Szerdán lelőttek egy házaspárt Nyíregyházán. A kettős gyilkosság megrázta a közvéleményt, a 444 is megírta: reménytelenül szerelmes román orvos ölt.
Sokaknak lehet ismerős a történet néhány eleme: csak néhány hónappal ezelőtt, májusban született első fokú ítélet a volt budai kórházigazgató ügyében, aki elkábította, kikötözte volt barátnőjét, majd nemi szervére lúgot öntött egy életre megcsonkítva őt.
Ha a hírek között böngészünk, még egy gyors, felületes keresés után is kiderül, egyáltalán nem ritkaság, hogy férfiak nőket különös brutalitással bántalmaznak, csak mert azok visszautasították őket.
Miközben büszkék vagyunk a nőket tisztelő kultúránkra, és borzongva olvassuk a pakisztáni, indiai híradásokat egy-egy házassági ajánlat visszautasítása miatt savval leöntött nőkről - micsoda barbárság! - a legtöbben észre sem veszik, hogy az indíték nem sokban különbözik a fenti esetektől. A mindennapos pofonokról, zaklatásról, agresszióról pedig még csak nem is szólnak a hírek.
Ezek az esetek világszerte hasonlóak, és közük sincs a szerelemhez. Extrém megnyilvánulásai a férfiasnak tartott, a férfiaktól hagyományosan elvárt viselkedésnek és a nőkre vonatkoztatott sztereotípiáknak.
Ezért nem lehet elintézni az egészet annyival, hogy tessék, egy újabb őrült, ilyen brutális gyilkosságokat csak őrültek követnek el. Épelméjű emberek is ölhetnek, és a férfiakat visszautasító nők bántalmazása szinte mindennapos.
Mint a nők elleni erőszak kapcsán általában, itt sem számít, hogy az elkövető milyen iskolázott, milyen a családi háttere, milyen anyagi helyzetű. Láthatjátok, orvosok, jó családból való úrigyerekek, (mint például Eliot Rodger) borzalmas gyilkosságokat követhetnek el, és nem feltétlenül azért, mert néhányan közülük eleve mentális problémával küzködtek.
A leginkább ott veszélyes egy nő számára visszautasítani egy férfi közeledését, ahol a legtöbben még mindig ezt gondolják, vagy hogy
A magyarra nehezen fordítható a male entitlement áll a jelenség mögött. Az a jogosultsági vélelem, hogy egy férfi számára természetes, sőt tőle egyenesen elvárt az ellentmondást nem tűrő viselkedés és az, hogy tűzön-vízen át érvényt szerezzen az akaratának.
Azt is fontos látni, hogy ugyanennek az érmének a másik oldala az, hogy még ma is sokhelyütt tanítják arra a lányokat, hogy nem mondhatnak nyíltan nemet egy férfinak, vagy legalábbis jobban járnak, ha nem teszik.
Szinte minden nő találkozott már a zaklatás, megfélemlítés, nyilvános megszégyenítés valamilyen formájával, mert nem fogadta egy férfi közeledését, vagy szakítani merészelt vele.
A "nem utasíthasz vissza", a "nem hagyhatsz el" is sokaknak ismerősen csenghetnek. Ha a nő nem viszonozza elég készségesen egy férfi iránta táplált érzéseit, a düh, a bosszú és az agresszió, de akár még a nemi erőszak is többé-kevésbé érthető és igazolható lehet meglehetősen sokak szerint.
Ezek miatt a kulturális normák miatt születnek szalagcímek a "reménytelenül szerelmes" gyilkosokról, pedig szenvedélyt, kitartó udvarlást, féltékenységet emlegetni ezek kapcsán súlyos tévedés. Arról kellene beszélni inkább, hogy a nem nemet jelent, és csak az igen jelent beleegyezést.
(Címlapkép: police.hu)
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.