Országos népszavazás nem lesz arról, hogy a magyarok egyáltalán akarják-e, hogy legyen nálunk olimpia 2024-ben, csupán arra maradt még valami esély, hogy legalább a budapestiek nyilváníthassanak véleményt.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság ugyanis feltételként szabja meg, hogy legyen komoly társadalmi támogatottsága a pályázatoknak.

Ennek legtisztább módja a népszavazás, ami nálunk ugye ebben a témában nem lesz, hiába határozná meg egy esetleges rendezés pár évtizedre az ország jövőjét. Az is igaz, hogy ahol mostanában népszavazás volt, ott a helyiek elutasították az olimpia rendezését.

Lehet csatolni közvélemény-kutatásokat is a pályázathoz, lenne is tippünk, hogy ki szállítaná biztosan a magyarok lelke olimpiapártiságát bizonyító grafikonokat. Erre is van példa arra, hogy a közvélemény hangulata miatt lépett vissza város a pályázattól.

De megrendel egy, a kormánytól és a Magyar Olimpiai Bizottságtól is független felmérést a Nemzetközi Olimpiai Bizottság is. Hogy kivel és mikor, azt nem árulják el, de az előző két olimpia odaítélésekor a döntés évének januárjában és februárjában végezték el a kutatásokat az összes pályázónál. Nemcsak a kandidáló városban, de országosan is reprezentatív félmérés készül. Vagyis nálunk valamikor a jövő év elején várható.

A 2004-es olimpiára pályázó Stockholmban például az derült ki, hogy az emberek fele sem akar olimpiát. Athénban viszont annak idején 95 százalékos támogatottságot mértek, utólag valószínűleg már többen másként válaszoltak volna. De Pekingben a helyiek és a NOB mérései szerint is 95 százalék körüli volt az olimpiabarátok aránya.

A NOB-nak nem elég a hajszálnyi többség. A 2016-os játékokra is pályázó Tokiónál például alacsonynak mondták a 2009-ben mért 55 százalékos támogatottságot. A győztes Rióban 85 százalék lelkesedett (országosan jóval alacsonyabb, 69 százalékos volt az arány), ahogy a kandidáló Madridban is megvolt a 85 százalékos többség.

Tokió aztán újra pályázott, a 2020-as játékokra. Négy év alatt már jobban megdolgozták a közvéleményt, a japán fővárosban 70 százalék támogatta a pályázatot (országosan 67), és megkapták a 2020-as olimpiát.

Nyilván nemcsak ez döntött, mert akkor Isztambulban lenne a következő olimpia, ott 83 százalék szerette volna, ha a város a házigazda. Viszont támogatás nélkül a pályázók esélytelenek.

Hiába van egyre kevesebb jelentkező, vagy szállnak ki a pályázat közben, mint most Róma, a NOB nem akar kockáztatni, mert az lenne az igazán kínos, ha a játékok rendezési jogát elnyerő város lépne vissza, akár a közvélemény hangulatának megváltozása vagy egy kormányváltás miatt.

Nálunk a tavaly elkészült megvalósíthatósági tanulmányban a kockázatok között szerepel a társadalmi támogatottság esetleges hiánya, aminek a hatása az lenne, hogy Budapest vagy nem pályázik, vagy rendkívül alacsonyra csökkennének a nyerési esélyei. A támogatottság hiányának valószínűségét közepesre kalkulálják. Ami egyébként magas, legalábbis annak fényében, hogy szintén közepes esélyt látnak arra, hogy az eredményhirdetéskor nem Budapest kapja meg a rendezési jogot vagy arra is, hogy a pályázat összköltsége magasabb lesz a vártnál.

Az emberek megnyerésére a tanulmány készítői javaslatot is tettek: a közvélemény megfelelő tájékoztatása, bevonása és a társadalmi párbeszéd a megoldás. Illetve az átláthatóságot javasolták még.

Ehhez képest sikerült elkölteni a legelső hétmilliárdot úgy, hogy arról nem akartak semmiféle tájékoztatást adni, ahogy a szervező Budapest 2024 működése is átláthatatlan.

A Medián tavaly év végén arról adott hírt, hogy csökken a magyarok körében az olimpia támogatottsága, a budapesti rendezésnek mára kevesebb a támogatója (41 százalék), mint az ellenzője (53 százalék). A kormánypártiak körében nagyobb a lelkesedés. Ezzel egyidőben a kormányhoz közelálló Nézőpont Intézet viszont azt közölte, hogy a magyarok több mint fele (53 százaléka) pártolja a rendezést.

A Publicus idén augusztusban végzett mérést. Eszerint a megkérdezetteknek csak 45 százaléka támogatja az olimpiát, 35 százaléka határozottan nem akarja, 15 százaléka pedig inkább nem támogatja.