A nagyközönség mostanáig csak a felszín felszínét kapargathatta, de nem tudhattunk semmit arról, milyen is volt igazából Vlagyimir Putyin budapesti látogatása. 

Ebbe az űrbe robbant bele pusztító aszteroidaként az év magyar akciófilmje 

a TEK rendezésében!

Az egyszerre tekintélyt parancsoló és felcsigázó nyitókép máris duplacsavart rejt magában: úgy tiszteleg egyik nagy elődje, az Air Force One című film előtt, hogy közben fittyen hány a geopolitikai realitásokra. 

De nincs idő elmélázni a repülőtéren, máris a control roomban vagyunk. 

A barázdált arcú férfi tekintete mindent elárul. Rengeteg kemény bevetésen van már túl, megélt már sok mindent, amire nem lehet mindig büszke, de ez itt és most élete küldetése.

És ebben a pillanatban meglátjuk,

hogy mekkora igazából a tét.

A kép elemi erővel idézi meg a legendás Fehér Ház-i kép hangulatát, ami az alkotók hideg realizmusát dicséri, ugyanakkor a maguk digitális hidegségében pompázó óriás kivetítők és a megfeszített idegszállal dolgozó forróvérű emberek ellentétpárja egy pillanatra azt a gondolatkísérletet is felveti: hol kezdődik a szimuláció, és meddig tart a valóság?

De nem ez lenne az év akciófilmje, ha a következő képen is folytatódna a komolykodás, és nem jönne egy páratlan stílusbravúr. 

A feszültséget oldandó a TEK rendezője egy kedélyes biccentés enged meg magának a Csupasz pisztoly repülőtéri jelenete felé. Szinte halljuk, ahogy Putyin azt mondja: "Nem kell virág, köszönöm!"

Érdekes adat: a következő jelenet forgatása alatt a rendőrség kénytelen volt intézkedni, mert a rajongók sípolással akartak maguknak 15 perc hírnevet szerezve bekerülni a filmbe.

Ahogy egyetlen alkotás, így ez sem tökéletes, így meg kell jegyeznünk, hogy a közepén a politikai thriller-szállal egy kicsit leül a film, az a néhány parlamenti jelenet egyszerűen felesleges és UNCSI!!! 

Ezt érezhették is a készítők, mert rögtön utána vizuális orgia következik:

Ez már egyértelműen a Függetlenség napja és az Armageddon világát idézi, ott villogtak így a fények, miközben kiadták a parancsot az aszteroida, illetve az idegen űrhajó felrobbantására. Attól, hogy az Alkotmány utcában járunk, egy grammal sem kevesebb itt a feszültség.

Istenem, csak sikerüljön!

És itt ér el a film drámai csúcspontjára. Az aggódó professzor berohan a terembe, és azt mondja:

- János, ez képtelenség. Kiszámoltam mindent, nem fog sikerülni!

Mire János szétpattanó idegekkel azt kiabálja:

- Professzor, a kurva életbe, én felesküdtem erre a feladatra! Végezze a dolgát, és ENGEDJE, HOGY ÉN IS VÉGEZZEM A SAJÁTOMAT!

És persze, hogy végül minden jóra fordul. Az utolsó integetés pedig sokat sejtető - lesz még itt folytatás.