Az 500 méteren győztes női kajaknégyes tagjai mindannyian azt hangsúlyozták a verseny után, hogy tökéletes pályát teljesítettek a riói olimpián.

"Mondhatjuk, a legtökéletesebb pálya volt, amióta együtt vagyunk."

- jelentette ki az immár ötszörös olimpiai bajnok Kozák Danuta, hozzátéve, hihetetlenül nyugodtnak érezte a csapatot.

"Nem tudom igazából, a rajtunk hogy sikerült, de a Gabi nagyon jó csapással ment végig, hátulról meg nagyon nagy erő jött. Erős lelkiállapotban teljesített pálya volt. Edzéseken nem tudtunk ilyen jól menni, nyilván azért, mert fáradtabbak is voltunk. Most így, hogy kipihentük magunkat és versenyformában vagyunk, tudtunk menni egy tökéletes pályát."

A riói triplázásról - első hely egyesben, párosban és négyesben - úgy fogalmazott: hihetetlen négy éven van túl, aminek ez a koronája. Majd kedvenc mondását idézte:

"Célozd a Holdat, és nem baj, ha nem éred el, akkor is a csillagok között vagy. Én megcéloztam a Holdat és el is értem."

Csipes Tamara, aki a londoni diadalhoz képest újonc volt a négyesben, szintén azt emelte ki, hogy "abszolút tökéletes pályát mentünk".

"Mondtam is a lányoknak, hogy az Eb-pályához képest, bár ott is nyertünk, ez ég és föld volt. És emeli az arany fényét, hogy tényleg megcsináltuk azt, amit tudunk. Krisztával beszéltük is a szobában, hogy nem is azért izgulunk, hogy milyen színű lesz az az érem, hanem, hogy ne rontsunk el semmit, mert akkor sikerül. És nem rontottunk el semmit."

- nyilatkozott Csipes Tamara, akinek édesapja szintén kajaknégyesben szerzett ötkarikás aranyat, 1988-ban, Szöulban.

"Majd ha megkapom az érmet, akkor le fog esni, hogy ez nem olyan, amiből már van otthon, hanem más. Most már mondhatom, hogy egyszeres olimpiai bajnok vagyok, mint apukám, így innentől kezdve neki csönd!"

- tette hozzá nevetve.

Fazekas-Zur Krisztina elárulta, hogy a londoni sikerrel szemben most sokkal jobban izgult:

"Londonban nem izgultam, mert nem tudtam, milyen egy olimpia, és a felépítése is más volt az egész versenynek, most négy napot végig szurkoltunk. Nagyon örülök, hogy vége van, felszabadult vagyok, s várom, hogy ünnepelhessünk."

A versenyről elmondta, menet közben nem tudtam, hogy állnak:

"Hátul mást nem látok, csak össze-vissza lapátokat, és meg is fogadtam magamban, hogy nem fogok kinézni, de nem bírtam ki, 350-nél kinéztem, és láttam, hogy vezetünk."

Szabó Gabriella azt mondta: "nem nagyképűség, de nagyon magabiztosan álltam a mai naphoz oda." Elárulta, hogy ő sem figyelte verseny közben, vajon vezetnek-e:

"Nem mertem kinézni, mert azzal csak rontok a teljesítményünkön. De az utolsó 50 méteren, ahol már szoktam kíváncsiskodni, érzékeltem, hogy megvan az előnyünk. Nem foglalkoztunk azzal, hol vagyunk a mezőnyben, szerettünk volna jól rajtolni, de tudtuk azt is, hogy gyorsak is tudunk lenni, csak saját magunkban bíztunk, csak magunkkal foglalkoztunk."

A három olimpiai aranyáról úgy fogalmazott, most "kezdi ízlelgetni", milyen érzés:

"Elértem azt, amiért négy évet dolgoztam, nagyon jól felépítettem ezt magamnak mentálisan."

(MTI)