1999-ben értékelt évet először Orbán Viktor, azóta tízszer kormányfőként, nyolcszor ellenzékben. Visszaolvasva az összeset, természetesen sokkal erősebbek az ellenzékben elmondottak, 2003-ban az addig virágzó ország az egyik pillanatról a másikra lett apokaliptikus hely. Aztán 2007-ben, sorban a második vereség után, már új többségről beszélt. Ehhez képest kormányfőként az eredményeket sorolja, darabra akár az átadott mentőautókat. 

Ami biztos lesz a pénteki beszédében, merthogy kivétel nélkül eddig mindegyikben volt: a munka becsülete, hol tartunk a célul kitűzött teljes foglalkoztatottságban, a szocialisták által termelt államadósság és az infláció elleni küzdelem állása, valamint pár jó szó a családokról, valamint az értük tett kormányzati intézkedésekről.

Az még nem teljesen biztos, hogy nem fogja újra lezárni a rendszerváltást, mert azt már többször is megtette. 

• „Az 1999-es esztendő ilyen határkő, ilyen határvonal volt. A rendszerváltoztatás, a rendszerváltás utolsó éve. Az átmenet 1999-ben véget ért és azt hiszem ezt több jelből is kiolvashatjuk.” (2000)
  
• „A millennium átsegített bennünket a derülátó, mondjuk úgy, magabízó népek térfelére. Talán megkockáztathatjuk, hogy a millenniummal teljesedett be a lelkekben a rendszerváltoztatás.”  (2002)
• „Olyan széleskörű egyetértés jött létre Magyarországon, amelyre nem volt példa a rendszerváltoztatás óta - ha ugyan akkor volt ilyen.”  (2008)
• Négy év távlatából már látjuk, hogy 2010-ben valójában rendszerváltás történt. Húsz év alatt a második. Leváltottuk azt a politikai és gazdasági rendszert, amely a kommunizmus megdöntése után épült föl. (2014)

Így olvastuk a Népszabadságban

Orbán két évértékelőjében is hivatkozott a Népszabadságra. 2001-ben, kormányon úgy, hogy még a lapban is elismerik, javult a gyerekes családok helyzete. Másodszor már a Medgyessy-kormány alatt, azzal, „Hogy mit találhatott például az az ember, aki tegnap felütötte a Népszabadságot? Találhatott tudósítást arról, hogy sztrájkhelyzet van az energiaszektorban” és így tovább. Most már sehogy sem fog hivatkozni a megszünetett újságra. 

És akkor pár téma, amiről egészen biztosan nem fog már úgy beszéni, mint korábban. 

Az új arisztokráciáról

„Kiderült az is, hogy a történelemből jól ismert jelenség is felütötte a fejét Magyarországon. A háttérből a nyílt színpadra lépett egy kiváltságos csoport, egy új arisztokrata klikk. (…)

Ma már a törvények felett állnak. Következmények nélkül vehetik semmibe a szabályokat. A felelősségre vonás kockázata nélkül tüntethetnek el százmilliárdokat. Ellenőrzés nélkül rendelkeznek az unióból érkező pénzek felett. Akadálytalanul használhatják hatalmi céljaikra a rendőrséget és a titkosszolgálatokat a demokrácia és a szabadság magyar hívei ellen.”

„Azt is megértettük, hogy illúzió volt azt hinni, hogy aki dúsgazdag, az nem akar többet. Ősi igazság, hogy a kapzsiság telhetetlen. A kapzsi ember bizony soha semmivel nem éri be, nem elégszik meg annyival, amennyit már megszerzett.” (2007)  

A hazugságokat író hatalompárti értelmiségiekről

„És persze, tisztelt Hölgyeim és Uraim, és persze, maradtak a tettestársak is, maradtak a tettestársak is, akik szaladtak a hazugsághadjárathoz, akik hatalomkritikus értelmiségből az új arisztokráciát szolgáló, hatalompárti értelmiségiek lettek, akik hazugságaikkal ma is teleírják az oldalakat, telebeszélik az étert, akiknek nincs erejük kiszállni a maradék szellemi és erkölcsi tartalékokat is felemésztő hazugságok jól fizető bűvköréből.” (2007)

A kommunikációs offenzíváról

„Még egy gondolatot hadd mondjak el, ha megengedik, mert ez a téma gyakran előjött a korábbi évértékelő beszélgetésekben. Mit tehetünk a mostani szózuhatag, ahogyan az újságokban mondják, «kommunikációs offenzíva» ellen? Különösebben gazdag tárháza az ötleteimnek nincs. Csak egy orvosi tanácsot tudok adni mindannyiunknak: nagyotmondás ellen legjobb orvosság a nagyothallás. Folyamodjunk ehhez!” (2005)

„Mégiscsak idegesítő dolog, hogy valaki elfelejti, hogy húsz évvel ezelőtt volt egy rendszerváltás. Elfelejti, hogy ma már nem az egypártrendszer szocializmusában élünk, amikor még meg lehetett valakinek mondani, miről és mit mondjon. Az a kisebbik baj, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy elvétették az évszámot, sőt az évtizedet. A nagyobbik baj az, hogy mindezt egy kormányzópárt teszi. Még nagyobb baj, hogy hét éve ezt teszi.” (2009)

Van-e politika a Parlamenten kívül?

„Először is számoljunk le azzal a gondolattal, hiszen tévedés, hogy a közélet elsődleges, vagy esetleg kizárólagos terepe a magyar parlament lenne.” (2003)

„Időszűke miatt majd beszéljünk máskor arról, hogy a tenyerek viszketése nem múlt el, sőt a hétről hétre napvilágot látó szélhámosságok miatt mintha inkább erősödne.”

A népszavazásról

„Egy demokráciában a népszavazás éppen ennek az ellenkezőjéről szól. Arról, hogy kíváncsiak vagyunk egymás véleményére. Aki felelős tisztet visel, kérem, annak legyen füle meghallani a kérdéseket, és legyen füle is, és legyen szíve is meghallani a kétségek és bizonytalanságok okait. A meggyőzés, ezt kell ma mindannyiunknak megtanulni, a meggyőzés hallgatással kezdődik, a másik meghallgatásával.” (2003)

„A népszavazás jogát és lehetőségét nem megkaptuk, hanem kiharcoltuk. Az emberek egy alkotmányos jogért voltak kénytelenek több mint egy éven keresztül harcot folytatni. Azonban ez azt jelenti, az emberek ezeket a kérdéseket fontosnak tartják, úgy érzik, ez életük néhány olyan fontos kérdése, amelyekben nem adhatják át másnak a döntés lehetőségét. Nem adhatják át szakembereknek, nem adhatják át pénzügyi köröknek, és nem adhatják át politikusoknak, hiszen végül is a tudás és az egészség kérdéséről van szó. Ez egy igazi győzelem, és erre Magyarországon pártállásra való tekintet nélkül mindenki büszke lehet. Úgy is fogalmazhatok, hogy a képviseleti demokrácia, amely négyévente csak egyszer tart ránk igényt, - amikor elmegyünk szavazni -, most kiegészült a részvételi demokrácia egy fontos elemével. Ne tartóztassuk vissza magunkat, ne ijedjünk meg a magasztosnak tűnő szavaktól: az igazság úgy áll, hogy a népszavazás az erőszakmentes népi mozgalmak legfejlettebb formája, és ezt sikerült valóra váltanunk Magyarországon.” (2008)

A magyarok egységéről

„Ugyan ki reménykedne rossz dolgok bekövetkeztében? Meggyőződésem, hogy ebben Magyarországon mindannyian egyformák vagyunk: jobb- és baloldaliak, idősek, fiatalok, családosok, egyedülállók, liberálisok vagy konzervatívok. Mindenki sikeres jövőt akar.”
„Az elmúlt tizenhét évben - talán furcsán hangzik ez egy pártvezető szájából, de - én mindig is tudtam, hogy a magyar nép a legfontosabb kérdésekben egységes. Mindig is úgy gondoltam, hogy a megosztottság művi természetű, mesterséges. Az volt az érzésem az elmúlt tizenhét évben, hogy gyakran azt csak azért rángatják elő, hogy a kormányzati - hogy is mondjam - terméketlenséget leplezzék vele.”  

„Nem fogadjuk el a korlátlan és ellenőrzés nélküli hatalmat. Mindannyian nagyra becsüljük a személyes szabadságot és a hazánk függetlenségét. Mindannyian rosszul érezzük magunkat, ha azt látjuk, hogy a közepes, a középszer legyőzi a kiválót, a rosszabb a jobbat és a hatalom berkein belül álló a hatalmon kívülit. Lázadunk, vagy legalábbis lázadozunk, ha azt látjuk, hogy a pénz, a születés és a hatalom kiváltsága meghatározza, hogy kiből mi lehet Magyarországon. Higgyék el nekem, mindez nem veszett ki belőlünk, ez nem enyészett el, ez most is összeköt bennünket. Sőt, újabb és újabb felismerések egyre erősebb és erősebb szálakkal kötnek össze bennünket.”

„Én hiszek abban, hogy a magyarok képesek arra, hogy a hazugság helyett az igazságot válasszák, kapzsiság helyett az önzetlenséget, az ostoba, mohó zsarnokság helyett a demokratikus, józan észt, uszítás helyett a megbékélést és korrupció helyett az áldozatkészséget.”

A közéletben hiányzó nőkről

„Fájdalmas dolog, hogy alig vannak a magyar közéletben olyan hölgyek, akik egyébként komoly súllyal rendelkező felelősségteljes pozíciókat tudhatnának magukénak és onnan befolyásolni lennének képesek mondjuk a törvényalkotást, vagy akár a kormányzat munkáját. Tehát én itt csak annyit tudok mondani, hajrá, tehát igyekezzenek, szívesen látjuk őket, és örülnénk, hogyha a Szövetségen belül is egyre több tehetséges hölgy vállalna közéleti szerepet, mert értelmét látja ennek a munkának és él ezzel a lehetőséggel.” (2005)

Az unióról

„Összességében azt tudom mondani, hogy nem az a baj, amikor az Európai Unióból ránk ripakodnak, hogy az államadósság túlságosan magas. Én sem szeretem, amikor úgy tekintünk az Európai Unióra, mint akinek jogában áll morális tartalmú kioktatásban részesíteni bennünket. Mégiscsak egy független állam vagyunk. De tudomásul kell vennünk, hogy az Európai Unió egy verseny. Oda mi jelentkeztünk. Nem hívtak bennünket, hanem mi jelentkeztünk. Ott világbajnokok is vannak, meg világbajnoki cím-esélyesek. Odamegyünk és még a szintidőket sem tudjuk megfutni. Rajtunk nevetnek! Egész Európa rajtunk nevet.” (2005)

A fiatalokról

„Igen, kikezdi a politikába vetett hitet és bizalmat, amikor azt halljuk a fiataloktól, fontolgatják, hogy inkább elmennek ebből az országból, mert itt nem látnak jövőt, itt nem lehet tanulni, munka nincs, a vállalkozásba vágni reménytelen, a saját otthon pedig nekik elérhetetlen.” (2007)„Ők soha sem fogják elfogadni a kiváltságosok uralmát, mindig is lázadni fognak ellene, és ez így van jól. Ők azt várják Magyarországtól, hogy a hazájuk támogassa őket a tanulásban, képességük, tehetségük kibontakoztatásában, az önálló életkezdésben, családalapításban, otthonteremtésben, azt várják a hazájuktól, hogy a lehetőségek ajtaját megnyissa, és ne becsukja az orruk előtt. Nos, ők alkotják hát az új többséget, akik nem fogadják el, hogy hűtlen vezetőik elárulják és cserben hagyják, sőt betemetik őket, az új többség, akik még hisznek abban, hogy a kútból ki lehet, és bizony ők ki is fognak jönni.” (2007)

„Bátran hadd szólítsam meg a negyedik nemzedéket is, a fiatalokat, akik a rendszerváltoztatás idején még csak gyerekek voltak, ha egyáltalán akkoriban már megszülettek. Tudjuk, hogy a fiatalok minden nagy korszakváltás idején a jövő harcosai. Most kérem tőlük, hogy higgyék el, rajtuk is múlik, hogy milyen országban kezdik majd meg felnőtt életüket. Rajtuk is múlik a saját jövőjük, ne szedjék fel a sátorfájukat, ne hagyjanak itt bennünket: a változásért folytatott küzdelemben rájuk is szükség lesz. Higgyék el, higgyenek abban, hogy minden nemzedéknek saját magának kell kijelölnie saját életének határait. Higgyék el, hogy együtt be fogjuk bizonyítani, hogy igenis lehet másképpen vezetni egy országot, másképpen kormányozni, mint ahogy most éppen a reménytelenség emberei teszik.” (2009)

„Szomorú tekintetű, öltönyös urak magyarázzák az embereknek, hogy a politika nem az emberek dolga, hagyják csak a politikusokra. Vállalkozók monopóliumokkal és kartellekkel találkoznak a piacon lehetőség és szerencse helyett. És a fiataloknak azzal kell szembesülniük, hogy nem mindegy, hogy hová születik a mai Magyarországon az ember.” (2009)

Az új többségről, ami

„Teret akar, és nem vasfüggönyöket. Az új többség egész egyszerűen nem akar kiváltságosokat, nem akar pártvezetőkből és szélhámosokból verbuválódott új arisztokráciát.  

Az új többség hitem szerint ragaszkodik a rendszerváltás alapjához. Demokratikus politika nem működhet a nép, a választók ellenében. Ragaszkodik a demokráciához, amely Bibó István definíciója szerint olyan rendszer, idézem: ahol a nép abban a helyzetben van, hogy vezetőit meg tudja válogatni, ellen tudja őrizni, és ha kell, el tudja kergetni.”

„Én azt mondom, ideje volna ezen már változtatnunk. Legyen most másképp. Legyen úgy, ahogy igazságos. Fizessenek a hazugok! Először fizessenek a hazugok! Fizessenek azok, akik becsapták, megtévesztették és félrevezették az embereket! Fizessenek először azok, akik meghamisították a gazdasági adatokat, akik pimasz módon orránál fogva vezették a köztársasági elnököt, akik nagyképűen fittyet hánytak az Állami Számvevőszék figyelmeztetésére, akik kioktatták és sértegették a jegybank elnökét, akik kiiktatták a közpénzek feletti demokratikus ellenőrzést, akik mindig mindent mindenkinél jobban tudtak, akik nem átallottak a közpénzekből súlyos százmilliárdokat költeni propagandára és szavazatvásárlásra! Igen, eljött az ideje, hogy végre Magyarországon először fizessenek a hazugok!”  (2007)

A korrupcióról

„Először is, bátran jelentsük ki, hogy van pénz, csak nem oda teszik, nem oda juttatják, ahova kellene. Ha Önök összeadják az elmúlt években hirdetésekre, propagandákra, új autókra, telefonokra, bútorokra, a jó ég tudja, hogy mi mindenre - áltanulmányokra - elköltött milliárdokat, akkor valahol a 120 milliárd forint környékén húzhatják meg az összeget.”

„Magyarország ma szabad ország. Sorsa a mi kezünkben van. Mi választjuk azokat, akik törvényeinket alkotják. S bizony mi vagyunk azok, akik arra hivatottak, hogy betartsák ezeket a törvényeket. Így hát amikor korrupcióról, adócsalásról, törvénytelenségről beszélünk, nem hivatkozhatunk többé a körülmények hatalmára. Pedig Önök is tudják, hogy gyakran tesszük ezt.” (1999)    

„Beszéljünk egyenesen: valójában sohasem az állam, hanem mindig a kormány a rossz gazda. Mindig a kormány a korrupt, mindig a kormány a pazarló és a kormány képtelen arra, hogy megszervezze az emberek életéhez szükséges ellátásokat.”

„Nem hagyhatunk örökül a következő nemzedékeknek egy olyan országot, ahol a törvény egyszerűen nem vonatkozik a hatalmon lévőkre, ahol a hatalmasoknak nem kell felelniük semmiért, míg az átlagembert apró mulasztásokért is előveszik. Mi, mai magyarok olyan országot akarunk a gyermekeinkre hagyni, ahol a törvény szava mindenkire vonatkozik, és kivétel nélkül, és ahol minden embernek – a politikusoknak is – vállalniuk kell a felelősséget szavaikért és tetteikért.”„Az egyik szélsőséget ma éppen a hatalmon lévők jelentik, akik a törvények fölé helyezték magukat. Úgy gondolják, bármit megtehetnek, hiszen náluk van a hatalom, amit aztán magánérdekeik erőszakos érvényesítésére használnak – az emberek szolgálata helyett.”

„És bár a visszaélésekben jeleskedők falkáit is naponta elverjük az ablakunk alól, még mindig vannak olyanok, akik vörös alsóneműjüket narancssárgára cserélték, és úgy viselik gondosan, hogy az kilátszódjon a nadrág alól. Az ellenük folytatott küzdelem még hosszú ideig ad majd munkát nekünk.” (2013)

Az oktatásról, a szülői nyaklevesekről és a szégyenről, ha nem tudná kifizetni gyerekei tanulmányait

„Idézzük fel egy pillanatra, hogy mi tartotta a reményt, mi tartotta az életkedvet a diktatúra éveiben a mi szüleinkben és nagyszüleinkben. Vajon miért dolgoztak, miért tettek meg mindent azért, hogy a gyereket tanítathassák? Nos, azért, mert tudták, ha a gyerek jól tanul, akkor még egyetemi végzettséget is szerezhet, előbbre juthat, és többre viheti. Én emlékszem, ezért ültek oda mellénk este fáradtan. Nem volt könnyű, egy-egy nyakleves is leesett, de ma már pontosan tudjuk, hogy megérte. Megérte, mert mi még elvégezhettük az egyetemet, mi még többre vihettük, mi még előbbre juthatunk.”  

„Én öt gyermeket nevelek. Ha bármelyik közülük azért nem tanulhatna, mert én nem volnék képes előteremteni a tanulásukhoz szükséges összeget, ha nem tudnám kifizetni a tanulás árát, akkor ezt én az életem kudarcának érezném, és ezért sohasem fogok belenyugodni abba, hogy Magyarországon tandíj zárja el a gyerekek előtti felemelkedés lehetőségét.”

Obamáról, még 2009-ben

„A régi vezetők a régi gondolatokkal és beidegződésekkel, s a régi eszközökkel nem tudták fenntartani ezt a régi világot. Ezért aztán most egyszerre szakadnak a nyakunkba a világ pénzügyi, ökológiai, demográfiai és bizony morális problémái is. Ha Önök az Egyesült Államokra vagy Franciaországra tekintenek, akkor láthatják, hogy ezt az új világot új emberek fogják vezetni. Új emberek új gondolatokkal és új eszközökkel fognak előállni. Ugyanis ők maguk is mások: másfajta emberek, másféle vezetők. Ma a régi világ, vagyis az esztelenség világának a végnapjait éljük. A rend, amit ismertünk, széthullóban van; szétzilálta önmagát. A mi korunk az új világ megszületésének korszaka is egyben, és érdemes berendezkednünk. Ez fogja adni majd életünk természetes keretét a következő évtizedben. Számunkra, akik már régóta vártuk a változást, mindez reményt jelent. Nekünk erre a reményre és erre a lehetőségre kell összpontosítanunk.”

Végül a csigás viccet még egyszer csak nem süti el

„Minden embernek joga van ahhoz, hogy választott vezetői egyenesen beszéljenek a közös gondokról. Egy demokráciában nem járhatunk úgy, mint az étteremben csigapástétomot rendelő vendég. Akinek a pincér némi faggatózásra bevallja, tettek bele egy kis disznót is. Majd további unszolásra azt is, hogy valójában fele-fele az arány. Egy disznó, egy csiga.” (2004)

„A vendég csigapástétomot rendel. A pincér bevallja, tettek bele egy kis disznót is, sőt az arány valójában fele-fele: egy disznó, egy csiga. No, csak ezt ne, ezt még egyszer ne!”(2014)