„A Fidesz mélyen elkötelezett, szabadelvű párt, amelyik, mondhatni nyugodtan, a sajtószabadság gondolatában fogant.”

Ezt Deutsch Tamás mondta még 1995-ben. Akkor volt ez, amikor a párt komolyan aggódott a sajtószabadságért. Szájer József nemzetközi sajtótájékoztatón jelentette be: számos jel mutat arra, hogy a kormánykoalíció hatalmi eszközökkel igyekszik befolyásolni a sajtót.

Ezért a Fidesz elnöksége és frakciója levélben fordul Göncz Árpád köztársasági elnökhöz, hogy emelje fel szavát a sajtószabadság védelmében.

Deutsch szerint a helyzet 1995-ben így állt: a tájékoztatásban és a lapterjesztésben monopóliumok alakultak ki, leváltották a TV Híradó főszerkesztőjét és tervek készültek a „polgári értékeket egyedül megjelenítő”, állami pénzből finanszírozott Magyar Nemzet privatizációjára.

Megegyeztünk Orbán Viktorral

Pár évvel később derült ki, hogy a Magyar Nemzet nemcsak tervezett, de valóban meg is valósított privatizációjában vastagon benne volt az akkori ellenzék. A Horn-kormány privatizációs minisztere, Suchman Tamás mesélte el 1998-ban egy sajtótájékoztatón, hogy évekig a szocialista kormány finanszírozta a jobbos Magyar Nemzet 300 milliós veszteségét.

Amikor végül úgy döntöttek, hogy az állam elengedi a lap kezét, Suchman szerint megegyeztek az akkori ellenzéki pártokkal abban, hogy ki legyen a jobboldali újság főszerkesztője, illetve a szerkesztőbizottság tagja.

„Megegyeztünk Orbán Viktorral abban is, hogy ki legyen a lap tulajdonosa”

- mondta Suchman.

Állítása szerint az ellenzéki pártok, a Fidesz, az MDF, az MDNP és a KDNP vezetése is Princz Gábor Postabankját javasolta.

Kormányon mindig sajtószabadság van

Orbán először kormányra kerülve, 1998 szeptember végén meghirdette, hogy

„A médiában olyan változások kellenek, amelyek az új világhoz igazodva biztosítják a hiteles és kiegyensúlyozott tájékoztatást.”

Ennek első lépése az volt, hogy alig három nappal később a már államosított Postabank médiaportfoliójában lévő ellenzéki Kurír és Magyar Narancs finanszírozását megszüntették, a sokkal veszteségesebb Magyar Nemzetet ugyanakkor tovább támogatta az állam.

A Fidesz ekkora már kipróbálta azt a modellt, amiben az MSZP sokkal gyengébben teljesített később, hogy ellenzékből is áldoz a saját médiájára. A 98-as választások előtt Simicska Lajos Mahírje indította el a Napi Magyarország című napilapot. Aztán persze kormányon valamit kezdeni kellett vele, mégse saját zsebből finanszírozzák, és ez meglepően nehezen ment.

Előbb Orbán össze akarta vonni az ekkor még liberális - vagyis nem a mostani Széles Gábor féle radikáljobbos - Magyar Hírlappal, miután ez nem jött össze, az lett a valóban racionálisabb megoldás, hogy inkább a két jobboldali lapot egyesítették, pontosabban a lojálisabb, Simicska-tulajdon Napi Magyarország bekebelezte a Magyar Nemzetet, csak a nevét megtartva, amit aztán elárasztottak állami hirdetésekkel.

Orbán kormányfőként ezt vallotta a sajtószabadságról:

„Nincs értelme tüntetni a sajtószabadság mellett, mert az rendelkezésre áll, a miénk, és senki nem akarja elvenni tőlünk.”

„Ha egy messziről jött ember eljön ide, és végignézi a tévécsatornákat, meghallgatja a rádióállomásokat, illetve elolvassa a napilapokat, és azok után is azt állítja, hogy a sajtó a kormányt támogatja, akkor szívesen meghívom egy korsó sörre.”

Orbán a köztársasági elnökhöz ment panaszkodni

Újra ellenzékben egészen hamar borusra fordultak Orbán Viktor gondolatai a sajtószabadság állapotáról.

De annyira, hogy 2002 augusztusában, friss ellenzéki politikusként kihallgatást kért Mádl Ferenc államfőtől, mert megítélése szerint a magyar sajtó szabadságát sorozatos támadások érték, és súlyos helyzet alakult ki, mindez pedig aggodalommal tölti el.

Orbán szerint veszélybe került a közszolgálati csatorna pártatlan és független működése, „ezek a fejlemények pedig súlyosan kedvezőtlen hatást gyakorolnak a magyar demokrácia és jogállamiság bel- és külföldi megítélésére”.

Ezért azzal a kéréssel fordult a köztársasági elnökhöz, hogy „alkotmányos jogkörével élve vesse latba befolyását a törvényes viszonyok, a sajtó szabadságának helyreállítása érdekében”.

Orbán egyébként úgy ítélte meg később a Fidesz kormány ténykedését a médiában, hogy

„Hiba volt, hogy a sajtó, a nyilvánosság területén nem vállaltak több összeütközést, vitát.”Ebből a jelek szerint nem szűrtek le semmiféle tanulságot mostanra, Orbán ahol csak lehet, kerüli a nyilvános vitákat.

De nemcsak ez volt a baj az első, kormányzással töltött négy évvel:

„A kormánynak az egyetlen, szerintem derék, de összességében satnya eredménye van ezen a területen, hogy világra segítette a Heti Válasz című újságot. Sokkal többet kellett volna világra segítenünk, a rádiózásban, a televíziózásban, újságokban is”.Orbán szerint „miután most a kormányzati eszközöket kiütötték a polgári erők kezéből, ezért a polgári világot nekünk magunknak kell fönn- és eltartanunk”.

Ezt tökéletesen megvalósították, Simicska Lajos ellenzékben indított hírtelevíziót, rádiót, és tartotta fent a Magyar Nemzetet, a tavalyi gecizésig nagy szolgálatot téve ezzel a Fidesznek abból a pénzből, amit közbeszerzéseken zsebelt be, vagy eltorzított piacon kaszált.

Szalai Annamária, a Fidesz azóta elhunyt médiapolitikusa Medgyessy Pétert találta meg a 2002-es kormányváltás után, mivel célja a „teljes véleménydiktatúra megszerzése”, és ebben „Rákosi Mátyás a nagy előd, aki feltehetően a szeme előtt lebeg”.

Miközben - ami most elképzelhetetlen lenne - a Fidesz ellenzékben is számíthatott a Magyar Rádióra, aminek elnöke, Kondor Katalin például a Fidesz volt kommunikációs igazgatóját, Meszlényi Lászlót nevezte ki a Magyar Rádió hírműsorainak élére. A közszolgálati tévében pedig már 2009-től, vagyis egy évvel az ekkor már teljesen nyilvánvaló Fidesz választási győzelem előtt megtörtént az irányváltás.

Hogy mennyire volt szabad a sajtó a Gyurcsány-Bajnai-időszakban, arra jellemző L. Simon László megjegyezése a kormányváltás után:

„az elmúlt évek korlátozott demokráciájában szembesülhettek azzal, hogy ha nincs szabad sajtó, akkor az alkotmányos jogainkat korlátozó, korrupciós ügyektől hemzsegő Gyurcsány-éra akár évtizedekre is meghatározhatta volna hazánk sorsának alakulását”.

A fideszes politikus szerint a szabad sajtó sokat tehet a zsarnoki rendszerek kialakulásának megakadályozása vagy lebontása érdekében. Majd a Fidesz nekiállt lebontani a szabad sajtót, például a közérdekű adatokhoz való hozzáférés korlátozásával, aminek a mai napig nincs vége.

Rákosi Mátyás a nagy előd, aki feltehetően a szeme előtt lebeg

A kétharmados többséggel a Fidesz totálisan átalakította a médiaszabályozást, a médiatanácsba csak fideszes delegáltak kerültek, a köztévé olyan buta propagandát tol, amire csak a rendszerváltás előtt volt példa. És még az is belefért, hogy Simicska gecizése után a Fidesz új médiabirodalmat építsen olyan pénzekből, amik elvesztették közpénz jellegűket. Ott van már a TV2, az Origo és a Habony-művek.

Mindezt úgy, hogy a Fidesz ellenzékben még így aggódott:

„Magyarországon a médiapiac kórosan egyensúlytalan, a baloldali-liberális kormány teljes vélemény diktatúra elérésére törekszik, politikai nyomást gyakorol a médiumokra, azok munkatársaira. A közszolgálati és az országos kereskedelmi műsorszolgáltatók hírműsoraiban a kormány/kormánypártok jelentős felülreprezentáltsága a sajtószabadság létét veszélyeztető, nyomasztó médiatúlsúlyhoz vezetett. A közszolgálati Magyar Televízióban mindennapossá vált, hogy az ellenzékinek minősített egy-egy megmaradt műsort adásba kerülésük előtt cenzúrázzák.” Mostanra annyival egyszerűbb a helyzet, hogy nincs is ellenzéki műsor, amit cenzúrázni lehessen.

Kövér László 2015-ben körülnézve a médiaterepen, azt mondta:

„Sajnálatos, hogy a Népszabadság, amelynek sokkal nagyobb mozgástere volt a kilencvenes évek elején, szintén pártlappá süllyesztette magát, és beszorította magát a balsarokba.” Ez azóta fideszes szempontból megoldódott.

Orbán Viktor a sajtószabadságért aggódó külföldi véleményeket azzal verte vissza második kormányzása elején, hogy

„Olcsó poénnak tartom egy olyan országot vádolni sajtószabadságügyben, ahol a média 80 százalékban külföldi kézben van”.  

Orbán Viktor poéngyilkosként most szeptemberben Lengyelországban, egy díj átvételekor már azt jelentette, hogy a magyar médiában a hazai tőke a nemzetközi fölé nőtt.

A miniszterelnök véleménye a magyar sajtóról most az, hogy a gondolat-, a szólás- és a sajtószabadság ma Magyarországon színesebb, szélesebb és mélyebb, mint tőlünk nyugatra.

Bár mintha Németh Szilárd most a Népszabadság ügyben ezt kicsit másként gondolná.