„Viktátor!” - szól a kormányellenes tüntetők visszatérő rigmusa, arra utalva, hogy a miniszterelnök diktatúrává rontja a magyar demokráciát. „Magyarországon a demokrácia mércéje magas" – jelentette be ugyanakkor Orbán Viktor miniszterelnök a Kossuth Rádióban tavaly októberben.

Politikai elfogultságoktól átszellemülten nehéz vitatkozni arról, hogy mennyire stabil a demokrácia Magyarországon, és merre mennek a dolgok, ráadásul hiába vizsgálunk egy-egy konkrét intézkedést, annak elfogulatlan értékelése sem ad választ az általános kérdésre.

Éppen ezért volt fontos vállalkozás, hogy tavaly ősszel megjelent a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpontja keretében működő Jogtudományi Intézeténél egy méretében is hatalmas (962 oldal) tanulmánykötet, A magyar jogrendszer állapota címmel, aminek szerzői területenként, intézményenként és általában is elemzik a magyar helyzetet.

A demokrácia leginkább úgy mérhető, ha azt vizsgáljuk, hogy jogállamban élünk-e. A kötet egyik legfontosabb tanulsága az, hogy igen, de egyre kevésbé.

Alig találunk olyan fejezetet, ami ne a jogállamiság erodálódásáról számolna be.

Megmérték, és lassan csúszunk lefelé

Különösen tanulságos az a fejezet, ami a jogállamiságot mérő nemzetközi indexeket mutatja be. A fejezet bevezetőjében ezt olvashatjuk:

„A nemzetközi indexek a magyar jogállamiság fokozatos erózióját mutatják az utóbbi években.”

A fejezet alapvetően a mérési rendszereket ismerteti, erényeikre és hibáikra koncentrál, de közben ott vannak a Magyarországra vonatkozó eredmények is a függelékben, és ezek mind azt mutatják, hogy Magyarországon romlik a helyzet.

Öt rendszert mutatnak be, mindegyiket komoly nemzetközi szervezetek készítik, és számos országot hasonlítanak össze.

Csúszunk le a listákon

A Freedom House évtizedek óta pontozza az országokat a politikai jogok (sajtószabadság, választójog, stb.) és a polgári jogok (vallásszabadság, tulajdonvédelem, stb.) szerint. A 7 pont a legrosszabb (ez lenne mondjuk Észak-Korea), az 1 a legjobb (például Németország).

A listát úgy állítják össze, hogy szakértőkkel pontoztatnak 1 és 7 között 27 darab kérdést, olyanokat mint: Függetlenek a bíróságok? Érvényesül a perekben a jog uralma? Civil kontroll alatt van-e a rendőrség? Van védelem a jogtalan eljárásokkal szemben? Aztán átlagot számolnak.

Magyarország a rendszerváltás előtt általában 6-6 pontot kapott mindkét kategóriában, ez a puhább diktatúrákra jellemző. Az 1 vagy 2 pontot szerző országok számítanak szabadnak a Freedom House szerint.

2004 és 2010 között mindkét kategóriában 1 – 1, vagyis a legszabadabb értékelést kapta Magyarország. 2010-ben a polgári jogok kategóriában már csak 2-est, és azóta sem lett itt jobb a helyzet. Politikai jogok kategóriában 2014 óta kap 2-est az ország.

A német Bertelsmann Stiftung azt méri, hogy az átalakuló országok hogyan haladnak a demokratizálódás útján. Ők azokat az országokat pontozzák, amelyek 1989-ben nem voltak az OECD tagjai, és legalább 2 millió lakosuk van. 2006 óta kétévente pontoznak, legutóbb 2014-ben közöltek eredményeket. Náluk 1 pont a legrosszabb, és 10 a legjobb.

Részben ők is szakértők pontozására támaszkodnak, viszont a kérdőívezésük kifinomultabb mint a Freedom House-é, kifejtős kérdéseket is feltesznek, és külföldi és belföldi szakértőket is faggatnak, továbbá itt már 49 kérdést tesznek fel. Statisztikai adatokat is figyelembe vesznek, amelyekkel tovább súlyozzák a válaszokat. Ilyen témáik vannak: a hatalmi ágak szétválasztásának érvényesülése, a bíróság függetlensége, a hatalommal való visszaélés üldözése, alapjogok érvényesülése.

Magyarország pontszámai egyre rosszabbak:

• 2008: 9,18
  
• 2010: 9
  
• 2012: 8,48
  
• 2014: 8,05
  

2008-ban 125 országból az előkelő 5. helyen voltunk, 2014-ben 129 országból a 16.-on.

Pontoz a Világbank is, ők leginkább az üzleti környezet szempontjából vizsgálják a jogállamiság helyzetét, 215 országban, évente. 86 adatból dolgoznak, elsősorban más szervezetek által összeállított statisztikákból, felmérésekből, de civil- és állami szervezetek véleményeit is figyelembe veszik. A 2007-es jelentésük értékelte eddig a legmagasabbra Magyarországot, és a 2012-es a legalacsonyabbra.

A World Justice Project egy kifejezetten jogállamiságot vizsgáló évenkénti kutatás. Elsősorban az ENSZ által közölt dokumentumok alapján pontozzák az országokat, és az egy régióba, illetve hasonló jövedelmi csoportba tartozó országok egymás közötti sorrendjét is vizsgálják.

A 2013-as jelentésükben 97, a 2015-ösben pedig 102 országot vizsgáltak, Magyarország ilyen helyezéseket ért el a különböző kategóriákban:

• Kormány ellenőrzése: 33/97 –> 36/102
  
• Korrupció: 26/97 –> 29/102
  
• Rend és biztonság: 21/97 –> 21/102
  
• Alapvető jogok: 30/97 –> 30/102
  
• Átlátható kormányzás: 37/97 –> 35/102
  
• Szabályok betartatása: 27/97 –> 30/102
  
• Polgári bíráskodás: 45/97 –> 55/102
  
• Büntető bíráskodás: 27/97 –> 34/102
  

A 2014-es jelentésük ezeket állapítja meg Magyarországról többek között:

A világ felső harmadában van az ország, de elmarad mind a regionális, mind a jövedelmi csoportja szerinti többi országtól. Különösen rosszul teljesít Magyarország a kormányzati hatalom hatékony ellenőrzése kategóriában, ahol a hátulról harmadik a magas jövedelmű országok listáján. A polgári jogot érintő bíráskodásban pedig utolsó. Az egyetlen terület, ahol tartósan jó eredményeink vannak, a közbiztonság (alacsony számú rablógyilkosság, bandaháborúk vagy fegyveres lázadások hiánya).

A Doing Business Project a Világbankhoz hasonlóan az üzleti környezetre koncentrál. Az üzleti világban jártas szakjogászok véleményét kérdezik elsősorban, Magyarországon 40 irodát kerestek meg kérdőíveikkel. Ők a legjobb eredményt elérő országhoz viszonyítják a többieket. Itt 2004-ben még csak 69 százalékon voltunk, 2009 – 14 között viszont már 90 százalék felett, 2015 óta éppen 90 százalékon.

A különböző mérések szempontjai eltérnek egymástól, de az szembetűnő, hogy érdemi javulást az utóbbi évekről egyik sem mutatott ki. Az ötből három egyértelmű romlást mutat, kettő pedig (a két üzleti környezetre koncentráló) inkább stagnálást.

A politikai akarat rombolja a demokráciát és a kapitalizmust Magyarországon

A nagy külső pontozásokon túl is világossá teszi a könyv, hogy merre mennek a dolgok. A kötet szerzői a szakterületükön is bőven találtak problémákat.

Tölgyessy Péter Politika mindenekelőtt című tanulmányában arról ír, hogy az 1989 utáni nyugatos fordulat csak ideiglenes közjáték volt, mert 2010 óta az ország letért erről az útról. Azóta nem a jog a norma, hanem a hatalmon lévők aktuális akaratához szabják a jogot, ez pedig csorbítja a jogbiztonságot és a tulajdonszabadságot. A szerző szerint ez a politika most népszerű ugyan, de bukásra van ítélve: „A joguralom és a hatalommegosztás, a piaci és a politikai verseny lehető kikapcsolásának szándéka a magyarok többsége számára kiismerhetőbb, otthonosabb világot ígér. Ám félő, minden kétségtelen előrehaladás egy történelmileg újra veszélyes zsákutcának bizonyuló rendszerben történik. A számos részsiker után valamikor elfogy a Fidesz-hatalom ma még számottevő felhajtó ereje, és a módszeresen mozdíthatatlannak felépített Orbán-rendszer végül újabb nemzeti újrakezdés szükségességével zárul. Ez lenne alkalmasint a tizenegyedik rezsimváltás az utolsó magyar évszázadban.”

A politika és a jogrendszer viszonyát taglaló tanulmány (Gajduschek György) így értékeli az Orbán-kormány tevékenységét:

„(...) a rövidtávú támogatás-maximalizálás értelmében vett politikai szempontok a közpolitikai mellett a jogi megközelítésmód szakmai szempontjait is felülírják.”

Vagyis a politikai szempontok fontosabbak lettek 2010 óta, mint a jogbiztonság.

Aztán a jogrendszer és a gazdasági fejlődés kapcsolatát vizsgáló tanulmányban (Szalai Ákos – Jakab András) ez áll: „A 2010. őszi alkotmánymódosítás óta hiányoznak a törvényhozóval szembeni tulajdonvédelem hatékony hazai eszközei, ami a kapitalista gazdálkodás alkotmányos garanciáit kérdőjelezi meg.” Ez nem jelent mást, mint hogy a politikusok bárkit kiforgathatnak vagyonából, mert lehetővé vált olyan törvények meghozatala, amelyek arról szólnak, hogy el lehet venni azt a pénzt, amit valaki az előző években megkeresett. A kifogásolt 2010 őszi alkotmánymódosítás konkrétan megengedte, hogy minden állami jövedelem öt éven belül adó formájában visszavehető legyen. Ezt azért tették bele, hogy a 2010-es kormányváltás előtti végkielégítéseket 98 százalékos, visszamenőleges adóval lehessen visszafizettetni.

Tudatosan és rendszeresen megsértik a nemzetközi szerződésben vállaltakat

Az uniós jogról szóló fejezetben (Varju Márton) ezt olvashatjuk: „A jogalkotás területén hasonló gyakorisággal jelentkező probléma, hogy elsősorban a gazdaságszabályozás területén megszokottá vált a jogszabályoknak az uniós jog megsértésének tudatában, illetve annak szándékában történő elfogadása. Az uniós kötelezettségek szempontjából opportunistának minősülő gyakorlat célja, hogy a magyar állam, illetve a magyar állam által favorizált egyének számára hozzáférést biztosítson a jogsértés pozitív hozadékaihoz. Ennek egyre gyakoribb ismétlődése rendszerszintű elégtelenségekre enged következtetni a magyar jogrendszerben.”

Vagyis direkt hoznak olyan törvényeket, amelyek sértik az EU szabályait, hogy ezzel a kormány számára kedves emberek sok pénzt keressenek.

A nemzetközi jogot nem csupán az EU esetében hagyják figyelmen kívül rendszeresen Magyarországon. Uitz Renáta tanulmányából kiderül például, hogy 2014-ben a strasbourgi emberjogi bíróság 50 ítéletéből 49 esetben elmarasztalta a magyar államot. 2015 augusztusára a bíróság összes ítéletének 5,61 százaléka szólt már Magyarország ellen, ami egy 10 milliós országtól egy 700 milliós kontinensen (a bíróság alá tartozik Oroszország és Törökország is) elég rossz arány.

Az új alkotmány rontotta a demokrácia minőségét

Szente Zoltán a 2012 óta hatályos új alkotmányt elemzi, és többek között arra jut, hogy a végrehajtó hatalom (a kormány) példátlanul megerősödött általa, csökkent az alapjogok védelme, gyengültek a jogállami garanciák:

„Magyarország nem vált diktatúrává, de az alkotmányos demokrácia minősége 2010 óta folyamatosan és fokozatosan romlik, végeredményben ma már lényegesen alacsonyabb, mint 2010 előtt volt.”

A sarkalatos törvényeket vizsgáló fejezet (Jakab András – Szilágyi Emese) ezt állítja: „Az új sarkalatos törvények néhol alapjogi vagy demokratikus szempontból előrelépésként értékelhetőek, de az új problémák sajnos számosabbak, mint a megoldottak.”

A kötet egészen részletesen elemzi az új törvénykönyveket (polgári-, büntető- és munkajog területén), végigveszi a bírák, ügyvédek, ügyészek, szakértők, végrehajtók, rendőrök helyzetét, általában vegyes képet adva az elmúlt évek változásainak hatásairól. Külön fejezet foglalkozik a korrupcióval, a jogászképzéssel és a perek elhúzódásaival.

A közel ezer oldalt lehetetlen egy újságcikkben kellő érzékenységgel bemutatni, de a kötet stílusán és a tanulmányok alaposságán világosan látszik, hogy egyáltalán nem politikai pamfletről vagy vélemények soráról van szó, hanem minden esetben tudományos igényességgel készült elemzésekről. És ezek alapján a nemzetközi indexek nem tévednek: fokozatosan, de egyértelműen rohad szét a jogállamiság Magyarországon, tehát egyre kevésbé demokratikus országban élünk.

A könyv innen teljes egészében letölthető.