A gyapjas mamut ugyan 4000 éve kihalt, de amerikai tudósok most abban bíznak, hogy a géntechnológiának köszönhetően az egészen közeli jövőben valamilyen formában visszatérhet.

A Harvard egyetemen egy kutatócsoport évek óta próbálkozik, és vezetőjük, George Church azt állítja, 

már csak két évre van szükségük ahhoz, hogy egy ázsiai elefántban olyan hibrid embriót hozzanak létre, amelyben mamutgének is vannak.

Hiába nem él a földön többezer éve mamut, a szibériai tundrába fagyva rendszeresen metalálják olyan példányok maradványait, amelyek a hidegnek köszönhetően megőrizték DNS-üket is.

Churchék szerint a már előre is mamofántnak nevezett lény részben elefánt lenne, de sok, a mamutokra jellemző külső jeggyel. Kicsik lennének a fülei, vastag zsírréteg védené a bőre alatt, hosszúszőrű bundát viselne, és a vére is jól bírná az alacsony külső hőmérsékleteket.

Az amerikaiak ehhez a CRISPR nevű DNS-szerkesztőt használják, amivel gyakorlatilag bele lehet illeszteni a mamutgéneket az ázsiai elefánt DNS-ébe. A kutatók a munka elején még csak 15 helyen tettek mamutgént az elefántba, mára sikerült ezt 45-re emelni, amitől az eredmény nyilván jóval mamutosabb lett.

Eddig a harvardiak mindig megálltak a sejt szintjén, de most úgy döntöttek, hogy előrébb lépnek, és létrehozzák a hibrid embriókat is - bár azt azért hozzátették, hogy egy hús-vér élőlény megszületéséhez még évek kellenek.

Churchék tervei szerint egyébként nem egy ázsiai elefántanya szülné meg a hibrid borjút, mivel az túl veszélyes lenne az anya számára, hanem a teljes folyamat „ex-vivo” zajlana, azaz egy laboratóriumban, élő testen kívül. A Harvardon egérembriókat már sikerült tíz napig növeszteni, ami egy egér teljes terhességi idejének a fele.

Természetesen az ilyen tudományos eredmények számtalan etikai kérdést is felvetnek. A Guardian megszólaltatta Matthew Cobbot, a Manchesteri Egyetem zoológusát, aki szerint

„a mamut nem egyszerűen gének csoportja volt, hanem egy társas lény is. Mi történik, amikor megszületik egy ilyen mamut-elefánt hibrid? Hogy fogják fogadni az elefántok.”

Cobb szerint a tervezett laboratóriumi szülés is problémás, hiszen így az újszülöttnek semmilyen előzetes kapcsolata nem lenne anyjával, pedig ez az emlőslét egyik alapja. Más környezetvédők szerint pedig az ilyen feltámasztások csak pénzt és figyelmet vonnak el még létező, de veszélyeztetett állatfajoktól, amelyek így a mamut sorsára juthatnak.

A harvardi kutatócsoport a kritikákkal szemben azt állítja, nem öncélű tudományos bűvészkedésről van szó. Szerintük ez a technológia egyrészt segítene a ma már veszélyeztetett ázsiai elefánt megőrzésében, és hatékony lenne a globális felmelegedés ellen.

Úgy gondolják, hogy a feltámasztott mamutok a hóba lyukat ütve elérnék, hogy a talajjal érintkezve a hideg sarkvidéki levegő megakadályozza a tundra felolvadását, valamint a rövid nyarakon a fák kidöntésével segítenék elő a fű egészséges növekedését.