Azok a nyelvek, amelyekben létezik nyelvtani nem, mindig nagy bajban vannak, amikor jön egy új szó, mert gyorsan el kell dönteni róla, hogy milyen nemű legyen.

Hogy mi történt a Brexittel?

Francia: le Brexit (hímnemű)

Bár a francia tudományos akadémia még nem nyilvánult meg a kérdésben, a franciában a t-re végződő szavak általában hímneműek (kivétel: la nuit, la plupart, stb.), úgyhogy hímnemű lett a Brexit is.

Német: der Brexit (hímnemű)

A németben számos -it végű szó semleges (das Fazit, das Dynamit, stb.), ennek ellenére a Brexit valahogy hímnemű lett - könnyen elképzelhető, hogy a szintén hímnemű der Profit vagy a der Austritt (lásd: exit) mintájára.

Spanyol: el Brexit (hímnemű)

A spanyolban az angol jövevényszavak többsége hímnemű lesz, nem csoda, hogy így járt a Brexit is.

Olasz: la Brexit (nőnemű)

Az Accademia della Crusca hosszú indoklásban állt ki a nőnemű Brexit mellett: érvelésük legfontosabb eleme, hogy az olaszban az uscita (kijárat) nőnemű, márpedig a Brexit szóban ott bújkál az exit (kijárat), írja a Guardian.

Bár a magyarban hála istennek nincsenek nyelvtani nemek, a Brexit leírása nálunk is kavart már vitákat: vannak, akik szerint nagybetűvel kell írni, és a legtöbb sajtótermék ehhez tartja magát, mások szerint meg kicsivel. A nagybetűs írásmód mellett szól, hogy a szóban ott bujkál Britannia, ami mégiscsak tulajdonnév, illetve az, hogy a Brexit az összes többi európai nyelvben is nagybetűs.

Ellene, hogy ha jól belegondolunk, a Brexit mégiscsak egy köznév, úgyhogy elképzelhető, hogy vele is előbb-utóbb ugyanaz történik majd, mint az internettel: köznevesül, és kisbetűssé válik.