Az 1990-es évek vége felé az akkori legnagyobb magyar internetes tartalomszolgáltatónak, az Origónak két gyönyörű ötlete is támadt egymás után: az egyik az volt, hogy végre lesz chat, és akkor majd lehet az interneten chatelni, a másik meg az, hogy ki kell szűrni a chatből az illetlenséget. A megoldás: egy forradalmi okosszoftver, ami valós időben felismeri a csúnya szavakat, és kicsillagozza őket, mielőtt a képernyőre kerülnének. Chat ide vagy oda, ne beszéljenek az emberek mindenfélét.

Mi tagadás, elég hülye ötlet volt. Nyilván nem csak a kétbalkezes implementációval volt a baj (az okosprogram minden gyanús stringet kicsillagozott a faszállítástól a szarvasi arborétumon át a nagygéci templomig) hanem inkább azzal, hogy csodák csodájára kiderült: ha valaki csúnyát akar mondani, az úgyis csúnyát fog mondani – ha nem írhatja le pont azt, hogy fasz, szar vagy geci, akkor majd leírja máshogy. A nyelv ugyanis a közhiedelemmel ellentétben nem egy primitív szecskavágó szerkezet, amit egy ügyes kezű villamosipari szakember egy este alatt megjavít, ha elromlott (elcsúnyult), hanem egy varázslatos, hajlékony eszköz, ami annál varázslatosabb és annál hajlékonyabb, minél inkább próbálják kordában tartani. Valószínűleg erre jött rá az Origo, amikor megszüntette a béna és nevetséges cenzorprogramot, aztán persze később a chatet is, de ez már nem ide tartozik.

Mit ad isten, több mint másfél évtizeddel az Origo elfuserált kísérlete után a világ egyik legnagyobb közösségi szolgáltatásának, a kereken félmilliárd aktív felhasználóval rendelkező Instagramnak is ugyanaz a gyönyörű ötlete támadt: mostantól ki lehet szűrni a képekhez írt kommentek közül a csúnya – pontosabban az offenzív, bántó – szavakat. A gyakorlatban mindez úgy működik, hogy a beállítások között megjelent egy gomb, ami kiiktatja azokat a kommenteket, amikben az Instagram felhasználói által sértőnek ítélt szavak találhatók. Hogy melyek ezek a szavak, az nem derül ki, az Instagram ugyanis nem tett közzé hivatalos feketelistát. És bár természetesen azonnal kibróbáltuk, és nyomdafestéket nem tűrő sértéseket vágtunk egymás fejéhez az Instán (pl. ****, ****, ****, ****, stb.), úgy tűnik, hogy a rendszer egyelőre átengedi őket.

Tökéletesen működik viszont az a szűrő, ami felhasználó által előre megadott szavakat tartalmazó kommenteket szűri ki a rendszerből: mostantól csak beírod a tiltott szavak közé, hogy kurva meg ronda, és amikor legközelebb valaki odakommentelné a tengrapartról posztolt képed alá, hogy „Tyűha, Timikém, de kurva ronda vagy!", akkor az egyszerűen nem jelenik meg. Gyönyörű.

Kétségtelen, hogy a netes kommentelők nap mint nap képesek mindazt a mélységet és sötétséget bemutatni, ahová az emberiség zivataros története során eljutott, és még az is érthető, hogy a legtöbb szolgáltató igyekszik valamilyen eszközzel védeni magát és felhasználóit a verbális abúzustól. Csakhogy aki ezt az Instagram-kommentszűrőt kitalálta és üzembe helyezte, pontosan ugyanabba a hibába esett, mint az Origo lelkes, de fogalmatlan programozói annak idején: soha az életben nem hallott szemantikáról, hírből sem ismeri az iróniát, a szarkazmust, az asszociációt vagy a metaforát, soha nem hallott taxist lendületből cigányozni, lelátót kreatívan zsidózni, és azt képzeli, hogy az emberi gonoszság meg aljasság kiiktatható azzal, hogy betiltjuk a gonosznak meg aljasnak ítélt szavakat. Amivel egyedül az a baj, hogy gonosz meg aljas emberek léteznek ugyan, de gonosz meg aljas szavak nem léteznek.

Ahogy a közismert logikus, Jaroslav Peregrin mondta: „A nyelv nem címkék gyűjteménye, amiket dolgokra ragasztunk, hanem egy szerszámos láda, amiben az elemek fontossága a működésük módjában rejlik, nem pedig abban, hogy dolgokhoz kapcsolódnak.”

Ami pedig Timit illeti a tengerparton:

Gyönyörű, mondhatom.

„Gyönyörű”.

Gyönyörű.