Jesse Owens 1936-ban 10,3 másodperccel nyerte a százméteres síkfutást. Ezzel az eredménnyel a riói olimpián az előselejtezőkből még tovább jutott volna, de az első futamból már nem, összesítésben a 43. helyen végzett volna. Olyan nevek előznék meg, mint a zimbabwei Gabriel Mvumvure, a szaud-arábiai Abdulah Akban Mohammed vagy a német Lucas Jakubczyk - nevek, amelyek méltán nem mondanak semmit azoknak, akik nem fanatikus rajongói ennek a sportnak.

De vajon mekkora szerepe lehet ebben a technikai fejlődésnek, a jobb, könnyebb futócipőknek és mindenekelőtt a rugalmas, mégis kemény pályáknak?

A kanadai közszolgálati tévé megpróbálta összemérni egy modern sprinter teljesítményét Owenséval ennek érdekében

• elkészítették Owens cipőjének másolatát;
  
• ráadták az olimpián bronzérmet szerző André De Grasse-ra, akinek a felvétel idején még 9,92, az olimpiai döntő óta 9,91 az egyéni legjobbja;
  
• majd ráeresztették De Grasset egy döngölt földes, startgép nélküli pályára.
  

Idejét a berlini módszerrel, vagyis kézzel mérték. Az eredmény?

11 másodperc,

vagyis Jesse Owens nagyon megverte volna De Grasse-t, ha együtt futnak.