Az ötszörös olimpiai aranyérmes Kozák Danuta a jövőben szeretne még feljebb kúszni az olimpiai éremszerzők listáján, ehhez azonban rengeteg edzésre és szerencsére lesz szüksége. Kozák erről szombat délután, harmadik riói aranyérme megszerzése után beszélt magyar újságíróknak.

Kozák először merész álomnak gondolta, hogy három számban győzzön a riói olimpián, de végül sikerült megvalósítania.

"Amikor végleg eldőlt, hogy három számban tudok indulni, akkor azért elég merész álomnak tűnt, de az elmúlt hónapokban azt gondoltam, akár egy reális cél is lehet. Szerencsére minden összejött és sikerült"

- nyilatkozta a magyar sajtó képviselőinek Kozák, aki egyesben, Szabó Gabriellával párosban, valamint a Csipes Tamarával és Fazekas-Zur Krisztinával kiegészült négyes tagjaként is aranyérmet szerzett 500 méteren.

A 29 éves versenyző elmondta: néha azért érezte a nyomást, különösen akkor, amikor közvetlenül a verseny előtt lebetegedett, ugyanakkor felszabadult attól, hogy a rajthoz nagyjából már egészségesen tudott odaállni.

Kozák az első női kajakos az olimpiák történetében, aki triplázott. A férfiak közül az új-zélandi Ian Ferguson hajtotta végre ezt a bravúrt - azaz, hogy egyesben, párosban és négyesben is nyert - 1984-ben, Los Angelesben. Mellette az orosz Vlagyimir Parfenovicsnak jött össze a triplázás, ő 1980-ban hazai környezetben K-1 500, valamint K-2 500 és 1000 méteren győzött.

"Nem szoktam különbséget tenni, hiszen minden pálya egy külön élmény, egy külön extázis"

- válaszolta a kajakos arra a kérdésre, hogy melyik győzelmét emelné ki a három közül, egyúttal hozzátette, nem is a végső siker a legfontosabb.

"Nem az a lényeg, hogy itt nyertünk, hanem az út, a munka, amit eddig beletettünk, az sokkal fontosabb és jellemformálóbb, én pedig örülök neki, hogy ezt az utat végigjárhattam. Persze lehet, hogy gyengébb helyezésekkel picit csalódottak lennék, azonban én az elmúlt négy-öt évben mindent megtettem azért, hogy ezen az olimpián sikeres legyek."

Kozák hangsúlyozta, hogy természetesen voltak nehéz pillanatok a felkészülésben:

"Voltak olyan időre menések, amelyek rosszul sikerültek, olyan edzések, amik fájtak, amikor már a sírás kerülgetett. Amikor az edzés végén egyszerűen már nincs több erőd… De akkor is fel kell állni délután, és megint meg kell csinálni. Hogy mi visz ilyenkor tovább? Az, hogy most itt lehetek, a cél, amit kitűztünk magunk elé, amit el akartam érni.”

(via MTI)