER-humor egyik csúcsteljesítménye. A szervezetet azért alapították, hogy egyetlen címen, egyetlen online felületen keresztül bárkinek elérhetővé tegye az állami kézben lévő digitalizált kulturális javakat, vagyis profi és amatőr filmeket, fotókat, reprodukciókat, hangfelvételeket és írott dokumentumokat. Ennek megfelelően az alapítása után jöttek rá, hogy a hangsúlyozottan egyetlen domainre épülő szervezet nem tudja megszerezni a léte értelmét jelentő manda.hu domaint, mert az foglalt és a gazdája nem adja, de erre korábban persze senki sem figyelt oda. Az egyetlen címen elérhető szolgáltatás most a mandarchiv.hu, a mandadb.hu, a mandateka.hu, a filmhiradokonline.hu, a gramofononline.hu és 100hires.hu címeken érhető el.

A Manda vagyonának igazán értékes része a filmarchívum volt. Ezért is került végül filmarchívum-helyiség az ózdi projekt egyik végül valóban megépült épületébe. Úristen, micsoda vicces archívum az, de ne szaladjunk ennyire előre!

Ott tartottunk, hogy Orbán 2014 elején bejelentette a nyilvánvalóan teljesen értelmetlen, ráadásul megvalósíthatalan tervet, az ügyről aztán hónapokig nem is lehetett semmit hallani, hogy egy 2014. végi kormányhatározatból derüljön ki, hogy suttyomban megváltozott az elképzelés, és végül is két dolog épül Ózdon, két, egymás mellett álló egykori iparcsarnokban. Egyrészt egy filmtörténeti élménypark + filmarchívum, másrészt az Orbán által év elején beharangozott nagy digitalizáló központ új verziója, ami, hogy végképp senki se értse, mire is való, a Kulturális GPS – Nemzeti Kulturális Térinformációs Rendszer, Szolgáltató és Tanácsadó Multifunkcionális Módszertani Központ nevet fogja viselni. Az utóbbi, hosszú nevű intézményben oktatási és módszertani központ és digitális kiállítótér lesz, harangozta be a kormányközeli média. Az egész így 3,7 milliárdba fog kerülni.

Eddig volt az elmélet, most jöjjön a túra!

Mi hárman azért ültünk autóba, hogy a megnyitó után nem sokkal a saját szemünkkel lássuk, mi lett végül is az Orbán-féle Nagy Digitális Tervből. Kiváncsiak voltunk arra, hogy mennyire jó szórakozás a régi magyar filmek díszleteivel és jelmezeivel csábító filmes kalandpark és mennyire erős a másik intézmény digitális kiállítása. Vagyis mire költötték el az EU milliárdjait. Innentől egy rakás kép is következik!

Előbb beugrottunk a régi gyártelepre, ami a város legközepét foglalja el, és ahol néhány, máig szöggyártásra és raktározásra használt kisebb épületen kívül egy rakás óriási, művészfilmesen szétrohadt gyártócsarnok található.

Aztán, miután megmerítkeztünk a város civil utcáit is belengő enyészet hangulatában, leparkoltunk első célpontunk előtt, amit mostanára hála istennek átneveztek Digitális Erőműre. Ez az, aminek többsoros neve volt korábban, és aminek Orbán annak idején lerakta az időkapszuláját, bármit is jelentsen ez.

A Digitális Erőmű egyrészt egy kifejezetten csinosan felújított-modernizált régi erőműépület - innen a neve második fele - másrészt egy hatalmas, jó fél-háromnegyed óra után robbanó késleltetett poén. Megérkezés után az irtó kedves idegenvezetők nagyon világosan elmondták, hogy mi ez az intézmény. Pont olyan, mint a Szentháromság: három értehetetlen dolog összegyúrva egy végképp érthetetlenné, konkrétan

  • rendezvényközpont
  • továbbképző központ
  • és kiállítótér

Amik együtt egy Digitális Erőművet tesznek ki. Vagyis szó sincs már arról, hogy mindent de mindent innen digitalizálnának, ami magyar és nem egyesekből meg nullákból áll eleve.

Kezdtük a kiállítással, ami a pincerendszerben található, és aminek Digitális Kárpát-medence a címe. Bementünk, magunkba szippantottuk a patinás, megdöbbentően analóg pinceszagot, elindultunk körbe, aztán csak néztünk, mint Csortos Gyula a boncasztalon. A Digitális Kárpát-medence kiállítás ugyanis kétféleképpen kivetített, végtelenített filmecskékből áll. Vannak hagyományos módon a falra vetítettek,

meg olyanok, amiket egy nagyjából asztalra emlékeztető fekvő téglatest felső, vízszintes lapjára vetítenek a test belsejéből, mint például ezt a remek Kárpát-medence-térképet, ami pont állókép, de vetítenek mozgót is vízszintesen.

A filmek tematikus blokkokban peregnek: magyar tájegységek, háziállatok, híres emberek, sportolók, ételek, táncoló parasztok, fürdőhelyek, ilyesmik.

És ennyi. Igen, ez a Digitális Kárpát-medence-kiállítás. Közepesen érdekes (5%) és totál érdektelen (95%) snittek peregnek majdhogynem ömlesztve, végtelenítve, bármifajta értelem nélkül, azon felül, hogy minden, amit látunk, magyar. Annyi benne a tartalom és az érdekesség, mint egy reptéri mozgójárda melletti falfelületen bemutatott, a kétperces átsuhanás közben megbámulható országimázskampányban.

Miközben fehér dizájnelemeken taposva haladtunk tovább a földszint felé, láttunk még egy minitárlatot viccesen angolra fordított című klasszikus magyar moziplakátokból.

Ennek semmi köze nem volt ahhoz, amit eddig láttunk. De ahhoz sem, amit ezután!

A szépen megcsinált földszinti nagycsarnok jelentette a rendezvényközpontot. Megkérdeztük, milyen rendezvényeket szerveznek ide. Hát olyat, amit a kedves megrendelő kíván. Volt itt még itt ismeretlen okokból egy ősszámítógépeket és ősperifériákat bemutató, pár darabból álló, végképp semmivel nem összefüggő minikiállítás is.

Az emelet maga a továbbképző központ. Itt vannak egyrészt különböző méretű szemináriumi szobák, illetve itt található - minden túlzás nélkül - Magyarország legmenőbb előadóterme.

Amit az egykori erőmű egykori irányítótermében rendeztek be, megőrizve a csodálatos műszerparkot

és a csodálatos feliratokat

A hátsó traktusban meghagyták a régi erőmű egy darabját is, ami tele van vicces nevű műszerekkel, kapcsolókkal, kijelzőkkel, és ahol fojtogató az égett bakelitszag, ami ebben az esetben pozitívum, mert, mint kísérőnktől megtudtuk, eredetileg is ez terjengett az épületben.

Nagyszerű továbbképző központ, de milyen tudást adnak itt tovább? Milyen témakörökben tartanak továbbképzéseket?

Hát amilyenekben a megrendelő tovább akarja képezni az alkalmazottait - hangzott a válasz, hogy az értelme hosszú másodpercek alatt jusson el az agyunkig. Ez tehát úgy továbbképző központ, hogy teret adnak annak, aki továbbképezne valaki mást. Ilyen alapon én is egy továbbképző központban lakom amúgy, mert van az az ár, amiért bárkinek kiadom a lakást ilyen célra.

Ez úgy rendezvényközpont, hogy lehet bele rendezvényt szevezni. Mármint lehetne, ha bárkinek olyan ötlete támadna, hogy olyan helyen szervezzen továbbképzést vagy rendezvényt, ami Budapesttől időben olyan messze van, mint Bécs, cserébe nincsenek szálláshelyek. Mindezt megkoronázták egy teljesen értelmetlen és tartalmatlan kiállítással.

Bocsánat, van gyereksarok is, ami két dizájnolt lyukat jelent:

Meg szórakoztatóhelyiség, ami egy szemetest és egy girhes kis ghettoblastert:

Oké, ennek annyi értelme sem volt, mintha ingyenes lakossági koncertet szerveztek volna a pénzből, ahol Pócs János dinnyéken játszó családi zenekara lett volna a sztárfellépő, de majd a másik! Jöjjön a szomszédos gyárcsarnokba telepített Élménypark!

Az Élményparkban a legnagyobb élményt az odaút jelentette. A gyárudvar patakparti részén ugyanis szétrohadt beton metrószellőzőkre emlékeztető izéket helyeztek el, amik belsejében naiv stílusú freskókon mutatták be a vasipar történetét.

Utána a jellegzetesen magyar fenntartható interaktivitás jegyében be nem kapcsolt kültéri játékok következtek, például a Nem Mozgó Hengerek, amik így persze sokkal viccesebbek, mert aki rájuk mászik, az úgy fog vergődni és vonaglani, mint az egyszeri magyar pályázatíró az EU Csalás Elleni Hivatalában.

Meg egy vízijáték víz nélkül, és máris ott álltunk a Filmes Élményparkban. Itt is kaptunk idegenvezetőt, ami hasznos volt, mert magunktól itt sem igazán hittük volna el, amit látunk.

Bemelegítésnek megnéztünk egy klasszikus magyar kosztümös filmek felkasírozott jelmez- és díszletterveit bemutató, minden összefüggés vagy magyarázat nélkül odapottyantott kis kiállítást.

Megtaláltuk a legjobb, 2010. után épült magyar emlékművet!

Az ösvény ezután egy olyan helyiségen át vezetett, ami annyira erős, ugyanakkor letisztultságában is szimbolikus látványt nyújt, hogy ki kéne vágni innen, felhozni Budapestre és a Kossuth téren felállítani, mint a Tök Fölösleges Pénzelbaszás Emlékművét. Ez itt az:

Ez egy gigantikus, nyilván hatalmas költséggel megcsinált raktár. Ahol jól láthatólag nincsen semmi. És minden bizonnyal nem is lesz soha. Itt ugyanis filmeket tároltak volna, mármint az EU pénzét kicsaló pályázat szerint, de nem igazán komolyból. Mivelhogy értékes régi filmeket - amik között van egy csomó olyan antik példány, ami a vegyi összetétele miatt képes az öngyulladásra is - eleve nem is szabad ilyen nyitott, szabadpolcos rendszerben tárolni, csoportokban vonuló turisták között.

Egy szerencséje van a magyar filmkincsnek: hogy úgysem fog idekerülni. Nemcsak azért, mert a hely erre nem alkalmas, hanem azért sem, mert a magyar kormány időközben, 2016 júniusában, még a központ megnyitása előtt úgy döntött, hogy a filmarchívumot elveszi a Mandától és a Vajna-féle Filmalapra bízza. A Mandát pedig, ahogy van, meg is szünteti. Ezt talán még nem lehetett biztosan tudni, amikor ezt a tragikomikus emlékművet tervezték, azt viszont igen, hogy ilyen raktárban úgysem lehet majd pótolhatatlan filmeket tárolni.

A Manda igénytelenségét jelzi, hogy ha már megépült ez a hihetelenül bizarr kamuraktár, legalább raktak volna valamit a polcokra a megnyitóra. Akármit. Ahogy az eddigi tereket is értelmetlen akármikkel töltötték be. De itt még ehhez sem vették a fáradságot, ami azt jelenti, hogy mégcsak nem is szégyellték a dolgot.

A raktárrésznél volt még egy interaktívnak szánt szakasz - ott, ahol az épület fenti fotóján azok a kitüremkedő greenbox-zöld dobozok láthatóak - ahol a különböző évtizedek filmterméséből nézhettünk volna részleteket, ha lettek volna feltöltött filmrészletek a rendszerben, de a több évtizednél sem voltak. Ez sem szegte a kedvünket, hiszen kezet foghattunk a magyar múzeumtörténet legnyomorultabb Csortos Gyula-próbababájával:

A Pofátlanság Emlékművétől feltüzelve ezután vége odértünk a lényeghez, vagyis a Filmes Élménypark élményrészéhez, a központi csarnokhoz. Kizárásos alapon találtuk ki, hogy itt jönnek az élmények, mert eddig ugyan pazarul szórakoztunk, de a szó hagyományos értelmében sokkal inkább voltunk egy gigatikus átverés áldozatai, mint a pénzükért jól szórakozó turisták.

Az élménycsarnokban a következő dolgokat láttuk, sorrendben

1.) Kamu jelmezeket

Nyitásnak sorba állított híres magyar filmes jelmezek szereztek élményeket nekünk. Balla Eszter egésztestes rózsaszín plüssmackójelmeze a Kontrollból, Garas és Kern dupla nadrágja a Ripacsokból, Brandauer Mephisto-ruhája a Mephistóból, ilyesmik. Bár én vagyok az anti-James Bond és rosszabb kém lennék egy vakondnál is, még nekem is feltűnt valami furcsa, és megkérdeztem az idegenvezetőnket, hogy a jelmezek hogy lehetnek ilyen fantasztikusan jó állapotban. A válasza tényleg nagy élményt szerzett nekünk, kiderült ugyanis, hogy ezek nem igazi magyar filmes jelmezek, hanem a megnyitóra varrták őket, újonnan, a klasszikus filmek alapján.

2.) Kamu, végképp értelmetlen áldíszleteket

A hatalmas tér további részét az archívumban tárolt különféle díszletek foglalták el. Mármint hittük ezt pár másodpercig, végtelen naivitásunkban. Volt itt XX. század eleji könyvtárszoba és vidéki elemi iskolai osztály, fodrászat, 56-os utcasarok és elegáns XIX. századi vasúti kocsi.

Aztán kiderült, hogy talán egy kivételével ezek sem az archivált magyar filmkincs részei, hanem ide készültek. A nagy kérdés az, hogy minek. A díszletekben nem voltak sem lámpák, sem kamerák, semmi nem derült ki arról, hogy mitől díszlet egy díszlet. Hogy mondjuk miért érdemes inkább megépíteni egy repülőgépbelsőt stúdióban ahelyett, hogy egy valódi gépben forgatnának, ami egy laikus szemében egyszerűbbnek és olcsóbbnak tűnhet. Nekem véletlenül pont díszlettervező a csajom, úgyhogy első kézből mondhatom, kevés érdekesebb dolog van, mint amikor egy forgatáshoz értő ember végigmutogat egy díszletet.

Itt ilyen élménye a Kamupark látogatóinak nem lehet, egyvalami ugyanakkor valóságos eufóriát volt képes kiváltani belőlünk. A gájdunk ugyanis elárulta, hogy a díszletek alapjában arra lettek kitalálva, hogy az idelátogató iskolás csoportok vagy felnőtt turisták, ha akarnak, saját filmet forgathassanak bennünk. Máris láttuk magunk előtt a mostantól stábbusszal, komoly lámpaparkkal kiránduló osztályokat.

3.) Egy tankot

Amit csak úgy odaraktak középre, láthatólag olyan alapon, hogy a megnyitóról szóló tévétudósítások vágóképein jól fog mutatni. Belemásztam, valódi tank volt. Mint kiderült, én odabent, a haverjaim pedig odakint gondoltunk ugyanarra: be kéne röffenteni, mint a vén tüntető jobbernek a tankot 2006-ban, aztán lerombolni vele ezt a hazugsággyárat.

4.) Kontextus nélkül a sarokba dobált vetítő- és más mozigépeket

5.) Egy darab valóban irtó ígéretes, szórakoztató, modern, tényleg digitális, valódi élményszerzésre alkalmas, mélyen filmes, ráadásul internetes játékot

A központi csarnok galériájáról drótkötélpálya indult, egészen a szemközti oldalig. A játék lényege az, hogy a fentről lezúduló vendég egy óriási zöld fal előtt suhan el, miközben az egészet egy óriási robotkarra emlékeztető automata kamera veszi, a játékos mögé green box technikával híres magyar filmek csatajeleneteit vetítve. A kész kisfilmet egyrészt a helyszínen rögtön meg lehet nézni egy óriási kivetítőn, másrészt feltöltik a központ weboldalára, hogy később otthonról szuvenírként mutogathassuk a digitális klipet. Jól hangzik, ugye? Ez az attrakció ennek megfelelően egyáltalán nem működött és tippjük sem volt, hogy mikor fog. Cserébe hosszú percek alatt sem találtam meg a Filmtörténeti Élménypark weboldalát, uólag sem, hogy végül dühösen hagyjam az egészet a francba.

Hát ez volt az Ózdi Élmény. Összefoglalom, mit láttunk:

  • egy továbbképző központot, ahol senki sem tart továbbképzést, csak aki hoz magával oktatókat és a vendégeinek épít egy szállodát
  • benne egy totálisan értelmetlen, semmiről sem szóló kamu digitális kiállítással
  • és egy filmtörténeti élményparkot, ahol semmi sem eredeti
  • és semminek nincs értelme
  • cserébe semmivel sem lehet szórakozni
  • és eleve minek van az egész Ózdon, aminek semmi de semmi köze nincs a magyar filmtörténethez, ellentétben más településekkel, amiknek van
  • viszont felépítettek egy eleve üresnek szánt gigaraktárat
  • és a falakra a látogatókat végképp zavarba hozva lengyel nyelvű filmplakátokat akasztottak
  • utóbbi két dolgot azért, hogy megvezessék az EU-t és kicsalják tőlük a pénzt

Külön vicces, hogy a szemérmetlenségnek és a pénzkidobásnak ezt a cinikus emlékművét egy olyan nyomorult városban emelték, amiről ordít, hogy bármilyen kicsit is értelmes fejlesztés az éltető oxigént jelentené neki. Itt így eltapsolni 3,5 milliárd ajándékforintot + 300 millió sajátot sokkal durvább, mintha Budapesten 30 milliárdból építettek volna egy 100X100X100 méteres, seggé átalakuló mobilszájat.

Az irrealitás érzését külön növelte, hogy a felújítás-átépítés építészetileg remekül sikerült - Csontos Györgyi munkája - így még fájóbb volt, hogy remek terekben mutatják a látogató arcába az EU-támogatott fityiszt. Egy szerencse, hogy a kivitelező legalább Garancsi István kormánynagytőkés Market Zrt-je volt.

Több órás ottlétünk alatt természetesen egyetlen helyi lakossal sem találkoztunk odabent, dehát minek is jöttek volna ide.

Az ügyben kérdéseket küldtem a formálisan még létező Mandának, ők nem meglepő módon egy szót sem válaszoltak. A Manda feladatait - így valószínűleg az Ózdi Cinizmusemlékművet is - átvevő Filmalap ezt írta vissza:

A Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet (MaNDA) jövőjéről júniusban kormányhatározat döntött, miszerint a MaNDA jelenlegi formájában megszűnik, feladatait a kormányhatározat szerint 2017. januártól a Filmalap látja majd el. A részletekről jelenleg is egyeztetések folynak. A fejleményekről tájékoztatni fogjuk a sajtót és a filmszakmát.

Kapcsolódó
Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.