A pomerániai szavazók a török elnök kezére adták Merkelt

  • Először fordult elő vasárnap, hogy a menekültellenes jobboldali AfD megverte Angela Merkel német kancellár pártját, a CDU-t.
  • Az egyik legkisebb és legszegényebb német tartomány választási eredménye komolyan rontotta Merkel belpolitikai helyzetét, a CSU egyik vezetője máris ébresztőt kiáltott neki.
  • A mindig pragmatikus Merkel menekültügyben aligha állhat már át a túloldalra, így várhatóan kitart engedékeny-humanista politikája mellett továbbra is.
  • Ha újabb százezrek érkeznének Németországba, az könnyen karrierje végét is jelentheti egy ilyen kiélezett helyzetben. Ezzel pedig a török elnök szerepe nagyon felértékelődött a kancellár életében.

Mecklenburg–Elő–Pomeránia volt a bölcsője Angela Merkel politikai karrierjének, és most azt találgatják a német lapok, hogy ez lesz-e a sírja is.

1990-ben ugyanis e tartomány Stralsund nevű városában indult egyéni képviselő-jelöltként Angela Merkel, alig néhány héttel azután, hogy belépett az CDU-ba. A véletlennek köszönhetően lett pont itt jelölt, a párt vezetése egy utolsó percben hozott döntéssel talált neki éppen itt helyet az egyesített ország első választásán. Angela Merkel 26 éve a város egyéni képviselője, a körzetben azóta minden választást megnyert. 2000 óta ő a CDU elnöke, 2005 óta pedig Németország kancellárja.

Most vasárnap azonban a tartományi választáson nagyon rosszul szerepelt Angela Merkel pártja, és aligha vigasztalja, hogy Stralsund városában kivételesen a CDU kapta a legtöbb szavazatot. A keletről Lengyelország, északról pedig a Balti-tenger övezte egykori NDK-s tartományban ugyanis összességében csak 19%-ot kapott a CDU, míg az egész kampányt a menekültek elleni propagandára felépítő, alig három éve alakult AfD 20,8 százalékot kapott.

Az AfD ezzel már a német tartományok több mint felének a parlamentjében ott van, de ami igazán aggasztó Merkelnek az az, hogy most először fordult elő, hogy több szavazatott kaptak, mint a CDU.

Először fordul elő, hogy egy tartományi választáson az AfD bizonyul a legerősebb jobboldali pártnak. Sőt, először fordul elő 1945 óta, hogy egy választáson van jobboldali párt, amely jobban szerepel a CDU-nál.

Az egy ügyű párt

Az AfD-t részben a CDU-ból kivált politikusok hozták létre, eredetileg Merkel EU-s politikája elleni tiltakozásul. A párt fő célja sokáig az volt, hogy a német adófizetőknek egyetlen centet se kelljen adniuk az adósságtól nyögő déli tagállamoknak, főleg ne a görögöknek. Tavaly azonban a párt vezetését egy új csoport vette át, akiknek egyetlen fontos üzenetük az volt, hogy nem szabad beengedni a menekülteket, és elég a muzulmánokból.

Jelenleg az AfD az egyetlen párt Németországban, amelyik határozottan ellenzi a kormány engedékeny menekültpolitikáját, és ez rendkívül kifizetődőnek tűnik.

Jövő szeptemberben parlamenti választások lesznek Németországban, és eddig úgy volt, hogy decemberben dől el hivatalosan, hogy Angela Merkel újra, negyedszerre is indul-e a kancellárságért. Erre a mostani pomerániai választás után akkor is halványultak az esélyei, ha a legtöbb német politikai elemző úgy tartja, hogy a kancellár – pártelnök kőkeményen fog küzdeni a folytatásért.

Pedig ez csak Elő-Pomeránia

Messziről nézve lenne egy csomó érv, hogy ne rémüljön meg a CDU a vasárnapi eredménytől:

  • Mecklenburg–Elő–Pomeránia német mércével mérve elég kicsi, csak 1,7 millió ember lakja, szegény is, a „nem fontos tartományok” közé tartozik.
  • Mindegyik párt vesztett a támogatottságából vasárnap, még csak nem is a CDU járt a legrosszabbul, hanem a szélsőbaloldali die Linke és a mérsékelt-balos SPD.
  • Az SPD és a CDU elég szavazatot szerzett ahhoz, hogy a tartományt továbbra is együtt, nagykoalícióban vezessék, ahogy ezt teszik már 10 éve.
  • Az SPD, a másik nagy német párt idén már két tartományi választáson is még sokkal rosszabbul szerepelt, és ők is átélték már, hogy radikális riválisuk (die Linke) megverje őket (márciusban Szász-Anhaltban). Mégse dőlt össze a világ, a párt vezetésében sincs változás.
  • Márciusban az AfD a mostaninál is jobban szerepelt Szász-Anhaltban, 24,2 százalékot szereztek ott, csak éppen akkor nem az SPD, hanem a CDU győzött (29%-kal).
  • Természetes, hogy a választók egy jelentős része megunta a régi nagy pártokat, a nagykoalíció pláne nem teszi érdekessé a két legnagyobbat, talán menekültválság nélkül is sok lenne a protest-szavazó.
  • 21 százalék ugyan a menekültellenes pártra szavazott, de a többség így is a menekültbarát politikát hirdetők mellett van, hiszen a győztes SPD még Merkelnél is engedékenyebb.

Ám mindezek az érvek a teljes képet hiába árnyalják, aligha nyugtatják majd meg a CDU politikusait, és aligha lesz következmények nélküli a párt, és ezáltal a kormány politikájának jövőjére nézve a mostani vereség. Mert az eredmény mindenképpen jól mutatja, hogy a német választók egy jelentős részének nem tetszik Merkel menekültpolitikája.

És ez felülírja a racionalitást is sok esetben:

  • Hiszen éppen Mecklenburg–Elő–Pomerániában van a legkevesebb menekült egész Németországban. Az 1,1 millióból alig 24 ezret helyeztek el ebben a tartományban. Ha valahol nem jelentenek közvetlen problémát a menekültek, akkor az pont ez a vidék. Az is igaz ugyanakkor, hogy több kutatás is megmutatta már, hogy a félelem bizonyos csoportoktól éppen könnyebben alakul ki, ha az adott csoport nincs jelen.
  • Ez Németország legszegényebb tartománya, a szélsőséges pártok mindig is jól szerepeltek, 2011-ben a posztkommunista Linke 18, a neonáci NPD 6 százalékot szerzett. Csakhogy éppen az utóbbi években kezdődött érdemi kilábalás a nehéz helyzetből. 2015-ben volt a legalacsonyabb a munkanélküliség és a legmagasabb a GDP a tartományban az egyesítés óta. Logikus lett volna az is, ha a sikert elérő pártokat megjutalmazzák a választók.

Vagyis se sok menekült, se elszegényedés nem kell ahhoz, hogy az AfD menekült- és iszlámellenes kampánya sokakat meggyőzzön. Az sem segített a CDU-n, hogy március óta alig érkezik menekült a tavalyi tömeghez képest, hiszen azóta a törökök vigyázzák a határukat.

Erdogan felértékelődött

Csakhogy az emberáradat könnyen újra megindulhat: ehhez elég, ha Törökország felmondja a menekültek megállításáról kötött márciusi egyezményt. A török kormány már jelezte, ha októberben nem kapnak vízummentességet az EU-tól, akkor lehet, hogy felmondják. Több európai kormány (például a francia) pedig már jelezte, hogy nem akarják a mentességet megadni.

Úgy tűnik, hogy Merkel egyre kiszolgáltatottabb a külső hatalmaknak. Akár még Oroszországnak is, amely mostanra ismét a törökök szövetségese lett, és Moszkva komoly diplomáciai offenzívát indított, hogy a nyugati gazdasági szankciókat 2017-re vonja vissza az EU. Merkel ebben az ügyben eddig hajthatatlan volt.

Merkel most nem fordulhat nagyot

Angela Merkel nem szokott finnyás lenni, ha a választói akarat nyomán meg kell változtatnia a véleményét. Amikor második kormányát alakította, koalícióban a szabad demokratákkal (FDP), akkor például elkötelezte magát amellett, hogy mégse zárják be az összes atomerőművet. A fukusimai atomerőmű rettenetes balesete után azonban a német közvélemény egyébként is atom-ellenes hangulata radikalizálódott, és fontos tartományi választások közeledtek, ahol a Zöldek és az SPD is nagyon jól álltak. Úgyhogy Merkel egy interjúban bejelentette, hogy a fukusimai tragédia mélyen megérintette, és rájött, hogy tévedett az erőművekkel kapcsolatban, és azokat be fogják zárni, ahogy arról még a baloldali-zöld kormány korábban döntött.

Volt még néhány ilyen fordulata, Merkelt sokan pragmatikusnak, néhányan egyenesen gátlástalan karrieristának tartják, aki végszükség esetén elveken és régi barátokon is átlépett, ha a politikai siker nagyon megkívánta.

Óvatos visszakozása most is volt: néhány nappal a mecklenburgi választás előtt, nyilván a közvélemény-kutatások ismeretében, azt mondta a Süddeutsche Zeitungnak, hogy bizony követett el kormánya hibákat a menekültválság kezelésében. Arról beszélt, hogy sokkal hamarabb fel kellett volna ismernie a helyzet súlyosságát, és sokkal előbb összeurópai megoldást kellett volna szorgalmaznia. Kár volt, hogy az első bizottsági kvótajavaslatot még nem támogatta, és hogy nem állt ki a közös európai határőrség megszervezése mellett, és a schengeni külső határok közös védelme is túl későn merült fel.

Ez az önkritika (főleg az utolsó gondolat) mindenképpen figyelemre méltó, de az elégedetlen választóknak valószínűleg már nagyon kevés volt. Azonban ennél élesebb fordulatot Merkel nagyon nehezen tehet most.

A kancellár az utóbbi évben teljes politikai identitását arra építette, hogy a rászorulók támogatása erkölcsi kötelesség, és hogy Németország képes megbirkózni ezzel. Minden belső és külső támadást lesöpört. Túl fontos és túlságosan személyéhez kötődő ügy lett ez ahhoz, hogy alapvetően megváltoztassa most a véleményét.

Nem is utal erre semmi. A mecklenburgi eredmény híre Kínában, a G20-as csúcstalálkozón érte, onnan csak ennyit nyilatkozott a Bildnek:

„Senkinek semmilyen juttatását sem csökkentettük a menekültek miatt Németországban. Sőt, néhány esetben még növekedtek is szociális kiadásaink. Semmit sem vettünk el az ittlévő emberektől. Továbbra is azon dolgozunk, hogy növeljük az életszínvonalat Németországban.”

Peter Tauber, a CDU Merkelhez teljesen lojális főtitkára azt mondta, hogy mivel világos, hogy a menekültek elleni tiltakozás vitte az AfD-hez az embereket, ezért még jobban el kell magyaráznia a pártnak a mostani helyzetet, hogy érthetőbb legyen a kormány politikája. Vagyis a hivatalos irányban egyelőre nincs változás.

Ugyanakkor Merkel belső kritikusai, például a bajor pénzügyminiszter, Markus Söder (CSU) rögtön azt mondta, hogy ez a választási eredmény nem más, mint egy figyelmeztetés Merkelnek, hogy "ébredjen már fel".

A sajátjaival is meg kell küzdenie

Merkel 16 éve elnöke a CDU-nak, és mostanra nagyjából leszámolt a párton belüli ellenzékével. Ők már jóval a menekültválság előtt a túlságosan liberális bevándorláspolitikája miatt támadták. Leginkább ezen a vonalon kötöttek bele, bár a támadás lényegében arról szólt, hogy Merkel egy csomó más ügyben is (abortusz, melegek jogai) mindig is a CDU liberális széléhez tartozott, ám éppen a bevándorlás volt ezek közül a leginkább vitatott a választók körében.

A tartományok vezetésébe visszanyomott pártellenzék most új erőre kaphat, összefogva a bajor CSU-val, hiszen a katolikus testvérpártnak szintén szava van a közös kancellár-jelölt megválasztásakor.

Merkelnek most nem csupán a német választókat kell meggyőznie arról, hogy okosan politizált az elmúlt másfél évben, hanem a saját pártját is meg kell győznie, hogy vele érdemes nekimenni a 2017-es választásnak, mert neki van a legjobb esélye negyedszerre is győzelemre vezetni a CDU-t.

Merkel hatalmas küzdő, a legtöbb német lap mai választási elemzésében arra tippel, hogy harcolni fog az igazáért a mostani vereség után is. Szeptember 18-án egy sokkal nagyobb, sokkal liberálisabb tartományban, Berlinben lesznek választások. Az ottani eredmény még fontosabb lesz abból a szempontból, hogy a CDU decemberben esedékes, esseni kongresszusán megválasztják-e Merkelt ismét a párt elnökének, illetve a 2017-es választások kancellár-jelöltjének.

Ha Berlinben a pártja jól szerepel, akkor már csak Erdogan török elnökben kell bíznia.