A visegrádi Kerítéspárt nem merte kimondani a szót, hogy kerítés
2016 február 16., 05:29
Létezik az a V4, amiről Orbán Viktor álmodik?
A miniszterelnök az utóbbi években felfedezte magának a V4 csoportot, mint egy jelentős eszközt arra, hogy érdemben befolyásolni tudja az európai politikát. Magyarország önmagában nem túl erős az uniós rendszerben, de a 40 milliós Lengyelországgal, illetve Csehországgal és Szlovákiával együtt már képes erőt mutatni ez a tömb.
A pénteki pozsonyi csúcsra például közös javaslatokkal mentek, és ezek közül több be is került a zárónyilatkozatba. Ugyanakkor az nem látszik, hogy a csoport képes lehet-e hosszú távon egységesen komoly változásokat áterőltetni az EU-n. Hiszen még az sem egyértelmű, hogy nagyon sok területen ugyanazt és ugyanannyira akarnák. És múlt heti első nagy közös sikerük után Orbán Viktor rögtön úgy tett, mintha semmit sem értek volna el.
Ez egy romlatlan és gyarapodó vidék
Orbán Viktor víziója szerint ez a régió az EU tiszta és virágzó szíve. Itt gyorsabb a növekedés, mint a lassuló Nyugaton, és pláne mint az adóssághegyek alatt nyögő Délen, szerinte ez az unió gazdasági motorja. Itt tisztábbak a társadalmak, nincsenek bevándorlók, akik beilleszkedni képtelenek, és még veszélyesek. Ezek az országok készek megtartani magukat fehérnek és kereszténynek. Itt nem fertőzték meg a közvéleményt a politikai korrektségre érzékeny önsorsrontó eszmék. Ez egy virágzó és tiszta része a rothadó Európának, és innen indulhat el a kontinens újjászületése. Orbán egy hete Lengyelországban egyenesen új kulturális ellenforradalomról beszélt, ami ebből a régióból elindulva alakíthatja majd át Európát.
Orbán szerint ezt észre kellene vennie Németországnak is. A miniszterelnök azt igyekszik a berlini kormány tudomására hozni, hogy ez a régió a természetes szövetségese. A német ipar hátországa ez a vidék, Németország természetes igénye a keleti befolyás erősítése. Ugyan a migrációs ügyben nem értenek egyet az itt élők a mostani berlini politikával, de minden másban számíthatnak a támogatásra. Németországnak nem az ősi rivális Franciaországgal kellene együttműködnie, hanem a keleti szövetségeseivel, ha erős akar maradni.
Hogy a fenti gondolatmenetben mennyi a vágy, és mennyi a valóság, azon sokat lehetne vitatkozni, és még csak az sem világos, hogy ebből mennyit gondol komolyan a miniszterelnök, és mennyi az üres propaganda. Az viszont biztos, hogy a Visegrádi Csoport erősítésére sok gondot fordít a magyar diplomácia mostanában, és amióta Lengyelországban a Jog és Igazságosság (PiS) jutott hatalomra, azóta új lendületet vett az együttműködés.
A V4 tényező lett, a közelmúltban meglátogatta a csoportot Angela Merkel német kancellár, javaslataik bekerültek a nyugati sajtóba, és Donald Tusk tanácsi elnök pozsonyi csúcsra írt meghívó levelében is visszaköszönt egy csomó olyan panel, amit nyilvánvalóan e csoport kedvéért helyezett ott el.
Eddig inkább csak a pénz követeléséről szólt
A V4 eddig akkor pörgött fel igazán, amikor pénzt kellett szerezni. Aktív volt a csoport, amikor 2012-13-ban a mostani EU-s költségvetés kohéziós támogatásaiért kellett lobbizni, és már megindult részükről a mozgósítás a 2020 utáni időszak pénzeiért.
Most először fordult elő az, hogy az EU működését alapvetően érintő követelésekkel is előálljon a csoport, és a menekültek elosztása ellen is igyekeztek egységesen fellépni.
Ez az új szerep nem megy nagyon könnyen. Az idei év nagy közös nyilatkozatait az utolsó pillanatig finomítgatták, és a magyar igényekhez képest rendesen felpuhították. A februári prágai V4 csúcson például a nagy nekikészülődés után nem sikerült összehozni egy olyan szöveget, ami kifejezetten javasolta volna új kerítések építését a menekültek megfékezésére. A végső szövege magát a kerítés szót sem rakták bele, állítólag elsősorban a csehek kérésére.
A múlt pénteki pozsonyi csúcsra készített V4 javaslatot is az utolsó pillanatig, csütörtök éjszakáig szövegezték a négy kormány diplomatái. Orbán Viktor csütörtökön felvett, de péntek reggel leadott rádióinterjújában még azt sem tudta biztosra mondani, hogy tényleg elkészül a szöveg. Elkészült, de nem lett olyan radikális, mint ahogy azt a magyar kormány szerette volna. Pedig a magyar kormányfő történelmi lehetőséget lát abban, hogy a Brexit utáni zavaros időben az EU működésének alapjait átalakítsák a javaslat szellemisége alapján. Idén az alábbi két ügyben igyekezett a V4 eredményt elérni:
Ne legyen kvóta
Alapvetően mind a négy kormány inkább kvóta-ellenes, de a téma Magyarországon messze fontosabb lett, mint a többi országban. Orbán Viktor belpolitikájának ez a vita a lényege, a többieknek ez nem élet-halál kérdés.
A 2015 szeptemberi, eddig egyetlen kötelező kvótelosztási határozatot Magyarországon kívül a csoportból csak Szlovákia utasította el, igaz, akkor még Lengyelországban egy másik párt kormányzott. Szlovákia csatlakozott ahhoz a perhez is, amelyben Magyarország megtámadta a kvóta-döntést az EU bíróságán.
A pozsonyi csúcs elé időzített V4-es nyilatkozatban benne van, hogy minden elosztási mechanizmus csak önkéntes alapon működhet, és megjelenik a „rugalmas szolidaritás” elve mint új ötlet, ami arról szól, hogy mindenki úgy járuljon hozzá a menekültválság kezeléséhez, ahogy akar. A V4-ek pedig jelezték, hogy ők inkább a védekezésben akarnának jeleskedni, és készek a közös határőrizetre eszközt és pénzt is fordítani.
A pozsonyi csúcs után a V4-ek ebben az ügyben már széttartanak. Robert Fico szlovák és Bohuslav Sobotka cseh miniszterelnök is úgy értékelték a helyzetet, hogy a kötelező kvóták végleg lekerültek a napirendről, és ezzel a V4 elérte, amit akart. „Politikailag ez a téma már nincs napirenden” - mondta Fico. „Meggyőződésem, hogy a kvóták halottak” - tette hozzá Sobotka. Ezzel szemben Orbán Viktor úgy értékelte ugyanezt a csúcsot, hogy semmi sem oldódott meg, a magyarországi népszavazásra szükség van.
Nyilván a magyar miniszterelnöknek még legalább két hétig azt kell üzennie, hogy a kvótanépszavazásnak van tétje (igazából nincs), míg a szlovák és a cseh kormány szeretné saját sikereként is ünnepelni azt, hogy a kvótát levették a napirendről. Ez az ellentmondás okozhat még frusztrációt a csoporton belül, hiszen végre átment egy komoly, német érdeket sértő javaslat a tanácson, ám az eredményt a négyek egyike rögtön vitatni kezdte. Ez a további együttműködésnek nem biztos, hogy jót tesz majd.
Vegyenek vissza a lisszaboni szerződésből
A 2009 óta hatályos EU-s alapszerződés (amelyet annak idején a Fidesz is megszavazott a magyar parlamentben) Orbán szerint történelmi hiba volt. Idén Tusnádfürdőn fejtette ki eddig a legrészletesebben, hogy mi vele a baja:
- Az Európai Parlament túl erős lett,
- az Európai Bizottság politikai szerepet is vihet,
- az Európai Tanács minősített többséggel is hozhat döntéseket.
(A háromból a középső nem szó szerint következik a lisszaboni szerződésből, de illeszkedik annak szellemiségéhez, ami a közös intézmények erősítéséről szól.)
A Brexit nagy lökést adott Orbánnak, hogy az EU közös döntési mechanizmusait gyengíteni igyekezzen, és a tagállami vétójogot visszahelyezze a 2009 előtti szintre. Arra hivatkozik ugyanis, hogy a britek azért léptek ki, mert nem voltak szabadok az unió igája alatt, és újabb tagállamok léphetnek ki, ha ezen nem változtatnak.
Lengyelországban jó partnerre talált a magyar kormány e kritikájában, főleg ami a bizottság politikai szerepét illeti, hiszen ellenük éppen folyik egy jogállamiságot vizsgáló bizottsági eljárás, ami pont egy fontos példája az intézmény új szerepfelfogásának.
A nagy reformtervből átment a pozsonyi csúcs előtti V4 nyilatkozatba, hogy a mostani (tehát a lisszaboni) szerződésnek megfelelően figyelni kell arra, hogy fontos stratégiai döntéseket csak az Európai Tanács hozzon. Vagyis ez utalás arra, hogy az Európai Bizottság fogja vissza magát.
Ez jóval gyengébb megfogalmazás, mint amit a magyar kormány akart. A felpuhításhoz több tényező is hozzájárult: Fico mint házigazda nem akarta, hogy a csúcson kilátástalan vita induljon az alapszerződés reformjáról, és itt olyan távol vannak az álláspontok, hogy biztos lett volna a kudarc. Továbbá a német kormány hatalmas diplomáciai nyomást gyakorolt, hogy ne legyen szó az alapszerződés módosításáról, és ezt erőltette Tusk tanácsi elnök is, aki amúgy igyekezett konstruktívan hozzáállni a visegrádiak határvédelmi igényeihez. A csehek pedig eleve nem érzik saját ügyüknek ezt a reformot.
A V4 vezetői Orbánon kívül alapvetően jó kompromisszumnak értékelték azt is, hogy a pozsonyi csúcs záródokumentumába bekerült, hogy a tanácsban ezentúl a vitás ügyekben is igyekeznek majd egyhangúlag dönteni. Ez lényegében azt jelenti, hogy Orbán harmadik pontja (minősített többség) ugyan formálisan nem kerül ki az EU működési rendjéből, de nem is fogják azt a gyakorlatban használni. Itt is az a helyzet, mint a kvótával: míg a többiek sikert akarnak kommunikálni, Orbán a belpolitikai kampányára tekintettel nem ismeri el a pénteki eredményt.
A V4 javaslatai közé bekerült a nemzeti parlamentek megerősítése is. Nem írják le konkrétan, de a „piros lapos javaslat” néven is ismert ötletről lehet szó, ami szerint a tagállamok országgyűlései megvétózhatnának EU-s jogszabályokat. Nagy kockázatot nem vállaltak e követeléssel a visegrádiak, mert David Cameron volt brit miniszterelnök már megígértette egyszer az EU tanácsával, hogy ha Nagy-Britannia marad az unióban, akkor ezt a szabályt bevezetik majd.
A V4 többi, Pozsonyra írt javaslata nagyjából összhangban van a bizottság, vagy több egyéb tagállam igényeivel, igazi önállóskodás csak ebben a kvóta és a tagállami hatáskörök erősítése ügyében merült fel.
Csak vita ne legyen
A V4 működésének egyik kulcsa, hogy amiben nem értenek egyet, arról nem beszélnek. Nem volt ez mindig így. A 2014-es pozsonyi GlobSec konferencián tartottak például egy V4-es miniszterelnöki beszélgetést, ahol Donald Tusk (akkor még lengyel miniszterelnökként) élesen nekiment Orbánnak, mert nem támogatta eléggé az ukrajnai válság miatt kivetett szankciókat Oroszország ellen.
A V4-ek azóta is megosztottak ebben az ügyben. Szlovákia és Magyarország egyértelműen a szankciók feloldása mellett érvelnek, még akkor is, ha közben a tanácsban sosem vétóztak még. Csehország is elég nyitott az oroszokkal való békülésre. Ám Lengyelország a legkeményebb orosz-ellenes blokkhoz tartozik az EU-n belül. Úgyhogy erről a témáról mostanában nem beszélnek egymás között.
Ahogy nem beszélnek például kisebbségi kérdésekről sem, nehogy a szlovák – magyar viszony csorbát szenvedjen. Míg például 2010-ben Magyarország még fel volt háborodva, hogy Szlovákia nem engedi meg a kettős állampolgárságot, addig emiatt a magyar vezetés már egyáltalán nem aggódik.
Nem egy stabil klub ez
A V4-es csoport sebezhetőségét nem csak az mutatja, hogy miket kell a szőnyeg alá söpörniük, hanem az is, hogy egyes esetekben Németország és Oroszország is ki tudja játszani a szereplőket egymás ellen. A németek leginkább a cseheken keresztül tudják mostanában tompítani a csoport követeléseit, míg az oroszok a magyar és a szlovák kormány álláspontját képesek hatékonyan befolyásolni.
Ráadásul mind a négy országnak nagyon fontosak az EU-s támogatások, amelyek elosztásáról ciklusról – ciklusra hatalmas viták vannak. Az EU nettó befizetői ezen a vonalon is szívesen éket vernek a V4-ek közé, eddigi taktikájuk kulcseleme volt, hogy a lengyeleket egy nagyvonalú ajánlattal megpróbálják leválasztani a többeiktől.
Azért sem egyszerű a V4-eknek határozott közös politikát vinniük, mert a négy országban nem egyformán stabilak a kormányok, könnyen változhat a külpolitikai irány egy-egy választás után.
Az éppen működőnek látszó, EU-szkeptikus magyar – lengyel tengelynél sokkal kevésbé határozott Brüsszel elutasításában a szlovák és a cseh kormány. És van más törésvonal is: a négy ország közül az egyedül eurót használó Szlovákia egy másik, sokkal erősebb ligában is játszik, az Eurogroup-ban, és ott a monetáris szigort követelő északiakkal szokott egy véleményen lenni (Németország, Hollandia, Finnország, Ausztria), márpedig ez a klub nem igazán örül a magyarok és lengyelek forradalmi hevületének.
Pozsonyban most elég sokat sikerült átvinniük a V4-eknek az akaratukból, és először a pénzszerzésen túl is hatékonyan tudtak követelni valamit. Ám a szövetség hosszú távú stabilitását nehéz lenne biztosra venni. Különösen úgy, hogy az igényeket leghangosabban követelő tag, Magyarország, látványosan nem tud örülni az eredménynek.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.