Az esélytelenek nyugalmával kezdhette a magyar női pólóválogatott az amerikaiak elleni negyedöntőt. A világ mostani legjobbjaival már a csoportmeccsek során is össze kellett csapnunk, és annak egy nagyon sima 11:6 vége lett az amerikaiak javára.

Akárcsak azon a meccsen, az első negyedben most is jól tartottuk magunkat. 3:2 lett ugyan a vége, de ha az utolsó támadásban Tóth Ildikó ziccerhelyzetből nem a kapusba vágja a labdát, lehetett volna döntetlen is.

A második negyedben viszont már kezdett kijönni a két csapat közötti fizikai és tudásbeli különbség. A magyarok nem nagyon tudtak mit kezdeni az amerikai lövésekkel. Még akkor sem, amikor távolról kellett bombázniuk, amikor pedig emberelőnyben közelebb jöhettek Kasó kapujához, nagyon könnyen találtak be. Volt 7:3 majd 8:4 is, a félidőben pedig úgy lett 8:5 oda, hogy az utolsó támadásunkban ismét Tóth egy viszonylag könnyű ejtést a felső kapufára rakott.

A harmadik negyed elején feljöttünk 8:6-ra, egy pillanatra megcsillant a remény, hogy lehet itt keresnivalónk, de az amerikaiak két gyors góllal megmutatták, hogy megingathatatlanok. A negyed felénél már 11:6 volt oda, tehát ott tartottunk, mint a csoportmeccs elején, és ez szépen mutatta is, hogy mennyire nem tudunk mit kezdeni az amerikai támadásokkal. Le is cseréltük Kasót, jöhetett a helyére a kapuba Gangl Edina. A negyed végéig egy gólt visszahoztunk, de így is 12:8 volt az utolsó szünetben, és ekkor már valószínűleg a magyar játékosok sem hitték el, hogy lehet itt keresnivalójuk.

A negyedik negyedben az amerikaiak már nem erőltették meg magukat, a vége 14:10 lett a javukra, tehát a gólkülönbségen egyet faragtunk a csoportmeccshez képest. De ez így is nagyon egyoldalú meccs volt, egyszerűen ekkora a különbség a két csapat közt.

Így a magyar válogatottnak magyar a bronzmeccs, amelyen majd pénteken azokkal az oroszokkal játszunk, akiket a másik elődöntőben megvertek az olaszok. Az előző két olimpián negyedikek voltunk, most reális esélyünk van arra, hogy egy szinttel feljebb tudjunk lépni.