Csütörtök délelőtt az ELTE jogi karának egyik tanácstermében, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézetének szervezésében tartottak előadásokat arról a perről, ami tavaly év elején annyira kiakosztatta Németh Szilárdot, hogy sajtótájékoztatón támadt neki a bírónak.

Németh többek között elfogadhatatlannak nevezte az ítéletet, és azt mondta, hogy hiába jutott másra a bíróság, „igenis meghatározható a felelősi kör”.

A vörösiszap-ítéletről van szó, amelyben a veszprémi bíróság minden vád alól felmentette mind a tizenöt vádlottat. Mindannyian a MAL munkatársai voltak, amikor 2010. október 4-én a cég egyik vörösiszap-tárolójának a gátja átszakadt, és a több százezer köbméter lúgos, maró anyag elsodorta Kolontárt és Devecsert, megölt tíz embert, legalább 150-t megsebesített, teljesen letarolt több száz házat, kiirtotta két folyó élővilágát és 30 évre használhatatlanná tett termőföldeket.

A jogászok szerdai tanácskozásának az adott különös aktualitást, hogy január 23-án kezdődik a per másodfokú tárgyalása Győrben, miután az ügyészség fellebbezett a felmentő ítéletekkel szemben. Az ügyészség arra kérte a bíróságot, hogy ne vizsgálja meg érdemben újra az ügyet, hanem semmisítse meg az elsőfokú ítéletet az általuk vélt szabálytalanságok miatt, és kezdődjön el a per újra elölről.

Politikai elvárások zavarták az igazság kiderítését

Tóth Mihály büntetőjogász, az MTA TK JTI tudományos főtanácsadója azzal kezdte előadását, hogy általában nem tartja szerencsésnek, ha azelőtt értekeznek egy ítéletről, hogy az jogerős lenne, viszont a vörösiszap-per önmagán túlmutató tanulságok sorával szolgál:

• érzékelhető volt, hogy a politika megpróbált beavatkozni az igazságszolgáltatás működésébe,
  
• a sajtóban számos téves információ jelent meg,
  
• és nem ártana a társadalom érzékenységét jobban figyelembe venni az ilyen nagy figyelmet keltő ítéletek kommunikációjakor.

A politikai befolyásolás már a katasztrófa utáni nap elkezdődött a jogászok szerint, amikor Orbán Viktor miniszterelnök bejelentette, hogy emberi mulasztás történt.

Sándor Zsuzsa nyugdíjas bíró, volt bírósági szóvivő végigülte a per tárgyalásait, könyvet is írt róla, és azt mondta, hogy számára egyértelmű volt, hogy

a nyomozók és a vádiratot készítő ügyészek is politikai nyomás alatt dolgoztak.

A tárgyaláson volt olyan szakértő, aki elmondta, hogy megmondták neki, hogy milyen véleményt várnak tőle a nyomozók. Végül a bíróság több szakértőt kizárt a perből.

Kellett gyorsan valaki bűnös

Sándor Zsuzsa és Tóth Mihály is egyetértettek abban, hogy nagyon elhamarkodottan választották ki a gyanúsítottakat, és jobb lett volna ismeretlen tettesek ellen elkezdeni a nyomozást.

Mind a 15 vádlott a MAL Zrt.-nél dolgozott a baleset idején, vádat emeltek a cég összes igazgatója ellen, és több olyan alkalmazott ellen, aki közvetlenül a tárolóval foglalkozott.

Csakhogy a bíróság első fokú ítéletében azt állapította meg, hogy a tároló helyének megválasztása, a rossz tervezés, és a kivitelezés hiányosságai okozták a katasztrófát.

Vagyis a cég vezetői és munkatársai az elsőfokú ítélet szerint nem lehettek tisztában azzal, hogy egy időzített bombán ülnek, nem tudhatták, hogy olyan talajra építették annak idején (1998-ban) a tározót, ami nem bírhatja el azt. Az építkezéskor ők még nem dolgoztak ott, a terveket nem ők rendelték, és nem is ők hagyták jóvá azokat. A katasztrófa előtt alig néhány hónappal több hatóság is ellenőrizte a tárolót, és ők is mindent rendben találtak.

A szerdai előadásból az derült ki, hogy a nyomozáskor kellett volna megállapítani, hogy ki lehetett a felelős, nem pedig rámutatni rögtön a cég embereire, és utána keresni ellenük valamit.

Tóth Mihály már a nyomozás elején figyelmeztetett egy interjúban, hogy nem látta indokoltnak, hogy a MAL vezetőjét rögtön őrizetbe vették, ezt demonstratív és elhamarkodott lépésnek nevezte. Már akkor így fogalmazott: „Ami biztos, az az, hogy tragédia történt, és valószínűsíthetően ezt mulasztás okozta. De nem abból kell kiindulni, hogy van felelős, hanem abból, hogy lehet, hogy van, és az eljárásnak a felelős megkeresésének eszközének kell lennie.”

Sándor Zsuzsa szerint a bíróság teljesen jól járt el: „Én ilyen tisztességes, korrekt bírói munkát nagyon keveset láttam hosszú fennállásom alatt. Kínosan ügyelt a bíró hogy minden szabályt betartson.” Az ügyészség vádiratát viszont élesen kritizálta.

Más a büntetőjog, és más a kártérítés

Tóth Mihály kitért arra, hogy az emberek nehezen értik meg, hogyan lehetséges az, hogy számos polgári perben úgy ítélt a bíróság, hogy a MAL-nak kártérítést kell fizetnie, ám közben a büntetőügyben a cég vezetőit felmentik. Holott ez szerinte teljesen normális, és a polgári illetve a büntetőügyek közötti különbségből adódik.

Ilyen károkozás esetén ugyanis a polgári jog „objektív felelősséget” ír elő, vagyis egy cégnek a saját jogelődjeinek hibáiért is felelősséget kell viselnie. Ez azonban nincs összefüggésben azzal, hogy az adott cég vezetői személyesen követtek-e el mulasztást.

Tóth szerint amikor ennyire érzékeny ügyről van szó, ami a társadalmat ennyire felkavarja, érdemes az ítéleteket kellő empátiával magyarázni.

Tóth az alábbi példával élt még: „Nehéz egy laikusnak elmagyarázni, hogy ha egy motoros százzal hajtva lakott területen elgázol valakit, aki amúgy megsértette a KRESZ-t, és bizonyítható, hogy akkor is elütötték volna, ha csak 50-nel jön a motor, akkor a bíróság nem állapíthat meg büntetőjogi felelősséget a gázolásért.” (Gyorshajtásért persze attól még megbüntethetik.)

Nem állították át az órát

Az elsőfokú ítélet nem csupán azt utasította el a vádiratból, hogy a cég munkatársainak gondatlansága okozta a balesetet, hanem azt is, hogy ne tettek volna meg mindent a katasztrófa megtörténtekor a kár enyhítésére. Az ügyészség egyik fő érve az volt, hogy a vészjelzéstől számítva egy órán át késlekedtek. Azonban a tárgyalás közben kiderült, hogy egy olyan számítógép órájának állásával bizonyították volna ezt, amely nem volt jól beállítva, és ezért egy órával korábbi időt mutatott.

A rendezvény felszólalói azt is kárhoztatták, hogy a parlament vizsgálóbizottsága is megállapította, hogy kik lehetnek a felelősök, holott ez az igazságszolgáltatás feladata lenne. Szerintük a politikusoknak azt kellett volna inkább vizsgálniuk, hogy szükség lehet-e a törvények módosítására, egy újabb katasztrófa megelőzése érdekében.

Világosan érezhető volt, hogy a felkért előadók nagyon aggódnak, hogy az emberek indulatait felkorbácsoló politikusok és újságok veszélyeztetik a jogbiztonságot, ami amúgy is rohad Magyarországon.