Interjút adott a Mandinernek Gajdics Ottó, a Magyar Idők heves főszerkesztője, és ebből rögtön érthetővé vált, hogy mire is gondolt korábban, amikor ezt írta:

„Maradjunk ezért inkább az általam ismert legpontosabb meghatározásnál, miszerint ma már nem az a kommunista, aki ’89 előtt is élt, tanult, netán dolgozott, próbált boldogulni úgy, ahogy akkor lehetett, hanem az, aki a mai napig úgy maradt.”

A rendszeresen vörös fejjel kommunistázó Gajdics Ottó ugyanis - bár az interjúban onnan indít, hogy a nagyapja kulák volt, anyjai nagybátyja pedig börtönben ült 1956-os tevékenysége miatt, sőt ilyen családi múlttal még ő is csak azért került be a műszaki egyetemre, mert megnyert egy tanulmányi versenyt - elmondja az interjúban, hogy bizony közösségi ember volt, és akkoriban leginkább a KISZ-ben lehetett közösségi emberkedni. De nem is egyszerű ifjú közkommunistaként. Az interjút készítő Stumpf Andrást is meglepte az információ:

Nem mondja, hogy KISZ-tag volt!

De. Nincs ezen mit szégyellni.

KISZ-titkár is?

Az is. Én zártam be a Nyíregyházi Főiskola KISZ-irodájának ajtaját – amikor Gyurcsányék Demiszt csináltak belőle, abban már nem vettünk részt.

Találkozott is Gyurcsánnyal akkoriban?

Ő nem emlékszik rá szerintem, de igen.”

Szóval azért volt egy határ.

Innentől a szokásos magyarazkodás, ő már nem is kapott fizetést KISZ-titkárként, az elődje elmenekült a süllyedő hajóról, valakinek kellett tovább vinnie az újságot, a buliszervezét, valakinek el kellett vállalnia a vezetést, hát elvállalta.

Gajdics amúgy szép szavakkal beszél Simicska Lajosról, korábbi munkáltatójáról, "zseni. Remek szervező. Nagyon jó gazdasági szakember. Most is ő haragszik énrám, nem én őrá.” és egészen sajátosan magyarázza meg, hogy miért nem lehet közpénzt szivattyúzni haveroknak baloldali kormány alatt, és miért lehet a Fidesz alatt.

„Amikor azt láttuk, hogy az egész ország csúszik le, miközben ők gyarapodnak, az kinyitotta a bicskát a zsebemben. Ez volt '89 előtt, ez volt a Bokros-csomag idején, meg akkor is, amikor a Bajnai szerencsétlenkedett. Nem azzal van bajom, ha Gyurcsány gyereke gyarapszik. Gyarapodjon mindenki.

És ha a miniszterelnöki rokonság, haveri kör a kapcsolatai miatt gyarapszik, nem a teljesítménye okán?

Ha valaki befolyással üzérkedik, az bűncselekmény, azt meg derítse fel a rendőrség. Ezt nem úgy mondom, hogy el kell takarítani az Orbán-rezsimet, hanem úgy, hogy a gazembereket kell. A gyarapodásra meg azt mondom: alapítson útépítő céget, aztán akkor problémázzon, ha jobb ajánlatot ad és nem ön nyer. Mi azzal a baj, ha Mészáros Lőrinc utat vagy vasutat épít? Miért lenne jobb, ha nem ő építené?

Ezt behelyettesítjük Gyurcsány valamelyik bizalmasára is? Tényleg?

Áll egymás mellett két ugyanolyan kvalitású két cég. Az egyikben vannak barátaim, a másikban nincsenek. Azt fogom választani, amelyikben a barátaim vannak. Ez ilyen egyszerű. De még egyszer ezek ne kerüljenek hatalomra. Azt én már nem bírnám ki. Akkor nekem kellene pucolnom.”

Azt egyébként nem árulta el, hogy mennyi a Magyar Idők példányszáma.

„Nem auditált a lap, de ki várhatja el egy alig egyéves újságtól, hogy olyan példányszámokat produkáljon, mint egy hatvan éve beágyazott...

Az már nem létezik.

Tudom. De nekem még föl kellett mondanom a katonaságnál Kiss 12 tizedesnek, mit olvastam a Népszabadságban. Dolgozunk azon, hogy menjen fölfelé a példányszámunk, maradjunk annyiban.”