A napelemes házi energiatermeléssel kapcsolatos egyik legnépszerűbb illúzió, hogy így le lehet válni a hálózatról, be lehet mutatni egy méreteset a multiknak. Ezt az illúziót csapjuk majd szét egy kicsit ebben a cikkben.

A napelem remek dolog, ha úgynevezett hálózatra termelő rendszert használ az ember. Ilyen a háztetőkön látható napelemek gyakorlatilag száz százaléka. Ezek a rendszerek a naptól lopott elektromos energia rögtön, helyben fel nem használt részét egy inverter segítségével a villanyórán keresztül "feltöltik" a hálózatra. A termelés a magyar szabályozás szerint egy az egyben leírható a fogyasztásból, vagyis év végén csak a fennmaradó különbséggel kell elszámolni. Ha többet termeltünk, mint fogyasztottunk, a szolgáltató fizet (de csak a nettó áramdíjat, a rendszerhasználati meg fejlesztési tételek ilyenkor nem kerülnek szóba), ha mínuszban vagyunk, mi fizetünk (bezzeg ilyenkor a plusz kilowattórákat minden pluszteherrel együtt kell megvenni).

Adminisztratív szempontból sokkal egyszerűbb, ha a magunknak megtermelt energiát nem nyomjuk át a villanyórán, hanem félretesszük valahová, hogy majd akkor használjuk fel, ha nem süt a nap. Ez az úgynevezett szigetüzemű napelemes rendszer. Egy ilyet épített zöld blogunk fő támogatója, az enHome a Verde sokat látott, de máig jó kiállású, alufelnis lakókocsijába:

A rendszer elemeit már korábban megmutattuk, most nézzük meg, mennyibe kerül ez az egész, milyen korlátai vannak, és lehet-e egyáltalán megtérülésről beszélni egy ilyen off-grid elektromos energiatermelő berendezés esetében!

A napelemes lakókocsis bohóckodásunkat, vagyis az off-grid megoldásokkal és megújuló energiával foglalkozó Pusztalét fedőnevű projektet az enHome szponzorálja, a cég, amelytől nagyszerű feltételekkel lehet tíz év teljeskörű és 25 év teljesítmény-garanciával napelemes rendszereket venni. Köszönjük nekik a segítséget!

A mi rendszerünk konkrét elemeinek a szereléskor aktuális árainál többet mond, ha itt és most körülnézünk a piacon és úgy számolunk. Egy jó minőségű, átlagos, 250-260 wattos, kb. 1x1,7m-es standard polikristályos napelem-tábla ára itthon, hivatalosan vásárolva 50-60 ezer forint. Ebből van nekünk 6 darabunk, legyen 330 ezer.

A rendszer lelke mindig az inverter. Egy másfél kilowattos, szinuszos készülék, ami az alapvető háztartási műveletek elvégzésére alkalmas kis teljesítményű gép (mosógép, porszívó, mikró) kiszolgálására alkalmas, 2-300 ezer forint. Legyen 250 (egyébként a mi Growattunk listaáron 267 ezer forint).

És ott van még a legmocskosabb történet: az energia tárolására szolgáló akkumulátor. A villanyautókban használt lítium-akku ugyan könnyű és nagy energiasűrűségű, de drága és érzékeny a töltésvezérlésre, terhelésekre. A hagyományos ólom-sav akku olcsó, de rohadt nehéz - hát nekünk ilyen van, ehhez a barkácsoláshoz nem vettük meg a Powerwallt a Teslától. A mi kocsinkba négy darab 100Ah-s indítóakkut építettek be, ezzel már lehetséges biztosítani a másfél kilowattos terhelést, ha nem is túl sokáig. Az akkukban ugyanis papírforma szerint így 4,8 kWh kapacitást tárolhatunk, de túlmeríteni nem szabad őket. Szóval másfél kilowattal talán ha két órán át mehetnénk folyamatosan - nem sok, de ebbe azért egy kényelmes gépi mosás simán beleférne.

Egy ilyen akku kb. 30 ezer forint, az összesen 120 - most járunk 700 ezernél. Ehhez jön még a napelemek állványa, a kábelezés és persze a kivitelezés munkadíja, ha nem magának csinálja az ember: egy ilyen rendszer értéke tehát nagyjából 800 ezer forint.

És mire elég ez a 800 ezer forint? Magyarországi fényviszonyok mellett a napelemek kb. másfél kilowattos csúcsteljesítménye évente megfelelő tájolással 1250 kWh körüli energiamennyiséget képes megtermelni, vagyis ezzel a 800 ezer forint befektetéssel évente kb. 55000 forint értékű elektromos energiát termelhetünk. Ez azt jelenti, hogy 14,5 év alatt tudjuk összehozni a beruházás értékét. De persze nem tudjuk, mert tíz év alatt egyszer biztosan ki kell majd cserélni az akkukat, talán az invertert is, illetve ennek az egész számolgatásnak csak akkor lenne értelme, ha az összes megtermelt kWh-t fel is használnánk, ami persze képtelenség a tervezhetetlen napsütés és a szintén változó fogyasztás mellett.

Vagyis a mi lakókocsis kísérletünk eddigi fő tanulsága: a szigetüzemű napelemes rendszert macerás használni, nem is olcsó kiépíteni - de meg lehet csinálni és nem is olyan elképesztően drága, mint amennyire a Pusztalét projekt indítása előtt gondoltunk volna. A világ végén sem feltétlenül kell mellőzni a villanyt, egész emberi léptékű költségvetéssel meg lehet oldani háztartási méretekben az alapvető elektromos berendezések üzemeltetését. (Télen persze vacak, lehet, hogy néha pár hétig elmarad a mosás, de akkor is.)

Viszont a hálózatról való leválás, a független energiaellátás ábrándja a mai lehetőségek mellett anyagilag egy jó nagy hülyeség. A napelemmel túl drága megtermelni az energiát ahhoz, hogy ne használjuk fel azonnal az utolsó cseppig, hogy akkumulátorba töltögessük, mintegy pancsoljunk vele a hálózatra való azonnali feltöltés helyett.

Láttad már a Verde napelemes pályázatát? Keressük az ország legérdekesebb szolár-rendszerét, aki hallja, adja át!