Az orosz dzsihád

  • Melyik az az európai ország, ahol a legnagyobb veszélyt jelentik a dzsihadisták?
  • Leon Aron, az American Enterprise Institute Orosz Tanulmányok Intézetének vezetője szerint Oroszország, erről ír a War on the Rockson megjelent nagyesszéje első részében.
  • Az az Oroszország, ahol 14 év alatt 40 százalékkal, húszmilliósra nőtt a muszlim népesség, és ami messze a legtöbb harcost adta az ISIS-nek.
  • És ahol nemcsak oroszok, hanem a környező volt szovjet tagköztársaságokból érkezettek is radikalizálódnak.

„A palotádban fogunk imádkozni, Putyin! Tatárok és csecsenek, lázadjatok!" – hirdeti az orosz nyelvű graffiti az ISIS fennhatósága alá tartozó szíriai Darajjában. Az Iszlám Állam de facto fővárosában, Rakkában pedig az orosz nyelvű óvodák és iskolák mellett még egy Univermag áruház is van, hogy az ISIS legnagyobb idegennyelvű közössége igazán otthon érezhesse magát és orosz szupermarketben vásárolhasson. Az Iszlám Államban az arab után a második legnagyobb nyelv 5-7 ezer beszélővel az orosz, ami furcsamód az Oroszországból és a volt szovjet közép-ázsiai köztársaságokból érkezett dzsihadisták közvetítőnyelve lett.

Furcsamód, mert a Szovjetunió széthullása után született tádzsikok és üzbégek nem vagy nem feltétlenül beszélnek oroszul. Hogy mégis az orosz lett a közös nyelvük, azt magyarázza az a tény, hogy

nagy többségük nem szülőhazájából ment Szíriába harcolni, hanem oroszországi vendégmunkásként radikalizálódott.

A statisztikák szerint az ISIS-ben harcoló mintegy háromszáz üzbég mindegyike, a 700-2000 fő közöttire becsült tádzsik kontingens 80 százaléka Oroszországban vált dzsihadistává.

Ott, ahol 2002 óta 5,5 millió fővel, 14,5 milliósról 20 milliósra nőtt a muszlim népesség, ezzel Európa második legnagyobb muszlim népességű országává téve Oroszországot, a maga 1,5-2 milliós muszlim közösségével pedig Európa második legnagyobb muszlim városává Moszkvát.

Azt a Moszkvát, ahol az Észak-Kaukázusból és a posztszovjet Közép-Ázsiából érkezett vendégmunkások gyakran szembesülhetnek rasszista támadásokkal, és ahol azok, akik Aron jellemzése szerint „Dusanbéban, Biskekben vagy Taskentben el se találtak volna a legközelebbi mecsetig", az orosz fővárosban az iszlámban találhatták meg identitásukat. És mert Moszkvában mindössze négy mecset működik, hitüket lakásokban, a nyilvánosság elől elzártan összegyűlve gyakorolhatják – ez pedig a szélsőségesek kedvenc terepe.

A Szovjetunió ateista öröksége Moszkván kívül is okoz gondokat. Bár az is elég probléma, hogy ahogy egyébként a kortárs Nyugaton, úgy Oroszországban is megjelentek az áttértek - a 2004-es, 41 halálos áldozatot követelő moszkvai metrórobbantást és a Moszkva-Szentpétervár expressz elleni, 360 sérülést okozó merényletet Pavel Koszolapov követte el, a 2013-as volgográdi buszrobbantásnál használt bombamellényt a dzsihádista keresztségben az Abdul Jabar nevet választó Dmitrij Szokolov gyártotta, az ISIS egyik lefejezős videójában pedig a beágyazott twitterüzenetben is látható, szibériai Anatolij Zemljanka volt a hóhér - a legnagyobb kihívást nem ők, és nem is a közép-ázsiai vendégmunkás-közösségek jelentik.

Dzsihád Oroszország szívében

Hanem a még Putyin centralizált Oroszországában is nagyfokú autonómiát élvező muszlim állam, Tatarsztán, ami azt is megtehette, hogy amikor a törökök lelőtték az orosz vadászbombázót, Oroszország többi régiójával szemben nem ítélte el Törökországot, sőt, Kazany fenntartotta széleskörű gazdasági és kulturális kapcsolatait Ankarával.

A magukat a volgai bolgárok utódjának tartó tatárok lehetnek az orosz dzsihád alapjai. A tatárok már a 16. század óta az orosz nemzet részei, és hosszú évszázadokon át hű alattvalói is voltak. A tatárok hagyományosan a szunnita iszlám egyik hagyományos, mérsékelt irányzatához, a Hanafi iskolához tartoztak. De a kommunizmus ateista évtizedeit a tatár vallási élet is megsínylette. A szovjet rezsim bukásakor alig két tucatnyi mecset volt csak az autonóm köztársaságban, mára már több mint 1500.

És mert a kommunizmus évtizedei az egyházi képzést is leépítették, az új mecsetek új imámjai szinte mind külföldön tanultak, sokan köztük olyan, az iszlám egyik legszélsőségesebb ágához, a wahabizmushoz tartozó intézményekben, mint a dzseddai és a medinai egyetem, vagy az Abdul-Aziz Király Egyetem. Ezek mind szaúdi egyetemek, ahol a wahabizmus a hivatalos és uralkodó iszlám irányzat.

A vallás újbóli gyors elterjedésének eredményeként most több tucat tatarsztáni mecsetben szélsőséges wahabita hitszónokok hirdetik az igét. És nemcsak kisebb imaházakat vezetnek ilyenek,

a Szaúd-Arábiában végzett Ramil Junuszov 2013-ig a kazanyi Kremlben álló tatarsztáni főmecset, a Kul Sarif imámja lehetett.

És bár úgy tűnik, hogy Putyin, aki legnagyobb hazai sikerének Csecsenföld pacifikálását tartja, Tatarsztánban elnézi a szeparatista érzelmeket, a probléma hamar a fejére nőhet. A volgai bolgár örökségre utalva a kazanyi tankista akadémián végzett, a szovjet hadsereg leningrádi katonai körzetében szolgált, később a második csecsen háborút is megjárt Irek Hamidullin már az ezredforduló környékén létrehozta a nevében a volgai bolgár örökségre utaló Bolgár Dzsamaatot, ami a 2000-es évek elejére már önálló különítmény volt a tálib mozgalmon belül, és amit a hírek szerint Oszama bin Laden személyes közreműködésével alakítottak át Bolgár-Ujgur Dzsamaattá, hogy a közép-ázsiai muszlimok mellett a kínai muszlimokat is felkarolhassa.

Hamiddulin maradandó hozzájárulása az orosz dzsihádhoz a szélsőséges iszlámon belül is elvadultnak számító takfiri ideológia importja.

Az Egyiptomból indult Takfir va al-Hidzsra, vagyis Kitagadás és Kivonulás annyiban radikálisabb a többi irányzatnál, hogy a keresztények és a siíták mellett az irányzat értelmezésével nem azonosuló szunnitákat is kafirnak, hitetlennek, vagyis lényegében legyilkolandó ellenségnek bélyegzi.

Bár Hamidullin dzsihadista karrierje javát a tálibok oldalán harcolva Afganisztánban töltötte - ahonnan három tatár harcostársát is Guantanamóra vitték az amerikaiak, őt magát pedig a bagrami börtönben tartották fogva 2014-ig, amikor átadták a börtönt az afgán hatóságoknak -, a Bolgár-Ujgur Dzsamaat Oroszországban, a Tatarsztánnal határos Baskíriában is megvetette a lábát, már 2006-2008 között.

Összegezve, Leon Aron szerint Oroszországban minden adott a dzsihadista robbanáshoz:

  • nagyszámú, hátrányos helyzetű, identitását és méltóságát a hitében megtaláló muszlim kisebbség;
  • szélsőséges wahabita hitszónokok;
  • és Európa legnagyobb, 650 ezres börtönpopulációja - a francia börtönökhöz hasonlóan - ideális terep az ISIS toborzóinak.