Először sikerült feltárni, hogy pontosan kik és hogyan mozgatják a kábítószer-, ember- és fegyvercsempészet mögötti legnagyobb feketepiacot, a veszélyeztetett állatok illegális kereskedelmét. Azt eddig is lehetett tudni, hogy a világ számos állatfaja azért áll a kipusztulás szélén, mert Kínában és Délkelet-Ázsiában sokan azt hiszik, hogy a testrészeikből készített kotyvalékok csodát tesznek, most viszont az is kiderült, hogy kik és hogy juttatják el a babonás fogyasztókhoz a tigriscsontból és rinocéroszszarvból készült varázsszereket.

A Freeland nevű állat- és emberkereskedelem ellen küzdő szervezet a thai kormány segítségével nyomozott egy éven át, megállapításaikat pedig most a brit Guardian közölte több részletben. Ezek szerint a kontinenseken átívelő, maffiamódszerekkel dolgozó délkelet-ázsiai bűnszervezeteknek a legmagasabb körökből, még a laoszi kormányból is segítenek.

A kirajzolódó kép szerint az évente körülbelül 23 milliárd dollár (6314 milliárd forint!) értékű forgalmat lebonyolító illegális állatkereskedelmi piac - szemben a fent említett másik három bűnterülettel -, az egyes országok törvényeit és a nemzetközi egyezményeket könnyedén kijátszva, szinte zavartalnul működik. A Freeland most éppen azt szeretné elérni, hogy nyomozásuk eredményeként a világ bűnüldöző szervei az állatkereskedelmet is olyan komolyan vegyék, mint a drog-, ember- és fegyvercsempészetet.

Sürgős lépésekre van szükség, mert az ázsiai felvevőpiacok étvágyának köszönhetően egyre több állatfaj jut a teljes kihalás közelébe. Ma már csak 30 000 orrszarvú él a világon, a negyven évvel ezelőtti populáció mindössze öt százaléka. Az orvvadászok évente körülbelül 1000 példányt lőnek ki, és ez a szám évről évre emelkedik. Az állatok szarvából készült termékeket Kelet-Ázsiában általános csodatévő szernek tartják, és mióta 2007-ben egy magas rangú vietnami funkcionárius azt állította, hogy neki a rákból is ezzel sikerült kigyógyulnia, különösen megugrott a kereslet.

Az orrszarvúk mellett az elefántok, amiknek az agyarát, és a különböző nagymacskák, amiknek a csontjait tartják csodaszernek, szintén folyamatosan pusztulnak az ázsiai babonák miatt. És ez a sorsa olyan kisebb állatoknak is, mint a tobzoska, aminek pikkelyei állítólag segítik a szoptatós anyákat a tejelválasztásban, valamint különböző teknős-, kígyó-, antilop- és madárfajoknak is.

A Freeland nyomozása arra jutott, hogy a nemzetközi illegális állatkereskedelem szálai egy Nakhon Phanom nevű kisvárosba vezetnek, a laoszi-thai határfolyó, a Mekong thaiföldi oldalán. Itt élnek a vietnami származású Bach testvérek, akikről eddig szinte semmit nem lehetett tudni, most viszont a dollármilliárdokat megmozgató nemzetközi bűnszervezet fejének tűnnek.

Az utóbbi években mindenki a Vixay Keosavang nevű laoszi férfit gondolta a szakma csúcsának, őt a Freeland is az “állatkereskedelem Pablo Escobarjának” tartotta, az egykori kolumbiai drogbáróhoz hasonlítás pedig tényleg tiszteletet parancsoló ebben a szakmában. Most viszont úgy tűnik, hogy Keosavang, miután egyik szintén laoszi alvezérét néhány éve lekapcsolták Dél-Afrikában, vagy visszavonult, vagy egyre súlytalanabbá vált a Bach testvérekkel szemben, akikkel egyébként számtalan közös üzlete van, és akikkel a róluk előkerült képek alapján kifejezetten baráti viszonyt ápol.

A Bachokról azt azért eddig is tudni lehetett, hogy komoly alvilági játékosok Délkelet-Ázsiában. Akárcsak a latin-amerikai drogkartellek, több teljesen legális vállalkozást is üzemeltetnek, mezőgazdasági termékek nagybani kereskedésétől az építőiparon át a vendéglátásig. Közben viszont járműveket is átcsempésznek a Mekongon, és most már tudjuk, hogy az igazán nagy bevételre az állatok illegális kereskedelméből tesznek szert.

A 38 éves Bach Mai és bátyja, a 45 éves Bach Van Limh az összekötő kapocs az állatkereskedelem vásárlói, a gazdag ázsiai fogyasztók, és a világon mindenhonnét jelentkező eladók között. Kicsit úgy, ahogy a mai mexikói drogkartellek szállítják a kokaint a dél-amerikai termelők felől az észak-amerikai fogyasztók felé.

A Bach-kartell alapvetően két forrásból szerzi be az alapanyagot. Egyfelől természetesen Afrikából, ahol az ázsiai kuruzslók kedvenc állatfajainak jó része él. Ezek egy részét a klasszikus orvvadász-módszerrel lövik le és csonkítják meg, de vannak fondorlatosabb, az egyes afrikai országok jogi kiskapuit kihasználó módszereik is. Dél-Afrikában például sok farmer tenyészt oroszlánokat, ami magában még nem illegális, ezeket százszámra leölni, majd kifőzött csontjaikat Ázsiába szállítani viszont már igen.

Bachék másik módszere saját állatfarmok üzemeltetetése a Mekong mindkét oldalán. Ezeken az egyetlen cél az állatok minél gyorsabb szaporítása, hogy így a lehető legtöbbet lehessen leölni. A farmok többé-kevésbé legálisan működnek, de csak azért, mert senki sem ellenőrzi rendesen, hogy egyrészt honnét szerzik be az állatokat, köztük akár tigriseket is, hogy bánnak velük, és főleg hogy végzik az életüket. Sok konkrétan a Mekongon átúsztatott alufóliazsákban.

A thaiföldi hatóságok az utóbbi években elkezdték komolyabban venni az állatkereskedelem elleni harcot, ami megnehezítette a Bach-testvérek tevékenységét az országban. Nem úgy a koldusszegény laoszi diktatúrában, ahol látszólag zavartalanul üzletelhettek és működtethették farmjaikat. És most már tudjuk, hogy nem csak látszólag: a laoszi kormány legmagasabb köreiből védték őket.

A laoszi hatóságok mindig, mindent a legnagyobb rendben találtak Bachék farmjain, ahol közben nagyüzemben szaporították és ölték le a veszélyeztetett állatfajok egyedeit. Maga a laoszi miniszterelnöki hivatal intézte, hogy az országba könnyen lehessen egyébként nemzetközi szerződések által tiltott állatokat, állatok részeit behozni, ráadásul úgy, hogy a csempészek egyenesen az államkasszába fizették be ezért a „járulékot”.

Hiába jelezte több kormány és nemzetközi állatvédő szervezet Laosz felé, hogy baj van, az országban senki nem tett semmit a nyilvánvaló törvényszegések felszámolásáért. Keosavangról több mint egy évtizeden át minden szakértő tudta, hogy mivel foglalkozik, Laoszban mégis 2014-ig teljesen szabadon mozoghatott és üzletelhetett. Még azután is, hogy 2009-ben a kenyai rendőrség lefoglalt 280 kiló elefántcsontot, ami egyértelműen köthető volt a maffiafőnök egyik cégéhez.

A laoszi kormány végül a nemzetközi nyomás és a hamarosan nyilvánosságra hozandó nyomozati eredmények hatására a múlt héten bejelentette, hogy bezáratják az ország területén működő valamennyi tigrisfarmot. Azt persze nem tették hozzá, hogy azok eleve nekik köszönhetően működhettek ilyen sokáig.

A Bach-kartell leleplezése, esetleges lekapcsolása komoly előrelépés, azonban pont annyira semmit nem jelent az illegális állatkereskedelem elleni harcban, mint annak idején Pablo Escobar levadászása. Lehet, hogy új főnökök tűnnek fel, és az is, hogy a központi piactér ezentól nem pont a thai-laoszi határon lesz, de amíg kereslet van a veszélyeztetett állatfajok darabjaira, addig lesz, aki kielégítse ezt az igényt.

Ráadásul ez még reménytelenebb küzdelem, mint a kábítószer elleni harc, aminek jó részét megoldaná, ha a legtöbbet fogyasztó országok egyszerűen legalizálnák a drogot. Itt ez nem opció, a megoldást csak a babonás ázsiaiak józan észre térítése jelentheti, hogy felhagyjanak a veszélyeztetett állatokból készített varázsszerek fogyasztásával. Erre a belátható jövőben biztosan nincs esély, és mire valamilyen propagandakampány sikerrel járhat, addigra talán több állatfajnak már végleg késő lesz.