A bőnyi rendőrgyilkosság miatt a Magyar Nemzeti Arcvonal (MNA) újra a figyelem középpontjába került, pedig mára a hungarista szervezet szinte teljesen eljelentéktelenedett. Azok a nézetek, amiket Győrkös Istvánék képviseltek, még a sokat látott magyar szélsőjobbnak is túl zavarosak voltak. Több szakadáson átesve így szalámizódtak fel annyira, hogy végül csak Thürmer Gyula Munkáspártja és Putyin propagandistái álltak szóba velük.

„Győrkös István igazsághoz való hozzáállása teljesen megváltozott”

A hazai szkinhed mozgalom tagjai az 1999-ben közösen megszervezett Becsület napi felvonulás után hagyták ott az MNA-t. Úgy érezték, hogy Győrkös nem állt ki mellettük, miután a rohamrendőrség szétverte a bulijukat a Viking Klubban, és több embert közülük bíróság elé is állítottak.

A szakításról az egyikük egy interjúban azt mondta, hogy ekkoriban „Győrkös István igazsághoz való hozzáállása teljesen megváltozott”. Ráadásul ebben az időben Győrkös lapjában „barna inges bolsevistáknak” és „alkoholista bajkeverőknek” nevezte őket, ezért eltávolodtak az Arcvonaltól.

A szélsőjobboldali körökben sokan kiakadtak rá 2006-ban is, amikor az utcai zavargások idején hiába kérték Győrköstől, hogy ő is vonuljon fel a pesti utcákon az embereivel, akiket elvileg kiképzett, ő kifejezetten megtiltotta az MNA-tagoknak, hogy részt vegyenek az összecsapásokban. Akkor még pont Győrkös volt, aki azt szajkózta a tagoknak, hogy „magyar rendőr, magyar katona nem lehet ellenség”.

Ezek után a zavargók szócsövének számító Kurucinfó nem éppen baráti hangon írt Győrkösről és az MNA-ről. 2010-ben már egyenesen hazaárulónak nevezték őket, amiért a szlovák és szerb szélsőjobboldali szervezetekkel együtt részt vettek Komáromban a „Mondj nemet a sovinizmusra!” nevű rendezvényen.

Ezen az MNA képviselője arról beszélt, hogy „Trianon felemlegetése már a régmúlt kérdése”, és úgy gondolták, ez csak feleslegesen megosztja a szomszédos országokban élő nemzeti érzelmű fiatalokat.

Egy későbbi cikkben a Kurucinfó azzal is vádolta Győrkös Istvánt, hogy elsikkasztotta az emigrációban élő hungaristáktól érkezett pénzeket. Mivel a Kurucinfónak erről nem voltak kézzel fogató bizonyítékai, a cikket visszavonták, de az MNA egyik volt tagja nekünk megerősítette, hogy a szakadás előtt tényleg voltak elszámolási viták a szervezeten belül. Szerinte sokan ekkor ábrándultak ki Győrkösből és a szervezetből.

Úgy látta, a Jobbik táborai csak a piáról szólnak, de a sajátjai még diszkóba sem mehettek

Mivel Győrkös az utóbbi években igyekezett minél jobban kerülni a nyilvánosságot, szinte alig lehet elérni olyan nyilatkozatot, amiben a többi szélsőjobboldali mozgalomhoz való viszonyáról beszél. Pár éve az MNA tapolcai táborában az Athena Intézet megbízásából Tálos Lőrincnek sikerült beszélnie vele.

Ebben az interjúban főleg a táborokban alkalmazott fegyelemről beszélt. Az Akciócsoportnak nevezett részleg nyílt táboraiba bárki elmehetett, ezek nem is voltak kifejezetten katonai jellegűek, de a másik csoport, az Arcvonal táboraiba már csak a kiválasztott tagokat hívták meg. Rájuk jóval szigorúbb szabályok vonatkoztak. Győrkös a kettő közötti különbséget úgy írta le, hogy

„aki az Arcvonalba tartozik az, ha egyszer elmegy diszkóba, végeztünk. Többet az Arcvonal közelébe se jöhet. Egy akciócsoportos még elmehet egy diszkóba”.

A magyar szélsőjobb rajtuk kívül álló részével pont a fegyelmezetlenségük miatt volt baja. Az pedig egy cseppet sem zavarta, hogy ezért az ő táborai kevésbé népszerűek. Külön kiemelte, hogy a Jobbikkal szemben a toborzásnál ők nem a mennyiségre mennek:

„Tehát nem úgy van, hogy jaj, de örülünk annak, hogy itt már ilyen sok ember van, gyertek csak ide, aztán lesz olyan, mint a Jobbik mondta, hogy az egyik nap a sör, a másik a bor, a harmadik meg a pálinka napja. Hát itt aki véletlenül behoz bármilyen szeszesitalt a táborba, az már költözhet is haza.”

Győrkös szerint a Jobbik és a szkinhedek táborában este már mindenki tök részegen fetreng a földön, aminél ő rosszabbat el sem tudna képzelni. Leszögezte, hogy náluk ilyen nincs.

Azt mondta, a táborokról csak azért nem születnek képes anyagok vagy részletes beszámolók, nehogy a Jobbik és a többi szélsőjobboldali szervezet lenyúlja az ötleteiket. Leginkább tőlük tartottak, nem a hatalomtól, mert Győrkös eleve számolt azzal, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal emberei mindenhol ott vannak.

Inkább a zsidók, mint a hungaristák

Az MNA elszigeteltségével Győrkös is tisztában volt, azt mondta, sem a jobboldalon vagy a szélsőjobboldalon, sem a baloldalon nincsenek barátaik, mégpedig azért nem, mert ők nem a gyűlöletet állítják a középpontba.

„Az Arcvonal tök egyedül áll magában a vliágban”

- értékelte tömören a mozgalom helyzetét.

Az interjúból kiderül, hogy Győrköst legjobban az zavarta, amikor a többi hungarista szervezet támadta őt és a mozgalmát. Ezekről azt mondta „amikor gyűlölködésről van szó, akkor tényleg ezen az oldalon nincsen határ. Ebbe a zsidóknál sincs határ, a gyűlölködésben ők is elöl járnak, ugye. [...] Ha megnézi a stílust, ahogy rólunk írnak, meglepő módon a zsidó honlapokon a rólunk alkotott vélemény sokkal normálisabb, sokkal reálisabb”. Gyorsan hozzátette, hogy neki persze ezek a vélemények sem elfogadhatóak, mert negatív előjellel indítanak, de még így is azt gondolja, hogy sokkal korrektebbül írnak róla és az Arcvonalról, mint a hungaristák.

Annyira azért nem voltak egyedül

A nagy szakadás aztán 2012-ben következett be, miután az MNA képviseletében Győrkös István fia közösen tüntetett Thürmer Gyula Munkáspártjával egy érdi kilakoltatás ellen. Az akció után az MNA észak-magyarországi szárnya a tagság nagy részével otthagyta őket. Már ekkor is sejteni lehetett, hogy a szervezet valahogy kapcsolatba került a orosz propagandagépezettel, és a kommunistákkal való összeborulás is ennek hatására történt. Ifj. Győrkös István és Thürmer Gyula együtt tüntetnek 2012-ben.

Győrkösék oldala, a Hídfő.ru nyíltan közvetíti a putyinista retorikát. Két éve kisebb diplomáciai botrányt is tudtak kavarni azzal a kamu hírükkel, amiben arról írtak, hogy Magyarországot T-72-es harckocsikat szállít Ukrajnának. Szinte mindenre ugrottak, ami orosz érdeket sértett, egy másik alkalommal pedig az oldalukon „marginális fasisztoid cionbérenc társaságnak” nevezték a Hatvannégy Vármegye Mozgalmat, amiért meggyalázták a Szabadság téri szovjet emlékművet.

Nem sokkal azután, hogy októberben Győrkös a bőnyi lakásában tartott gépkarabéllyal megölte a Nemzeti Nyomozó Iroda egyik nyomozóját, kiderült, hogy az NMA közös gyakorlatokat, airsoftozást szervezetek orosz diplomatákkal, és az orosz katonai hírszerzés is kapcsolatban állt a félkatonai szervezettel.

Azt nem tudni, hogy az MNA tényleg az orosz titkosszolgálat egyik magyarországi hídfőállásának számított vagy csak hasznos hülyének tartották őket, de mindenesetre a nemzetbiztonsági bizottság vizsgálni kezdte a hungaristák orosz kapcsolatait.