Jellegzetes, de a sajtóban aránylag ritkán szereplő sztorit közölt a Roma Sajtóközpont, aminek az a különlegessége, hogy az emberek ritkán szokták ilyen mérnöki pontosságú szavakkal megvallani a rasszizmusukat. Az RSK kezébe került ugyanis egy levél, amit egy magasan kvalifikált várbeli lakos – okleveles mérnök, sőt phd – azért írt a közös képviselőjének, hogy az a nevében adjon elő egy ügyet a közgyűlésen.

A lakó előadandó problémája:

„A szomszédomban (Balassi lakás) hónapok óta egy többgyerekes cigánycsalád lakik bérlőként, ami felháborít. Ezt a véleményemet Balassi úrral már szóban közöltem. A Thtv. nem korlátozza ugyan a kizárólagos tulajdonban lévő lakások feletti rendelkezési jogot (pl. kit választ bérlőként), de másfelől előírja, hogy egy tulajdonostárs csak úgy gyakorolhatja ezt a jogát, hogy a tulajdonostársak érdekeit nem sérti. Márpedig engem irritál és sért ez a helyzet, ezért felszólítom Balassiékat, hogy ezt az anomáliát mielőbb szüntessék meg és találjanak fehér embert bérlőnek! Maga a tudat, hogy egy budavári polgári házban egy cigánycsalád lakik a szomszédomban, számomra elviselhetetlen, tűrhetetlen, és nem értem Balassiékat, hogy miként vetemedhettek ilyen övön aluli sértésre a tulajdonostársakkal szemben.”

Hősünket tehát hangsúlyozottan nem érte semmiféle sérelem, ő önmagában azt a tényt képtelen elviselni, hogy cigány lakik a szomszédjában. Az érintett családból a férj per indítását fontolgatja, mert ilyen jellegű gyűlölettel még sohasem találkozott – írja az RSK cikke.

A sztori lényegét nem befolyásolja, maximum duplacsavaros slusszpoénnak jó, hogy a kérdéses családból az RSK szerint senki sem cigány: a feleség „nem cigány magyar asszony”, a férje pedig olasz. A rasszista mérnök szomszédjába pedig azért költöztek be egy időre, mert éppen renoválják a szintén várbeli lakásukat.