Van Bayer Zsoltnak egy utcai harcos epigonja? Miután a publicista nyilvánosan önkritikát gyakorolt, és ígéretet tett, hogy szappannal kimossa a száját, szamizdatban, falfirkák formájában terjednek a tanai?

Fogalmunk sincs, hogy ki a betyár Banksy, aki a magyar kormány sűrűn váltakozó ellenségképeit még a Magyar Időknél is pontosabban tudja lekövetni, és magáévá tenni. De jó lenne megismerni az alacsony költségvetésű, kormánypárti graffitist, aki frappáns üzeneteivel már egy jó ideje elárasztja a város köztereit.

Micsoda posztmodern underground gesztus ez, hogy miközben a hatalom az országot kitapétázta „Üzenjük” meg „Tudta?” óriáspalkátokkal, és minden csatornán ömlik ránk a propaganda, akkor jön a nép egyszerű gyermeke, egy alulról szerveződő filctollas vagány, aki félelmet nem ismerve, lényegileg ugyanezeket az üzeneteket nyomja, csak sokkal érthetőbben és full illegalba.

Szedjük össze, hogy mit tudunk róla!

• Fekete, alkoholos filccel dolgozik, de van világos tolla is, amivel a sötétebb felületekre viszi fel az üzeneteit. Sőt, látható egy-két ritka krétával készült munkája is.
  
• A legjellegzetesebb vonása az alkotónak, hogy stabil, határozott, lendületes, aránylag egyenes vonalú, nyomtatott betűkkel ír.
  
• Jellemzően Budapest belvárosában dolgozik (V. IX. kerület), de a Margitszigetet is kedveli.
  
• Kitartó. Ha lemeszelik, lemossák, törlik felírásait, visszatér a helyszínre, és precízen rekonstruálja korábbi munkáját.
  
• Tömör, velős, közérthető üzenetekkel dolgozik, amiket több helyre is elszór a város különböző részein.
  
• Nem éppen makulátlan a helyesírása.
  

Az üzenet tömörségén túl a legfeltűnőbb védjegye a firkálónak a nyomtatott betű, ami fakadhat foglalkozási ártalomból. Műszaki végzettségű embereknél ez gyakori, mert rögzül náluk a műszaki rajzoknál használt szabványírás. A grafológia szerint, aki nyomtatott betűvel ír, az sokszor másnak akar látszani, mint ami. Lehetséges, hogy az illető a vélt vagy a valós negatívumait, rossz tulajdonságait akarja elfedni, pozitívabb képet akar kialakítani magáról. Esetleg az írás tulajdonosa kreatív képet szeretne mutatni önmagáról vagy a különcségét akarja hangsúlyozni.

De a nyomtatott kézírás lehet az extrém, hisztérikus figyelemfelkeltési vágy is, tehát ordítás.

Szerintem egyszerűen arról van szó, hogy ezeket az idióta graffitiket meg a krikszkraksz tageket képtelenség rendesen elolvasni, hősünkben, a filces huligánban meg van alázat, nem vagánykodni akar, hanem tájékoztatni.

Ha valaki még felfedez ismeretlen alkotásokat a mestertől, jelezze! acsd@444.hu