A fiatal férfiak belebetegednek a hagyományos férfiszerepnek való megfelelésbe, a család eltartása, a családfői szerep súlyos teher számukra.

Ez derült ki egy meglehetősen alapos, mintegy 15 évig zajló amerikai kutatásból, amelyben háromezer, házasságban élő 18-32 év közötti férfit és nőt kérdeztek meg rendszeresen fizikai és mentális egészségi állapotukról.

Meg is lett az eredménye.

Minél inkább a férfi vállát nyomta a család eltartásának terhe, annál rosszabbul érezte magát a bőrében

Érdekes módon a nők kapcsán ennek részben az ellentétét tapasztalták.

A kutatásban részt vevő feleségek minél nagyobb részt tettek hozzá a családi összjövedelemhez, annál inkább kiegyensúlyozottnak érezték magukat.

A házasságban élők nemcsak az USA-ban, hanem az egész nyugati világban jellemzően az átlagosnál iskolázottabb és sok esetben konzervatívabb, vallásosabb emberek, a férj általában többet keres a feleségénél még akkor is, ha azonos a végzettségük.

A kenyérkereset ne legyen a férfi dolga

Az amerikai munkaalapú társadalom, és egyre kevésbé férfiközpontú is a kutatás egyik vezetője, a Connectucuti Egyetem professzora, Christin Munsch szerint.

Az eredmények az ő olvasatában azt mutatják, hogy ha család eltartásának terhét levesszük a férfiak válláról, és többé már nem tekintjük azt kizárólag, vagy legalábbis főként az ő feladatuknak, az mindkét nem számára konkrét, kézzelfogható előnyökkel jár.

Vannak emberek, akik inkább a munkájukra, és vannak, akik inkább a családjukra akarnak inkább fókuszálni - mondja. Szerinte mindenki azzal járna a legjobban, ha ezeket a szerepeket nem tekintenénk sem életre szólónak, sem pedig egy adott nemhez kötöttnek.

Az is kiderült, mi rombolja leginkább a fiatal kenyérkereső férfiak egészségét (a viszonylag korán vállalt felelősségen, a kötelező és az élethossziglan tartó taposómalom rémképén túl). Ha sikerül is nekik megfelelő életszínvonalat biztosítaniuk a családjuk számára, folyamatos bennük a sürgetés, hogy még többet érjenek el. Ez pedig egyet jelent: még több munkaórát.

Ez az életmód, a saját maguk, és a környezetük támasztotta elvárások állandó szorongást okoznak, és egészségromboló hatásúak. Mindenhol a világon, minden korosztályban.

Nem csoda, hogy a leginkább férfiközpontú társadalmakban a legnagyobb a különbség a férfiak és a nők születéskor várható élettartama között. És igen, kitalálhatjátok, Magyarország teljesít az egyik legrosszabbul ebben az összehasonlításban, ahol még a fiatalabb korosztályok is a javarészt hagyományos értékrendet vallják: a férfi fizesse a randit, a nyaralást, a nő pedig legyen kellemes és készséges társaság. A családfő dolga a külvilággal folytatott harc, a család védelmezése és a kenyérkereset, az asszonyé pedig a család, az etetés, az otthon melegének biztosítása.

Ehhez képest boldognak és egészségesnek sem tűnünk a statisztikák alapján: a férfiak nem érik meg egészségben a nyugdíjkorhatárt (már ha egyáltalán életben vannak még akkor), a nők pedig éveket töltenek otthon, majd élethossziglan szenvednek a munkahelyi és családi elvárások kettős terhelésétől.