Elindultunk megkeresni az anonim SIM-kártyaipar napszámosait, de a kormány ellenségeit találtuk meg

„De én tudom ám, ki van a SIM-kártya ügy mögött!”

Már órák óta mászkáltunk Botos Tomival Izsófalván anonim SIM-kártyákat keresve, mikor ez a mondat végre elhangzott az önkormányzat épületének emeleti folyosóján.

Izsófalva egy pici település Borsod megyében, Kazincbarcikától 15 kilométerre. A Wikipédia szerint 1700 ember lakik ott, a többség a leghúzósabb északkelet-magyarországi szegénységnél valamivel talán jobb körülmények között.

Az önkormányzat épülete Izsófalván. Fotó: Botos Tamás

A „lenyomozhatatlan” magyar SIM-kártyák sztorija most már hetek óta bonyolódik. A legalaposabban itt foglaltuk össze.

  • A lényeg, hogy az elmúlt években több százezer SIM-kártyát adtak el a mobilszolgáltatók összesen 5-10 magánszemély, köztük hajléktalanok nevére;
  • ezeket a kártyákat az eladás után a vásárló nevére aktiválták, ezután viszont pénzért továbbadták őket;
  • az ilyen, előre aktviált SIM-kártya tényleges használóját nagyon nehéz lenyomozni, hiszen az ő neve egyetlen hivatalos papíron sem szerepel;
  • az anonim kártyákat emiatt előszeretettel használják bűnözők;
  • az évek óta nyugodtan zajló üzlet pedig azután került reflektorfénybe, hogy kiderült, az ISIS-es Saleh Abdeslam terrorcsoportja is ilyen hajléktana nevére aktivált, anonim magyar SIM-kártyát használt;
  • a parlament emiatt most korlátozná az egy személy által megvásárolható kártyák számát.

Másfél héttel ezelőtt, amikor már bőven tartott a botrány, és fogadkoztak a politikusok, hogy ez így nem megy tovább, kipróbáltam, hogy lehet-e még ilyen anonim kártyához jutni.

Az interneten – még egy kis postai kavarodással együtt is – összesen négy napig tartott beszerezni 10 darab vadi új, de már aktivált, és így „lenyomozhatatlan” kártyát. A vásárlás idején, szinte véletlenül került a kezembe egy 2015-ös hivatalos levél egy SIM-kártya aktiválásáról, azon szerepelt egy izsófalvi cím és egy név. Az anonim kártyákat legalább másfél éve árusító kereskedő online profiljában nézelődve is ugyanennek a településnek a neve került elő. Ezután találtuk ki, hogy körülnézünk Izsófalván.

SIM-kártya aktiválós levél az izsófalvi címmel.

A hivatalos levélen lévő cím a térképen nem szerepelt, csak egy bizonyos „tanyaként” hivatkoztak rá, hagyományos utca, vagy házszám nem volt. Néhány percig tartott a főtéren lévő kirakodós ruhavásár mellett olyat találni, aki útba igazított. A vasúti töltésig, aztán az uborkaföldek mellett.

A tanyán viszont csak állatokat találtunk, egy lélek nem volt ott. Szerencsére a környéken valaki név alapján elirányított egy közel házhoz, hogy ott lesz, akit keresünk.

Földút a töltés és az uborkaföldek között Izsófalván. Fotó: Botos Tamás

A. tényleg ott volt.

Azt mondta, hogy fogalma sincs semmilyen SIM-kártyáról, nem is hallott róla, hogy bárki ilyet árulna a környéken. Én korábban, a rendeléskor beszéltem telefonon az internetes árussal, az biztosan nem ő volt. A. azt mondta, hogy nem tudja, hogyan kerülhetett pont az ő neve egy hivatalos papírra.

Lehetetlen egy néhány perces beszélgetésben eldönteni egy vadidegenről, hogy igazat mond-e, de abban majdnem biztos vagyok, hogy nem A. a nagyfőnök az anonim SIM-kártyás bizniszben. Lehet, hogy tényleg tudta nélkül használták az adatait, ahogy mondta, de az is lehet, hogy egyszer fizetett neki valaki pár ezer, vagy esetleg tízezer forintot, a valódi üzlet méretéhez képest aprópénzt, hogy a nevét/címét használhassa. Izsófalva szegényebb részén volt a ház, ahol megtaláltuk A-t. Aki százezer lenyomozhatatlan SIM-kártyákon kaszál nagyot, az nem ilyen helyen él. Aki viszont itt él, az valószínűleg nehezen mond nemet pár ezer forintra, ha cserébe csak a pontos címét, és az anyja leánykori nevét, esetleg a személyi igazolványa számát kérik tőle.

A. nem tudott, vagy nem akart segíteni, de a településen tovább kérdezősködtünk, hátha egyszer valaki behív egy udvarba, kinyit egy pajtát, amiben tényleg százezer számra áll a híres izsófalvi SIM-kártya, vagy ha ezt nem is, legalább elcsípünk két utalást, hogy merre érdeklődjünk, ha tényleg fel akarjuk térképezni az üzletet.

Ruhavásár Izsófalván. Fotó: Botos Tamás

Valamivel fél egy előtt értünk az önkormányzathoz. Az összes dolgozó egy pici teakonyhában ebédelt az emeleten. A polgármester kijött hozzánk a folyosóra, közvetlen volt, segítőkész, különösen ahhoz képest, hogy az utcáról, ebédidőben estünk be. Azt mondta, hogy SIM-kártyás sztorit a tévében hallotta, de az szerinte biztos, hogy ehhez Izsófalvának semmi köze. Neki azért szóltak volna, ha itt sok kártya papírja megy át. Amikor pár éve piranhát találtak a halastóban, azt is tudta mindenki estére, az RTL Klub is kint volt. Szóval biztos, hogy Izsófalván nincs ilyen telefonos üzlet.

„De én tudom ám, ki van a SIM-kártya ügy mögött!”

– mondta egyszer csak váratlanul a polgármester.

Soros György, az fizeti ki értük a pénzt.

Kiderült, hogy a polgármester civilben teherautót vezet, Görögország felé is járt, és látta a menekültek eldobált mobiljait. Szerinte azért szabadulnak meg tőlük, nehogy a határőrök a telefonok adataiból kikövetkeztessék, hogy korábban merre jártak. És az eldobottak helyére kell a sok százezer új kártya, ezeket fizeti Soros György. És már csak ezért sem lehet a dolognak semmi köze a településéhez, ami messze van a déli határtól, a menekültektől meg Soros Györgytől is.

Izsófalva fideszes polgármestere, Simon Ottó az önkormányzat épülete előtt. Fotó: Botos Tamás

Izsófalván (és nyilván nem csak ott) már annyira erősen, olyan kerek egésszé állt össze a kormánypropaganda valósága, hogy abból tetszőleges kérdésre adható válasz. Nem is kell elmondani konkrétan a Híradóban, vagy a lakossági fórumon, hogy mi van az ISIS-es terroristák által használt magyar SIM-kártyák mögött, a dolgok csak következnek egymásból, logikusan.