„Ha rajtam múlna, már verbuválnám is a mohácsi főtéren az első busószázadokat. Addig meg szőrösre sminkelném, huhogni tanítanám a határon szolgáló rendőri erőket”

– így zárja a Nagy Ötletről szóló, Busókat a határra! című cikkét Pilhál György a kormány kedvenc lapjában, a Magyar Időkben. És ha bárki azt hinné, hogy viccel, mint írja, nem viccel: „Ezen persze elsőre el lehet nevetgélni, ám aki valamelyest tanulmányozta a harmadik világ szellemiségét, nem biztos, hogy kizárja a sikert.”

Az egészet arra alapozza, hogy a legenda szerint a mohácsi sokácok a középkorban a Mohács-szigetre menekülve mindenféle szőrös, ijesztő maskarákat készítettek, ezzel ijesztve el a törököket, és szerinte ez most is beválna: „Gondoljuk csak el, ahogy a kerítésnél csípőfogóval babráló mohamedán anyaszomorítóval szemközt egyszer csak megjelenik egy szakasznyi szőrös, agancsos, vasvillás busóharcos elképesztő kereplés és huhogás közepette…! Szerintem a görög partoknál hagyott gumicsónakokig szaladna a kerítésszaggató horda batyustul, embercsempészestül.”

Bár az ötlet kiváló, klasszikus magyar cselvetésnek tűnik (sőt, a busójárás idővel a Békemenetet is felválthatná), azért a mai világban az éjsötét középkor feltámasztásának talán vannak hátulütői:

1. A rendőrök subában, maszkban nehezen futhatnak a kerítésen átmászó menekültek után.
   
2. A nyári melegben a határvédők a hőgutát kockáztatnák.
   
3. Az álruhás menekültek ehhez hasonlóan elvegyülhetnének a busóbakák között.
   

Amikor két éve arról írtam, hogy a kormány már a középkort restaurálja, még persze csak vicceltem, de ha a Magyar Idők nem viccel, akkor mégiscsak komoly, mert így már viccnek durva lenne. Mindenesetre újabb csodálatos bizonyítékot találtunk az emberi elme határtalanságára. Becsüljük meg a kort, amiben élhetünk.