„Egy évig zajlott felszámolás a cég ellen, többeknek voltak ajánlatai, de mi inkább összetartottunk. Aztán jött Mária, és másfél hónap alatt szétbarmolt mindent.”

A Figyelő egyik újságírója mondta ezt azután, hogy a hetilap új tulajdonosa, Schmidt Mária egy szerkesztőbizottságra bízta a lap szerkesztését.

Csütörtök óta Lánczi Tamás, a Századvég Alapítvány elemzője, és L. Simon László egykori kulturális államtitkár mellett Tallai Gábor, a Terror Háza programigazgatója felügyeli a munkát a gazdaságpolitikai lapnál. A Figyelő legismertebb újságírója, Brückner Gergely benyújtotta lemondását. Azóta még egy újságíró, Jandó Zoltán is beadta a papírokat, mások pedig mérlegelik a távozást.

Schmidt Mária kevesebb mint két hónapja érkezett a lap élére; azt ígérte, csendes tulajdonos lesz, ehhez képest nyíltan és durván kritizálta a szerkesztőség munkáját, cikket fúrt meg, és előkészítette Láncziék bevonulását.

Schmidt Mária vagyok, pénzügyi befektető

A Figyelő 60 éves, független gazdaságpolitikai hetilap. Hetente 7-8000 példányban fogy, főleg a pénzpiac szereplői, illetve a gazdaságpolitika iránt érdeklődők olvassák. Sokáig az azóta kivonult finn Sanoma médiaóriás, később magyar magánbefektetők tulajdona volt. 

Schmidt Mária tavaly december 5-én vette meg az újságot, és aznap adott is egy interjút az Origónak.  Ma már tudjuk, természetesen csak viccelt, amikor  arról beszélt, hogy

„elsősorban pénzügyi befektetőként vállal szerepet a Figyelőnél.”

A kilencfős belsős magot rutinos újságírók és szerkesztők alkották, akik pontosan tudták, mit jelent az, hogy Schmidt Mária, de úgy voltak vele, ha a végtelennek látszó felszámolás idején sikerült együtt maradnia a csapatnak, érdemes legalább egy esélyt adni a Fidesz nagyasszonyának, hátha igazat mondott.   

A Figyelő ekkor 13 hónapja állt felszámolás alatt a tulajdonosok – Varga Miklós és dr. Lukács Marianna – elhúzódó jogvitája miatt. Kormányközeli pénzembereken (Szemerey Tamáson, Garancsi Istvánon) túl szakmai befektetőjelöltek is jelentkeztek, de az eljárást az erős fideszes kapcsolattal bíró, a Direkt36 nyomozás alapján Seszták Miklós fejlesztési miniszterhez kötődő felszámolóbiztos, Börcsök Sándor vezényelte le, és ő végül Schmidt körének kedvezett.

A biztos Ducsai Ákos pályázatíró vállalkozóval állapodott meg, aki azonnal továbbadta a cégjogokat Schmidt Mária Médiaháló Kft.-jének, a végállomás pedig a K4A Lapkiadó Kft. lett. Schmidt, több forrás szerint átvilágítás nélkül, 200 és 300 millió forint közötti összeget fizethetett a cégért, amiből aztán ki lehetett fizetni a hitelezőket.

Schmidt lánya, Ungár Anna férjét, Berecz Kristófot nevezte ki ügyvezetőnek. Berecz lojális volt a tulajdonoshoz, egy munkatárs szerint „mindig hozta magával Mária üzeneteit”,  de többé-kevésbé szót értett a munkatársakkal, sőt meg is lehetett győzni tartalmi kérdésekben. Jelenléte reményt adott a szerkesztőknek, hogy talán elég lesz vele kapcsolatban maradni a lapszerkesztés során. 

Kivettek egy cikket a laptervből

December 5-én jelentették be Schmidt érkezését, aznap az új tulajdonos bemutatkozott a szerkesztőség előtt. Schmidt előadásban vázolta a szebb jövőt, mennyire szeretné megőrizni a lap értékeit, és hogy fontosnak tartja, hogy az üzleti életben továbbra is mértékadó fórum legyen a Figyelő.

„Minőség, méltányosság és mértéktartás”

– ismételte meg az Origóban már elmondott hármas jelszót, ehhez képest már az első olyan lapszámnál, amely az új tulajdonos alatt készült, megjelent a cenzúra. 

A lap december 15-i lapszámának laptervéből a tulajdonos jelzésére kivettek egy cikket, amely végül csak egy héttel később, több szerkesztőségi tag határozott fellépésének köszönhetően jelenhetett meg.

Úgy tudjuk, Jandó Zoltán Atomrali című cikke nem ment át  a rostán. A cikk egy paksi ingatlanberuházásról szól, amelyben fontos szerepet játszik a Nemzeti Kereskedőház, de központi szereplője Lévai Anikó unokaöccse, Szeghalmi Ádám is, akinek vállalata a Mészáros Lőrinc közeli Opimus Group irodaházában székel. 

Úgy tudjuk, hogy a kereskedőházhoz küldött levelek után a Külügyminisztérium intézményéből értesítették a cégvezetést, és ennek nyomására került ki a cikk a lapból. Az eljárás többeket sokkolt, de miután a közös fellépés nyomán később a cikk megjelenhetett, végeredményben „sikerélménnyel” zárult az év. 

Egy másik munkatárs szerint Schmidték tapasztalatlanságuk miatt süllyesztették el egy hétre a cikket. Váratlanul érte őket, hogy az újságírók kiálltak magukért az ügyben. Innentől fogva, állította egybehangzóan két elbeszélő is, Schmidt a legártatlanabb ellenállást is személye elleni támadásként, „provokációként" élte meg. 

Hisztérikus szerkesztőségi ülés

Nagyjából a karácsonyi lapszám megjelenésével egy időben költözött át a cég a III. kerületi Polgár utcába, Schmidt Mária ingatlankezelője, a BIF Budapest Kft. épületébe.  

Schmidt decemberben elsősorban Lambert Gábor főszerkesztővel, és Brückner Gergellyel egyeztetett négyszemközt, de januártól kétszer is megjelent a szerkesztőségi értekezleten.

A január 19-i lapértékelő értekezleten megvárta a szerkesztőség értékelését, aztán szót kért, és mindkét idei lapszámot – címlapon Bogsch Erikkel, és a Csányi Sándor Hernádi Zsolt párossal – értékelni kezdte.

„Belekötött a címlapba, a címadásokba, a képekbe, az élő fába is, teátrálisan végiglapozta az újságot, és gyakorlatilag mindenbe belegázolt, ami az újságban szerepelt" 

– mesélte egy újságíró, akinek az volt a benyomása, hogy Schmidt egyszerre tajtékzik őszintén, és készíti elő tudatosan, indokolja meg előre a lap megújításának szükségességét, és ezzel Láncziék érkezését. Az ülés nagy hangoskodás közepette zajlott, kiderült, hogy a Figyelő egyszerűen szar, benne egyes dolgok „a 60-as, 70-es éveket idézik". 

A január 26-i, csütörtöki lapértékelő értekezlettel egybekötve aztán Schmidt megjelent a szerkesztőségben, bemutatta Lánczit, mint a megújulás zálogát. A cégvezetés ugyanitt jelezte, hogy aki akar, mehet. Lánczi ezután Lambert Gábor főszerkesztővel egyeztetett.

Egy figyelős újságíró, aki kérte hogy nevét ne írjuk le, azt mondta a 444-nek: a cégvezetés teljesen értetlenül állt azelőtt, hogy Brückner jelezte távozását, nem értették, miért sokkolt többeket Lánczi bevonulása:

„Annyira a politikai logika szerint álltak a helyzethez, hogy tényleg nem fogták fel, mi egy független szerkesztőség gondja azzal, ha oda Lánczi Tamás és L. Simon László beteszi a lábát."

Mária inkább Habonynak játszik

Schmidt belépése a médiapiacra régóta téma volt a Fidesz környékén. Orbán, a Simicska-affér kitörése után, 2015 nyarán hirdette meg a média visszafoglalásának programját az Echo TV-ben, ahol arra bátorította a tehetős jobboldali üzletembereket, tegyenek pénzt lapokba, tévékbe, és ő nem lesz hálátlan. A Terror Háza igazgatójának neve felbukkant a Heti Válasz hetilap és az Origo hírportál lehetséges vevői között is.

A Figyelő egyik munkatársa szerint Schmidt Habony Árpád miniszterelnöki főtanácsadónál próbálhat jó pontokat szerezni Lánczi kinevezésével.

Lánczi Tamás az ideje nagy részét Londonban töltő Habony bizalmi embere: ő vezeti a szakmai munkát a tanácsadó befolyása alatt működő Századvég Alapítványban, és igazgatója Habony és Arthur J. Finkelstein közös londoni tanácsadócégének is. G. Fodor Gábor után Lánczi a második Habony köreiből kikerülő elemző, aki szerkesztőként is kipróbálja magát. 

A szerkesztőség egyelőre nem széledt szét, de többen bizonytalanok. „Egyéni stratégiák" készülnek, élethelyzetektől, illetve attól függően, hogy kinek mi áll a szerződésében. 

A szétbarmolás egyik fontos állomása, hogy Brückner Gergely, a Pénz-piac rovat vezetője távozik. Ő több oldalpárt megtöltött hetente az újságban, rengeteg exkluzív banki és politikai sztori kötődik a nevéhez. Két kollégája szó szerint ugyanúgy kommentálta távozását: „nélküle már nem lesz a lap az, mint volt régen". Schmidt állítólag külön győzködte Brücknert, hogy maradjon, sikertelenül. (Brückner egyelőre nem akar nyilatkozni.)

Schmidt Mária már a lap megvásárlása előtt sem reagált megkeresésünkre. Kerestük Lambert Gábor főszerkesztőt is, de most még ő sem akart nyilatkozni.