Mekkorát fordult a világ augusztus közepe óta, amikor még úgy nézett ki, hogy Trump révén történelmi vereséget szenvedhet a Republikánus Párt az idei amerikai elnökválasztáson. Akkor még úgy tűnt, hogy Trumpnak nemhogy a hagyományos ingaállamok megszerzéséért, hanem olyan republikánus fellegvárak megtartásáért kell majd küzdenie, mint például

Dél-Karolina, ahol a polgárjogi mozgalom első sikerei óta csak 1976-ban szavaztak demokrata jelöltre, a szomszédos Georgia kormányzójára, Jimmy Carterre.

És akkor még az sem tűnt kizártnak, hogy az 1964 óta szintén bőven a republikánusok felé hajló Georgiában, vagy akár Texasban is Clinton nyerjen, sőt.

Persze akkor Clinton még az 538 súlyozott, középre igazított mozgóátlagában is 8 ponttal vezetett Trump előtt - bár már akkor is intő jel volt, hogy népszerűsége csúcsán sem tudta megszerezni a választók abszolút többségének a támogatását, 45,6 százalék volt a legjobb eredménye.

Na, most ugyaneszerint a súlyozott átlag szerint már csupán 1,1 százalékpont, bőven hibahatáron belüli csak az előnye országosan.

Ami még akkor is kétségbeejtő a demokratáknak, ha a felmérések súlyozatlan átlagában még 4,1 pont az előnye, vagyis statisztikai értelemben is vezet.

Clinton előnyének erodálódása nem most kezdődött. Két hete már pedzegettem, hogy Clintonnak még akár össze is jöhet a bravúr, kikaphat Trumptól. Részben az amerikai sajtó egyensúlyozó alapreflexe miatt ekkor kezdtek részletesebben foglalkozni Clinton gyengeségeivel, amiből van, nem is kevés. Erre jött rá Clinton eddigi legrosszabb hírciklusa a szeptember 11-i ájulással és tüdőgyulladása vonakodó beismerésével. És ehhez párosul az, hogy az amerikai sajtó és a közvélemény mostanra látszólag immunissá vált arra a töménytelen ostobaságra, ami egy átlagos napon elhagyja Trump és stábja száját - ha nem így lenne, akkor nem jelenhetne meg amerikai napilap úgy, hogy a címlapján ne azt harsogja, hogy

az Amerikai Egyesült Államok elnöki posztjára pályázók egyike krónikus hazudozó,

aki még a másik krónikus hazudozónál is kényszeresebben hazudik bármiről. Például arról, hogy egész politikai karrierjét Obama elnök amerikaiságának megkérdőjelezésére alapozta.

Lapozzunk. Nézzük inkább, hogy milyen hatással volt ez a borzalmas tíz nap Clinton választási esélyeire. Az 538 előrejelzéseiben - amiből három fajta is van - rendkívül leromlottak Clinton esélyei. A legagresszívebb, a közvélemény legapróbb változásaira is azonnal reagáló Now-cast alapján Clintonnak pillanatnyilag csak 51,9 százalék esélye van a győzelemre - pedig augusztus elején, volt ez már 96,4 százalék is. A konzervatívabb Polls-only és a közvélemény-kutatási eredményeket más statisztikákkal, például a gazdasági helyzettel is súlyozó Polls-plus modellekben alig valamivel áll jobban, 56,2, illetve 55,5 százalékos eséllyel.

De ha jobban a számok mélyére nézünk, ennél a valóságban sokkal jobban áll. Még akkor is, ha amúgy támogatottsága Obamáénál egyenletesebb eloszlása nehezíti a helyzetét - Obama sokkal kevesebb szavazatot szerzett a hagyományosan republikánus államokban, mint amennyit a kutatások szerint Clinton kaphat, de az elektori rendszerben ezek a szavazatok elveszett szavazatok, semmit se érnek.

Click the map to create your own at 270toWin.com

Mégis, a mostani adatok alapján Clinton kényelmes előnnyel nyerhet, 290 elektori szavazatot, a minimálisan szükségesnél 20-szal többet szerezhet. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy

még az se volna katasztrófa, ha a két nagy ingadozó államot, Ohiót ÉS Floridát IS elveszítené a novemberi választáson.

Trump helyzete ebből adódóan sokkal rosszabb a térképen, neki Florida elvesztése végzetes lenne, miközben a győzelemhez a két nagy ingaállam mellett még legalább egyet meg kéne szerezni az amerikai rozsdaövezet kékgalléros melósok lakta államai, Michigan, Wisconsin és Pennsylvania közül. Ezek azok az államok, ahol demográfiai alapon Trumpnak volna keresnivalója - és ezek mindegyikében legalább 30 százalék esélye van most a győzelemre. De még ennél is nagyobb az esélye annak, hogy Ohiót és Floridát is elbukja, ahol a legfrissebb felmérések szerint éppen vezet.

Bő másfél hónappal a választások előtt tehát a korábbiaknál szorosabbá vált a verseny, de még mindig Clintonnak van több mozgástere. Ráadásul okkal bízhat abban, hogy lassan véget ér a rossz hírek ciklusa, visszaleng az inga, és az amerikai sajtó megint kicsit jobban odafigyel Trump - és szövetségesei - talán csak szimplán ostoba, de inkább a fehér szavazók legaljasabb ösztöneire cinikusan rájátszó provokációira. A jövő heti elnökjelölti vitáig biztosan tovább tisztul a kép, hogy aztán ottani szereplésükkel megint mindent jól összezavarjanak a jelöltek. (Címlapkép: Joe Raedle/Getty Images)

UPDATE 09.22:

A helyzet képlékenységét jól jelzi, hogy a cikk megírása, szeptember 21. óta Clinton esélyei számottevően javultak az 538 modelljei alapján. Annyi történt, hogy szerda óta négy friss felmérés is megjelent, ezek közül kettő Clinton fölényes, 6 százalékpontot meghaladó előnyét mérte, és csak egy szerint vezet éppen Trump a népszerűségi versenyben. Így pillanatnyilag az 538 már 57 százalék körüli esélyt ad Clinton győzelmére.