December végén egy délelőtt egy földön fekvő idős férfira figyelt fel Dávid, aki családjával sétált Budapesten. A férfi egy gyerekorvosi rendelő bejáratától nem messze feküdt. Dávid a Borsnak azt mondta, próbált segíteni, stabil oldalfekvésbe helyezte az eszméletlen férfit, hívta a mentőket, majd a rendelőbe rohant segítségért. Itt az asszisztens azt mondta neki, hogy a mentők értesítésénél ők sem tudnak többet tenni.

„Rohantam vissza, addigra ott volt egy másik úr. Hamarosan kiderült róla, hogy a rendelőben dolgozik orvosként. Nem segített, mivel azt hitte, hogy részeg a férfi. Kérdem én: akkor nem kell segíteni!? A mentők szerencsére nagyon gyorsan, hét perc múlva kiértek, ők szintén kiakadtak az orvosra. Negyvenöt percig küzdöttek az életéért, én tartottam az infúziós tasakot, de sajnos elhunyt. Hamarosan jöttek a rendőrök is, és letakarták a halottat, amely sokáig ott hevert még”

- mondta Dávid, aki a történtek miatt panaszt is tett a gyerekorvosra az orvosi kamaránál.

A Bors megkereste az orvost is, aki azt állítja, szakmailag nem hibázott. Ezt mondta:

„Amikor megérkeztem a rendelőhöz, elismerem, észrevettem a földön fekvő férfit. Viszont ak­kor és ott nem tudtam volna semmit sem tenni az életéért. Van egy olyan orvosi kötelezettség, aminek értelmében nem veszélyeztethetem a beteg életét, máskülönben én viselem a következményeket. Szerencsére a mentők hamar kiérkeztek.”

Az évtizedek óta rendelő orvos szerint neki a rendelőjében jelentkező beteg gyerekek ellátása a feladata, de az intézményen kívül nincsen ilyen felelőssége. (Bors)

(A címlapi kép illusztráció, forrása a startcpr1st.)