Súlyos beteg Finkelstein, Orbán és Netanyahu csodatanácsadója

Arthur Jay Finkelstein, a világ egyik legbefolyásosabb politikai tanácsadója, Habony Árpád üzlettársa, Orbán Viktor és Benjamin Netanyahu kampányguruja halálos beteg. A National Review konzervatív magazinban tanítványa, Craig Shirley, Ronald Reagan életrajzírója, történész szinte nekrológszerű írásban méltatja Finkelstein eredményeit.

"Ahogy írom e sorokat, még mindig nem hiszem el, hogy Arthur Finkelstein beteg, nagyon beteg. Nem tudom elhinni. Arthur mindig Arthur volt: nem szimplán remek tanácsadó, több száz sikeres kampánnyal háta mögött; sokkal, sokkal több ennél. Megváltoztatta a világunkat. Arthur jelentette a különbséget. Kemoterápiát kap, és mint az életben minden, ez is kétesélyes. Ez még nem gyászbeszéd, de tisztelgés barátunk, Arthur előtt."

Orbán legnagyobb hatású tanácsadója, Arthur J. Finkelstein.

A szerző szerint Finkelstein olyan nagy hatású politikai tanácsadó volt, aki valóban megváltoztatta a világot. Ő az amerikai republikanizmus modern Prométeusza, aki megszerezte lángot, megtanította győzni a konzervatívokat. A cikk alapján úgy tűnik, hogy tanítványai a Grand Old Partyban valóságos keresztapaként tekintenek rá.

Arthur J. Finkelstein egy zsidó származású brooklyni taxis fiaként jött a világra 1945-ben, matematikát és statisztikát tanult a Queens College és a Columbia padsoraiban.

Shirley fölidézi Finkelstein egyetemi évet a Columbián, ahol közös rádióműsora volt Ayn Rand az orosz származású zsidó írónővel, a neokonzervatívokra nagy hatással lévő objektivizmus, a libertariánus filozófia megalkotójával. Finkelsteint meggyőződéses libertáriusként jellemzi, és megemlíti magánéletének bizonyos részleteit is, például, hogy melegházasságban él, megjegyezve, hogy a tanácsadó mindig kerülte a nyilvánosságot, évtizedekig tartó pályafutásá alatt egyetlen fotó jelent meg róla az amerikai sajtóban, interjút pedig soha nem adott.  

Arthur Finkelstein már az 1972-es Nixon-kampányban is dolgozott, de legfontosabb politikai tette Shirley szerint az volt, hogy 1976-ban megmentette a tönk szélére került Ronald Reagan karrierjét. Reagan a republikánus elnökjelöltségért küzdött a sokkal esélyesebb Gerald Forddal szemben, és az első öt előválasztáson csúnya vereséget szenvedett, kampánya anyagilag és szellemileg is kiürült, szinte mindenki biztosra vette, hogy bedobja a törülközőt, és ezzel gyakorlatilag mindörökre kiesik az elnökjelöltségi versenyből.  Csupán a keményvonalas konzervatívok egy csoportja, Finkelstein vezetésével állt mellé, így tudta folytatni a küzdelmet.

Észak-Karolina volt az utolsó esélye, és elkeseredett küzdelem után fordítani tudott, legyőzte Fordot, nem utolsó sorban azért, mert kampányfőnöke csatasorba állította Finkelsteint is, aki vadonat új módszereket alkalmazott, például a történelemben talán először „Kubatov-listáztak”, 110 000 konzervatív választó pontos elérhetőségét, adatait gyűjtötték össze. Megnyerték Észak-Karolinát, Reagan versenyben maradt, és a '76-os elnökjelölti versenyben végül ugyan vereséget szenvedett Fordtól, de annyira megerősödött a kampányban, hogy négy évvel később simán nyerte a jelöltséget és az elnöki széket is, amit Shirley történelmi jelentőségű fordulatnak minősít.

Nemzetközi karrier

A National Review szerzője említi, hogy Finkelstein a 2000-es években nemzetközivé szélesítette működését: Koszovóban, Ausztriában, Csehországban, Magyarországon, Bulgáriában és Izraelben is dolgozott. A magyar kapcsolatot nem részletezi, inkább Netanyahu és Sharon segítését tartja világpolitikai jelentőségűnek. (Finkelstein adott tanácsot Calin Popescu-Tariceanunak román miniszterelnöknek, Mirek Topolánek cseh kormányfőnek, a szerb Borisz Tadicsnak és a bolgár Szergej Sztanisevnek is.)

Izraelben a kilencvenes évek dereka óta aktív, ő volt a katalizátora a Likud lassú, de egyértelmű jobbra tolódásának is. Netanyahu állítólag valósággal rajong érte, mióta tanácsaira hallgatva '96-ban a semmiből visszatérve megverte Simon Pereszt.

Ma már nem nehéz felfedezni a párhuzamokat az izraeli és magyar kormánypolitika között. Két hét sem telt el, hogy a magyar kormány kerítésépítésről döntött a szerb határon, Izrael bejelentette ugyanezt a jordán oldalon. A Likud is kellően ellenséges a bevándorlókkal, és a Soros-érdekeltségek illetve civil szervezetek üldözése is hasonló forgatókönyv szerint zajlik Izraelben, mint Magyarországon.

2012 tavaszán az Index írt először arról, hogy Finkelstein és üzlettársa, a közvélemény-kutató George Birnbaum Orbánéknak is dolgozik. Akkor Birnbaum cége, a GEB International honlapján hirdette, hogy a 2008-as népszavazási kampányban már dolgoztak a Fidesznek, később adtak tanácsot az országgyűlési és önkormányzati kampányban, és segítségükkel Orbán Viktor megszerezte a miniszterelnöki posztot, pártja pedig a parlament kétharmados többségét. A cikk megjelenése után a referencia eltűnt a GEB honlapjáról. 

Azóta folyamatos a kapcsolat Finkelstein és Orbán Viktor stábja között. Formálisan a GEB a Századvéggel állt kapcsolatban, bár ezt a kormányközeli think-tank sosem ismerte el. Orbán 2015 tavaszán váratlanul beszélt arról, hogy sűrűn találkozik és egyeztet Finkelsteinnel.

„Jól ismerem őt, nagyon kiváló és elismert szakember (...) velem van kapcsolatban, legutóbb két napja volt nálam”

nyilatkozta az RTL Klubnak a miniszterelnök, amikor arról kérdezték, milyen kapcsolata van a Fidesznek az amerikai kampányguruval. 

Finkelstein és Birnbaum öt-hat hetente járnak Magyarországon, elsősorban a fontosabb kampányok idején. Ilyenkor több ezer fős mintán alapuló kérdőíves kutatásokat, attitűdvizsgálatokat rendelnek meg a Századvég közvetítésével, ezeket közösen elemzik a Fidesz kampánycsapatával, és Orbán kommunikációs stábjával alakítják ki a fontos üzeneteket.

2015-ben Finkelstein közös nemzetközi tanácsadócéget alapított Habony Árpáddal, Európában több ügyfelük is van. A Figyelő pár hónapja azt írta, hogy közösen a horvát konzervatív HDZ-nek és Nicolas Sarkozy stábjának is adnak tanácsot, bár utóbbi ezt cáfolta. Finkelstein néhány hónapja még járt Budapesten; dolgozott a civilek elleni kampány megtervezésében is.

A liberálisozás brooklyni zsidó karmestere

Elemzők szerint ő honosította meg az amerikai politikában a liberálisozást, amit később a demokrata tanácsadók egyszerűen csak „finkelthinkként” emlegettek. Jesse Helms (homofób és kirekesztő kirohanásairól is híres) észak-karolinai szenátor volt az első libsiző politikus a '70-es években, de később New York-i ügyfeleit – Alfonse D'Amatot és George Patakit – is vad liberálisozással segítette hatalomba.

Finkelstein többnyire az állásukat féltő, bevándorlásellenes fehér középosztályt próbálta megszólítani, de támadta a liberális adó-, egészségbiztosítási és társadalompolitikát is. A bűnbakképzés szerinte a politika alapvetése. Ez a politikai nyelv a 90-es évek második fele után már nem nagyon működött, ma viszont reneszánszát éli az Egyesült Államokban és Európában is.

Módszereiről, politikai nézeteiről maga mesélt részletesen egy hat évvel ezelőtti előadásban. Szerinte a modern kori választó apatikus, ezért elsősorban érzelmein, azokon belül is félelmei által megközelíthető.

A 2011-es kairói megmozdulásokra, és az arab tavaszra utalva azt valószínűsítette, hogy bizonytalan gazdasági-politikai korszak köszönthet be a világban, ami az országokat bezárkózásra késztetheti – utat nyitva a xenofób, nacionalista politikáknak és az erőskezű vezetőknek. Finkelstein alapvetése, hogy

a politika nem racionalitásról, hanem érzésekről szól: uszítani hatékonyabb, mint ésszerű érvekkel győzködni a szavazókat.  

Shirley szilárd jellemű konzervatívként és csodálatos képességű politikai fenoménként ír róla glosszájában, Finkelsteint a kevésbé konzervatív kommentátorok inkább ellentmondásos figuraként emlegetik. Noha vállaltan meleg, Helms oldalán több homofób kampányt is levezényelt. Amiatt is támadták, hogy brooklyni zsidó családba született, egy '78-as dél-karolinai képviselő-választási kampányban mégis simán „rádolgozott” ellenfele, Max Heller zsidó származására.

Eredményeit demokrata riválisai sem vonják kétségbe, de módszerei, és hatása a mai világpolitikára valószínűleg örök vita tárgyai maradnak. Az biztos igaz, amit írása végén Craig Shirley állít: Finkelstein nagyon tudott győzni, és szinte mindig győzött is, reménytelen helyzetekből is képes volt fordítani.

;