Hillary Clinton győzelme az amerikai elnökválasztáson sokkal nagyobb jelentőségű lehet, mint azt ma sokan gondolják. Az USA első női elnökének megválasztása nem csupán azért lenne szenzációs újdonság, mert ezután minden amerikai kislány elhiheti, kellő szorgalommal és kitartással őbelőlük is lehet bármi, csak akarniuk kell.

Ennél jóval többről szól ez a választás.

Ha novemberben Hillary nyer, az egész nyugati világban hatással lesz mindarra amit eddig a nemekről, nemi szerepekről, vagy akár a heteroszexuális párkapcsolatról, házasságról gondoltunk.

Egy nő politikai vezetővé választása önmagában még nem feltétlenül forgatja fel a világot. Margaret Thatcher miniszterelnöksége nem repesztette meg az üvegplafont Nagy-Britanniában. Azonban az USA elnökválasztása más: hosszú évek óta tartó, emberi kvalitásokat és élettörténetet a legapróbb részletekig széles körben megismertető, óriási médiafigyelem kereszttüzében zajló személyes, nem ritkán a legintimebb titkokat is felfedő személyeskedő küzdelem.

Az elnökválasztási kampány jelenlegi állása szerint Donald Trump stábja nem túl jól mérte fel a helyzetet: tapasztalat, szakértelem, egységes párttámogatás és valódi program nélkül egyre esélytelenebb a küzdelemben. Szavazói bázisát így írta le nagyon találóan a New York Times publicistája: Trump a saját kivételezett helyzetük visszavonhatatlan elvesztése miatt szorongó, versenyképtelenné váló, 20. században rekedt, nem túl júl képzett fehér férfiak jelöltje. Az ő számukra Hillary Clinton győzelme a büszkeségükön esett személyes sérelem, megalázó és elfogadhatatlan lenne.

Így harcolj eredményesen a nőket háttérbe szorító előítéletek ellen

A július végén tartott demokrata elnökjelölő kongresszuson dolgozó háttéremberek a felmérések eredményeit tekintve remek munkát végeztek, és ebben nem kis része volt Clinton karakterén végzett munkájuknak. Egyfelől a gyenge pontjait erősségként tudták bemutatni: azért nem hagyta el a férjét a szexbotrányok után, mert Hillary a legnehezebb időkben sem száll ki, ő sosem adja fel. Egy férfitól amúgy sem várná senki, hogy a magánéletét a karriercéljai elé helyezze. Vagy: Hillary Clinton nem különösebben karizmatikus vezető, viszont bizonyítottan kiváló csapatjátékos. Nem egy popsztár, aki a kamerák előtt teljesít a legjobban, ellenben keményen dolgozó, felkészült és a felkarolt ügyeket sikerre vivő politikus.

És ez messze nem minden, ezek még csak a könnyebb, női mivolta miatt leküzendő akadályok voltak az elnökségért folytatott küzdelemben. Hillary Clinton igazi ellenfelének már nem is annyira Donald Trump, mint a saját politikai múltja, és a nőket mindeddig hátráltató sztereotípiák, előítéletek látszanak.

A jó hír, az, hogy egy ilyen drága, óriási figyelem kísérte, felkészült szakemberek irányította és szupertehetséges beszédírókat foglalkoztató kampányban az eddig vitathatatlan tényként kezelt vélekedések jelentős része megkérdőjelezhetővé vált.

Nézzük az öt legfontosabbat:

• A férfiak határozottak és tárgyilagosak, a nők kiszámíthatlanok, érzelemvezéreltek és hangulatemberek
  

Nos, ez ellen a sztereotípia ellen dolgozik talán a legeredményesebben Donald Trump, és ezért mérhetetlenül hálásak lehetünk neki. A könnyen bepöccenő, mérgében szinte bármilyen meggondolatlan lépésre képesnek látszó milliárdos eddigi teljesítménye alapján nem különösebben meglepő, hogy az amerikai szavazók kétharmada a forrófejűsége miatt nem (sem) bízná rá az ország vezetését. Ennyit a hormonjaik miatt megbízhatatlan, menstruálás, vagy épp a klimax miatt felelősségteljes munkára alkalmatlan nőkről.

• Egy nő számára mindig a család az első
  

Ez az elképzelés is egyre kevésbé tűnik életszerűnek. Különösképp azért, mert egyelőre nem jellemző, hogy a nők kiskorú gyerekek szülőjeként érnének karrierjük csúcsára. A házasság létező, és a férfiakra is vonatkozó elvárás, azonban azt már egyre kevesebben gondolják, hogy csakis a nők feladata vagy felelőssége lenne a házi tűzhely melegének biztosítása. Mi is írtunk róla, a házasságok, a házastársi szerepek is változóban vannak.

A szülőség már korántsem ilyen fontos ahhoz, hogy megbízhatónak tartsanak. A női politikusok és nagyvállalatokat vezető nők jelentős részének nincs saját, vér szerinti gyereke, Angela Merkelnek és Theresa Maynek sincsen. Hillary ugyan szülő és nagyszülő, de ugyan miért is hátráltatná ez őt jobban, mint mondjuk Obama elnököt az, hogy két kiskamasz lány egyébként családcentrikus apukájaként elnökösködött nyolc évig?

• Férfiak dominálta közegben férfias viselkedéssel lehet elismerést kivívni
  

Sokszor éri a vád a női vezetőket, hogy túl férfiasak, vagy egyenesen elférfiasodtak, mert csak nincs más választásuk, csak így tudnak érvényesülni a férfiak, és a férfias tulajdonságokra és életvezetésre szabott világban. Ez már nem sokáig lesz így: a nőiesnek tartott tulajdonságok sorát egyre több nagyvállalatnál ismerik el vezetői erősségekként. Az empátia, a munkatársakra való odafigyelés, a csapatmunka tisztelete és a szakmai felkészültség eredményesebbé tesz minden szervezetet, mint az agresszív, macsó stílus, a zsenialitás, vagy kiválasztottság mítoszán alapuló, tekintélyelvű és egyszemélyi vezetés.

• Akkor jutsz előre nőként, ha kedves vagy, csinos és szeretnek
  

Még a Facebook második embere, Sheryl Sandberg is ezt tanácsolja minden nőnek. Mások szerint egyáltalán nem helyes szerepet játszani ahhoz, hogy sikeres lehess, és egyre kevésbé lesz a kedvesség a nők útja a sikerhez. Hillary Clinton nem egy kedves, népszerűségre törekvő nő, ahogyan Angela Merkel sem az. Theresa May sem a külsejével hívja fel magára figyelmet. Miért is kellene egy kormányfőnek vagy egy elnöknek különösebben szerethetőnek, kedvesnek, pláne dekoratívnak lennie? Egy férfi vezető kapcsán ez az elvárás aligha fogalmazódik meg, vagy legalábbis ilyen mértékben.

• Egy erős nő mellett csak papucsférj lehet a férfi
  

Ez lehet az egyik legnagyobb változás a Fehér Házban. Mi lesz Bill Clintonnal? Az elnök házastársának szerepe hagyományosan a Fehér Ház lakrészeinek ízléses berendezésében és tipikusan nőies, anyukás, nagymamás protokolláris feladatokban merült ki. Hillary Clinton és Michelle Obama is elvállalta a sikeres férfi mögött álló okos nő szerepét, mert mi mást is tehettek volna, és emellett is elsősorban női jogegyenlőséget, gyerekeket érintő ügyekben lobbiztak first ladykként.

Nagy kérdés, milyen témákat, feladatokat találnának majd egy korábbi elnökhöz illőnek, hogyan sikerül, sikerülhet-e hihetővé és akár példaértékűvé tennie a felesége karrierjét a háttérből támogató, büszke és feminista férj képét. Ráadásul ott a nyilvánosság: a brit miniszterelnök vagy a német kancellár nem feltétlenül köteles mutogatni a sajtónak, vagy más államok vezetőivel barátkoztatnia a házastársát, míg az USA első párja folyamatosan a reflektorfényben él.

Még a megnevezése kapcsán is nagy a bizonytalanság: a jövendőbeli first gentleman, vagy first husband szerepe nemcsak szokatlanul új lehet, de épp ilyen nagyhatású is: alaposan átalakíthatja majd hagyományos házastársi szerepekről, a nők és a férfiak karrierútjairól alkotott képet.

Egy biztos: akármit is gondolunk Hillary Clintonról mint emberről, vagy akár az eddigi politikai karrierjéről, a megválasztása alaposan átformálhatja a nyugati világ nőkről alkotott elképzeléseit.