Beer Miklós váci püspökkel készített karácsony alkalmából interjút a Hvg, és ez a beszélgetés is elég szókimondóra sikeredett.

Mármint szókimondó ahhoz képest, ahogy a magyar püspökök jelentős része ma a nyilvánosság előtt a felvállalja a véleményét.

Érdemes az egész interjút elolvasni, mert bár Beer nem ad nagy megoldásokat sem a magyarországi szegénység, sem a menekültválság okozta kihívásokra, mégis lát valamit, amin el lehet indulni.

Szerinte a legfőbb probléma ma a magyar keresztény társadalomban, hogy elkényelmesedett, és ezért tud idegesítő lenni az a Ferenc pápa, aki ezt kritizálja:

„A kényelmünket nem akarjuk feladni, csak erről van szó. Ferenc pápa kellemetlen, mint a szúnyog, állandóan a fülünkbe duruzsolja, hogy hát mégiscsak oda kéne figyelni a szegényekre, ha ti keresztények vagytok.”

A kerítés kellett, de hogyan tovább?

Beer egyetért a magyar minisztrelnökkel abban, hogy a kerítés szükséges volt a menekültáradat „mederbe tereléséhez”, de a körmendi menekültszálláson tapasztalható embertelen állapotok már azt mutatják, mégsem csak az volt a cél, hogy az ajtón jöjjenek az országba a menekültek:

„A miniszterelnök úr szavait tartom fontosnak: a kerítés azért kell, hogy aki jönni akar, az az ajtón jöjjön, ne az ablakon. Most ezt kellene egy kicsit komolyabban venni, és ezzel is foglalkozni, és itt jön a körmendi helyzet. Kegyelmi időben volt Magyarország, volt időnk felkészülni. De Körmend után már nem mondhatjuk, hogy várni kell.”

(Mint ismert a körmendi plébános saját egyházának rosszallása mellett fogadott be menekülteket – keresztényeket és muszlimokat egyaránt –, és egyelőre nem állt ki mellette az a püspöki kar, amelyik egyébként a Ferenc pápának azzal büszkélkedett, be fog fogadni menekült családokat. Igaz, a hallgatás érthető, hiszen a napokban kaptak a magyar történelmi egyházak 121 milliárd forintot az államtól váratlanul.)

Ezért arra inti az egyházközségeket, hogy tartsák be Ferenc pápa ajánlását, és minél több egyházközség fogadjon be egy családot. De már az is nagy szám lenne, ha minden tizedik megtenné:

„De legyen csak ötszáz. Csak induljunk már el. Felejtsük már el az illúziót, hogy ezt a népvándorlást meg lehet állítani.”

Szerinte fontos megérteni, hogy nem lehet az idők végezetéig menekülttáborban tartani az embereket, ahogy elfordult a magyar társadalom a szegény sorsú cigányság elől is.

„És én ezt nem választom el a cigányok helyzetétől – ha nekik nem tudunk segíteni, hogy fogunk valamit kezdeni az arab, muszlim emberekkel?”

Tisztába többek között azt is, mire gondol Lázár János, és mire gondol ő, amikor a keresztényekről beszél:

„a politikusok mást értenek keresztény alatt, mint mi, hívő emberek. A politikai szleng egész más. Mi ezt így nem vállalhatjuk, hogy jó keresztényeket nevelünk az iskoláinkban. Örülünk, ha azokká válnak, de ez nem lehet pedagógiai program.”

(Hvg)