"Ez egy nagyon nehezen megnyert olimpiai arany volt. Mind fizikálisan, mind mentálisan rettenetesen elfáradtam" - nyilatkozta győzelme után Szilágyi Áron, aki saját bevallása szerint talán most nem volt olyan állapotban, mint Londonban.

Küzdeni tudását, koncentrációját emelte ki. Ő is úgy érezte, hogy asszóról asszóra javul. Tény, hogy kívülről tán a Bujkevics elleni, a 16-os táblán vívott asszója tűnt a legnehezebbnek, leginkább azért, mert Bujkevics hatalmas formában vívott, az asszó első fele nagyon szoros lett. A második felében Szilágyi fokozatosan átvette az irányítást, és bár a vége felé kiengedett egy kicsit, két tusnál már nem engedte közelebb a fehéroroszt.

A román Doliceanu elleni asszója már simább volt, kicsit jobb zsűrizéssel még simább lehetett volna - otthon vezettem az eredményt, nálam 17:9 lett a vége*. Az elődöntő végén a koreai Kim jól tudott váltani, így szorossá tette az asszót - itt is volt egy fordítva megítélt tus, Szilágyi egyik jóütemű tempóval átvett támadását ítélték közbevágásnak, ha azt megadják, nem lett volna izgalom.

A döntőben - ezt sajnos már nem bírtam ébren kivárni - 15:8-ra nyert, vagyis az eredmény alapján elég simán. Szilágyi szerint a látszat ellenére ez nem volt könnyű meccs. Daryl Homer nagyon laza mozgású, atlétikus vívó, ami tud nehézségeket okozni. "Olyan stratégiát kellett választani, amivel az ellenfelem roppant dinamikus és agresszív vívását már a pást közepén, rögtön a rajt után meg tudom törni, hogy ne tudja kialakítani a helyzeteit" - mondta erről a meccsről Szilágyi.

A kétszeres olimpiai bajnok szerint most sokkal több energiáját vitte el az, hogy a mecsre koncentráljon, "hogy ne figyeljek a közönségre, hogy csak a következő tuson járjanak a gondolataim"

Azt mondta, ebben sokat segített új edzője Decsi andrás is, aki mindig megnyugtatta, amikor kinézett rá. Szilágyi ősszel váltott edzőt, és jött el korábbi mesterétől, Somlai Bélától. A miértről most annyit mondott, hogy "Decsi Andrissal jól megértjük egymást, harmonikusan együtt tudunk dolgozni", és jól érzi magát az edzéseken. De háláját fejezte ki Somlai Bélának és nevelőedzőjének, a pekingi olimpia előtt elhunyt Gerevich Györgynek is.

Decsi azt mondta, tanítványa "kiirtotta a fejéből azt a gondolatot, hogy veszíthet", ezért, és az elvégzett munka ismeretében nem aggódott. Neki az elődöntő tetszett a legjobban. "Taktikailag tökéletes volt, csak szuperlatívuszokban lehet róla beszélni" - mondta.

*A kardvíváshoz tényleg értek kicsit, 1988-95 között magam is kardoztam Szilágyi edzőjének, Decsi Andrásnak a korosztályában.