Fellázadtak a német egyetemek és könyvtárak a szabad tudásért

Január elsejétől a legnagyobb német kutatóintézetek és egyetemek könyvtáraiban nem lesz többé elérhető egy sor fontos tudományos publikáció. Több mint hatvan intézet csatlakozott a bojkotthoz, amelynek célpontja a világ legnagyobb tudományos kiadója, az Elsevier.

A göttingeni egyetem közleményéből kiderül, hogy az európai egyetemek elitjébe tartozó intézményben 440 folyóirathoz nem lesz hozzáférése a hallgatóknak és az oktatóknak. A tudományos munka azért nem lehetetlenül el, ha valakinek szüksége lesz egy cikkre, azt jeleznie kell majd az egyetem könyvtárának, és az intézet megveszi számára azt a publikációt, a költségeket pedig az egyetem állja.

Bár Magyarországon nem ismeretlen jelenség, hogy felsőoktatási intézményeknek nincs hozzáférésük a jelentősebb tudományos folyóiratokhoz, a németeknél nem a pénzhiány vagy a spórolás miatt mondják le az előfizetéseket az egyetemek. Az akció célja, hogy megtörjék a folyóiratkiadókat, amelyek sok kutató szerint egyre pofátlanabbul élősködnek a tudományos világon.

Előadás a lipcsei egyetemen (DPA / WALTRAUD GRUBITZSCH)

Az Elsevier az egyik legnagyobb szereplő a tudományos publikációs piacon, becslések szerint folyóirataikban jelenik meg a tudományos minőségellenerőzésen átesett publikációk negyede, olyan megkerülhetetlen szaklapokat adnak ki, mint a Lancet vagy a Cell. Milliárd dolláros üzletről van szó, amiből sokak szerint indokolatlanul nagy részt szakít ki a holland vállalat.

Az utóbbi években sokan kezdték kritizálni a tudományos kiadói piac működését, hogy az egész iparág nagyon rossz, a tudósokat és az egyetemeket kizsákmányoló modellre állt rá: a méregdrágán árusított lapok szinte alig költenek a szerzőkre és a szerkesztőkre, gyakorlatilag ingyen dolgoznak számukra a kutatók. A publikáló szerzők nem kapnak pénzt a megjelent tanulmányok után, ők csak a közvetett haszonban részesülnek, azaz akadémiai karrierjük lendülhet előre, és ugyanígy jellemzően ingyen dolgoznak a tanulmányokat ellenőrző tudományos bizottságok tagjai is.

A kutatókon óriási publikációs kényszer van, az akadémiai előmenetelnek mára gyakorlatilag az egyetlen útja az elég nagy impaktfaktorral rendelkező lapokban történő publikálás lett.

A cikkek legnagyobb költségeleme pedig valójában maga a kutatás, az iszonyatosan drága kísérletek, laborok, kutatócsapatok, obszervatóriumok és a többi, ezeket megint csak nem a folyóiratok kiadói finanszírozzák, hanem államok és alapítványok, részben különböző cégek. A kiadók csak élősködnek a tudományos világon – állítják egyre többen.

(A publikációs piac működését a Science Meetup egy korábbi cikke részletesen bemutatta, érdemes újraolvasni.)

A vezető tudományos folyóiratok árai mára borzasztóan elszálltak. A kiadók pedig mindenféle piaci trükkel próbálnak még több pénzt kisajtolni az egyetemekből: az Elsevier például sokszor csak csomagban árul előfizetéseket, így az intézményeknek olyan lapokat is meg kell vásárolniuk, amelyekre semmi szükségük. A helyzet abszurditását jelzi, hogy pár évvel ezelőtt a Harvard könyvtára jelezte, nem futja neki az előfizetésekre.

A németek az asztalra csaptak

Egyre élénkebb a tiltakozás a rendszer ellen, sorra születnek a peticiók, bojkottfelhívások, egyre nagyobb teret nyertek az ingyenes (open access) folyóiratok, és ott vannak az ismert gerillakísérletek is, mint amilyen a Sci-Hub. Ezeket korábban részletesen bemutattuk.

A mostani német fellépés új szint: Európa vezető tudományos piacának legfontosabb szereplői lépnek ki a rendszerből. A döntés mögött a Német Rektori Konferencia által vezetett DEAL projekt áll, ami évek óta folytat tárgyalásokat az Elsevierrel. Mint közleményükből kiderül, szabadabb hozzáférést és korrektebb árazást akartak elérni a német intézmények számára, egy közös, országos licensz megvásárlásával.

És hogy jobb legyen az alkupoziciójuk, hatvan kutatóintézet októberben felmondta az előfizetését a holland cégnél. Válaszul az Elsevier december elején ajánlatott tett a németeknek egy országos előfizetésre, ugyanakkor a kiadó nem ment bele abba, hogy lapjai átláthatóbb üzleti modell szerint működjenek, és nagyobb arányban tegyenek közzé ingyenesen publikációkat.

A német tudományos közösség nem fogadta el az Elsevier ajánlatát. Az egyetemek tehát január elsejétől nem fizetnek elő a legnagyobb tudományos lapokra.

„A döntésben részt vevő minden fél pontosan tisztában van azzal, hogy milyen azonnali következménye lesz ennek a kutatásban és az oktatásban. Ugyanakkor mind osztják azt a szilárd meggyőzödést, hogy jelenleg csak a kutatóintézetek közös cselekvésével lehet megteremteni azt a nyomást, ami az egész német tudományos közösség számára előnyös kimenetelhez vezethet”

írják közleményükben.

Hasonló közös fellépést eddig elképzelni sem lehetett, és a német példa akár még ragadós is lehet, az Elsevier modellje ellen ugyanis Európa-szerte háborognak az egyetemek. Látszik, hogy valami megmozdult a tudományos világban. Egyre nagyobb teret nyer az open access-elv: egy tervezet szerint 2020-tól minden EU-s közpénzből készült tanulmányt szabadon hozzáférhetővé kell tenni, és egyre gyakoribbak a hasonló helyi szabályok is, például itthon is szabad hozzáférést vár el a kutatóitól az MTA.