„Hát jó, a Kádár-rendszerben valóban nem éltem, szori vagyok...”

– válaszoltam mindig, amikor idősebb rokonok, ismerősök megunták, hogy elégedetlenkedem ezzel-azzal, ami a magyar politikában történik, és csit0tani próbáltak.

Mostantól viszont kikérem magamnak, igenis tudom, milyen a Kádár-rendszerben élni. Onnan tudom, hogy én is abban élek, bár úgy hívják, hogy Nemzeti Együttműködés Rendszere, de én inkább maradnék az eredeti elnevezésnél, tisztelettel adózván eleinknek.

A Kádár-rendszer tehát három évvel ezelőtt kitalálta, hogy gigantikus múzeumi negyedet épít a kétszázéves Városligetbe kétszáz milliárd forintból. Szegény Kádár-alattvalók köpni-nyelni nem tudtak a meglepetéstől, de amúgy sem tudtak volna: a döntést a Kádárék meghozták, népszavazni róla nem lehet, beleszólni sem, pont. A projekt kiemelt, a múzeumi negyedre pont a park helyén van szükség.

Eltelt három év, a bontás, tehát az építkezés elkezdődött, a projekt dübörög, és most hirtelen összetrombitálták a Kádár-alattvalókat.

Azért trombitálták őket össze, hogy megkérdezzék tőlük, mit szeretnének, mi legyen a Városligettel. Csak annyi kikötésük van a Kádár-rendszergazdáknak, hogy magát a döntést ne firtassák. Egyébként mindent lehet. Szárnyaljon a képzelet!

Arről beszélni, amiről szabad

Szerda délután van, ülök a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének szállást adó Benczúr utcai villa negyedik emeletén, nézem a munkásmozgalmi stukkókat és a barokkos tajtékokat – tökéletes díszlet egy igazi kádárista szeánszhoz.

„Liget Park Fórum”

– ez a neve a rendezvénynek. Meghívtak vagy 120 regisztrált szervezetet, szakszervezeteket, egyesületeket. És folyik a társadalmi egyeztetés: mi és hogyan legyen a felújítandó Városligetben.

De csak a Ligetben, azona részen, amely a kádári álmok Múzeumi negyedén kívül van. A Liget Park Fórumon csak arról lehet egyeztetni, ami maradt.

„A múzeumépületeket adottságként kezeljük (...) Bizonyos peremfeltételeknek meg kell felelnünk”

– rögzítik rögtön az elején, amire persze ki is vonulnak a Liget-projekttel éppen az új épületek miatt ellenséges civil szervezetek, a Ligetvédők, a Greenpeace és a Levegő Munkacsoport. (Ők szombaton tiltakoznak a budapesti fakivágások ellen az Erzsébet téren sok zenével a Protestival nevű eseményen.)

No, és ki akarja megszívni?

A teremben Persányi Miklós beszél, aki nyár óta nemcsak az Állatkert igazgatója, de a Liget-projekt mellé állított harmadik miniszteri biztos is. A bürokráciacsökkentés jegyében ugyanis már három miniszteri biztosa van a Liget projektnek: Baán László az új épületekkel, Fekete Péter a cirkusszal, Persányi Miklós pedig a parkkal foglalatoskodik.

Amiről tehát lehet egyeztetni, az a Városliget maradéka. A parkfelújítási pályázatot a Garten Studio nyerte, az ő feladatuk lesz a következő egy évben kidolgozni a tájépítészeti pályázat kiviteli terveit Persányi biztoskodása mellett. Olyan projektet kell végigvinniük, ami láthatóan nem nagyon lelkesíti őket, ez jól érezhető a tervezőiroda vezetője, Szloszjár György és a biztos, Persányi Miklós gesztusaiból és kiszólásaiból.

Azt senki sem vitatja, maguk a a projekt vezetői sem, hogy a múzeumépületek kiszorítanak majd valami mást a parkból, és valahol, valakinek biztosan fájni fog.

Ezt egy elég alapos cikkben magunk is bemutattuk:

„...egy közpark nem tud felszívni egy egész Múzeumi Negyedet, hogy közben a nyugis parkjelleget is megőrizze. Ha mindenáron múzeumokat akar a kormány Budapest legértékesebb közparkjába építeni, akkor ott valahol, valamiből húzni kell. Vagy a fákból, vagy a napozórétekből, vagy a kerékpárutakból, vagy a focipályákból vagy a játszóterekből.”

A következő hónapokban tehát az fog kiderülni, hogy kik szívják meg. Mindenkinek, akinek eddig volt, biztosan nem lesz elég hely:

• Játszótérből lesz kisebb/kevesebb?
  
• Budapest egyik legfontosabb kerékpáros folyosója szűnik-e meg?
  
• Gördeszkapálya nem lesz?
  
• A vakoknak védett park lesz?
• KRESZ-pálya marad?
• A kutyásokra kényszerítik rá a pórázt, mert a 2-3 millió új látogató között már nem lehet kutyázni?
• Mégiscsak a fás-ligetes részeket kell ritkítani a fenti érdekek miatt?

Persányi Miklós beszédében meg is jegyezte, hogy ő nem lelkes a Városliget beépítésétől, de mint mondta, egy másik fórumon igyekszik meggyőzni a döntéshozókat: „Nekem is van vitám, és elmegyek a falig, de azon túl nem.”

Persányi asztmája és a város levegője

A biztos beszédének legszebb része az volt, amikor saját asztmájával érvelt amellett, hogy miért fontos a Kós Károly sétány megszüntetése. Amikor aztán valaki (Várnai László, Civil Zugló) felvetette, hogy akkor az autók megkerülik a Városligetet és háromszor annyi károsanyagot eresztenek a levegőbe, és az ő asztmájába, akkor hát... khm... széttárta a kezét.

Szloszjár György sem volt rossz. A tájépítész először bemutatta, milyen is volt a Nebbien Henrik által kétszáz éve, a világon elsőként (!) megtervezett városi közpark, a Városliget:

zseniális remekmű.

Majd előadta, hogyan pusztították, kurtították az elmúlt kétszáz évben a parkot, míg végül maradt, ami maradt. És ebben a maradékba most hogyan férkőzik egy újabb funkció, ami elég valószínű, hogy végleg megsemmisíti a szaknyelvben passzív rekreációs (sétálgatás, tollasozás, napozás, futkározás, piknikezés stb.) célra alkalmas ligetes-fás közparkot.

„Hogyan fér el több dudás egy csárdában?”

– tette fel a számára is megválaszolhatatlan kérdést, majd a választ megkerülve arról kezdett értekezni, hogyan lehetne a közeli rozsdaövezeteket (Nyugati pályaudvar és a Dózsa György út közötti rész; és a Rákosrendező) beparkosítani, hogy ott lehessen például sportolni, mert – ezt persze már nem mondta ki – itt majd nem lehet.

Azt hiszem, az már régen rossz, amikor egy projekt miniszteri biztosa, illetve fő tervezője arról ábrándozik, hogy egy jól látható problémát, hogyan lehetne a projekt keretein túl megoldani. De jellemzően ez volt a helyzet.

Csókolom, mi vagyunk a kutyások

A meghívott szervezetek egy részéről elég keveset lehetett tudni, a helyszínen elhangzottak alapján némelyikük kifejezetten naivnak vagy tudatlannak tűnt.

A Városligeti Köztársaság nevű civil szervezet képviselője (a szervezetnek maga Persányi is alapítója!) felállt, és elmondta, hogy minden fantasztikus. Pár perccel azután, hogy még Persányi is kritikusabb volt.

A gördeszkások most döbbentek rá, hogy repül a gördeszkapályájuk. (A sportág amúgy olimpiai sportág lett, de fedett pálya nincs Magyarországon. A jelenlegi városligeti gördeszkapálya pedig nem szerepel az új terveken.)

Halász Áron a Kerékpáros Klubtól ezredszerre is elmondta, hogy gáz, hogy megszűnik az Olof Palme-sétány, amin naponta több ezren kelnek át bringával. (A tervezők válasza erre az, hogy meg lehet kerülni a parkot, ami sokat elmond a projekt kigondolói és a modern városi közlekedés kapcsolatáról.)

Végül felállt Fekete Péter cirkuszügyi miniszterei biztos, és elmondta, hogy a cirkusz artistái ültettek 127 fát (valahol), és a legjobb az lenne, ha végre „rend lenne”, bármit is jelentsen ez.

Így telt el három óra.

A felvetéseket, kérdéseket felírták, választ ugyanis senki nem tudott rájuk adni. Persányi azt mondta, minden felvetést, javaslatot feldolgoznak, és egy hónap múlva újra lesz fórum, immár válaszokkal. Különösen izgalmas ez azok után, hogy ez a projekt már három éve fut, és a legalapvetőbb kérdésekre, amit egy parkkal kapcsolatban fel lehet tenni, nincsenek válaszok.

Illetve egy biztos: új múzeumépületek lesznek.

Búcsúzóul még megkérdeztem Persányit, miért is volt olyan biztos abban még a múlt héten, hogy nő a teljes értékű zöldfelület a projekt után. Azt mondta, azt a Városliget Ingatlanfejlesztő Zrt. (a Liget-projekt futtatója) számolta ki számára a Garten pályázatra készült tervei alapján, és persze egyáltalán nem biztos, hogy nőni fog a zöldfelület, hiszen ennek a fórumnak feladata véglegesíteni, megváltoztatni a terveket.

Pedig a zöldfelületek azért nőttek meg a Garten tervein, mert eltüntettek egy csomó burkolatot (kerékpárutat, sportpályát, kis utakat, egyebeket), de még az is felmerült, hogy a Hősök terét részben újra parkosítják, mint régen.

De minden változhat még. A múzeumokon kívül. Legközelebb egy hónap múlva lehet arról dönteni, amiről már nem lehet dönteni.

(Címlapkép: Tbg)