A rendőri pályán nehezített úton indult.

A kultúrantropológus? A borbély? A rendőr, az óvodavezető vagy a zenetanár? A nyugdíjasházat vezető orvostanhallgató, a történelemtanár vagy a hajléktalanszálló-vezető? Esetleg a gyerekház-vezető? Vagy a szociológus-dúla? Három év szünet után újra itt az Aranypánt-díj, a hétköznapi roma hősök legnagyobb elismerése.

Nem csak Magyarországon, Európa legtöbb országában sem tartják fontosnak a kormányok, hogy célzott módszerekkel csökkentsék az oltásszkeptikusságot a roma közösségekben. Pedig mindenhol ugyanazok a problémák.

„Úgy tűnik teljes az egyetértés a magyar politikai elit körében abban, hogy mindenféle következmények nélkül rekeszthetik ki és bélyegezhetik meg a cigányságot a szavazatszerzés és a hatalom megtartása érdekében” – írják.

Egy budai polgár levélben tiltakozott a közös képviselőnél, amiért vélelmezett cigányok költözhettek a szomszédjába.

Díjazták azokat, akik a legtöbbet tették idén a roma és nem roma közösségek együttműködéséért.

Jön a Roma Büszkeség Napja, amit a szervezők összekötöttek a forradalom 60. évfordulójával, hogy felhívják a figyelmet arra, kik hiányoznak a történelemkönyvekből.

Ganyi Edina, Réka és Natasa Cserehát egy 700 fős zsáktelepüléséről, Lakról indult el. Egyikük már végzett, ketten még egyetemisták.

A szlovákiai cigány gyerekeket jelentős részben külön oktatják Szlovákiában. Magyarország is számíthat hasonló eljárásra, itthon is bevett ez a gyakorlat.

Óvónő, mikrobiológus, buszsofőr cukrász és építész: a Roma Sajtóközpont kampányában tíz, környezetében tevékenységével, munkájával megbecsülést kiváltó ember történetét ismerhetjük meg.

Azért ilyen enyhe a bírság, mert ez volt az első eset.

Vagy legalábbis a Roma Sajtóközpont cigányok deportálásáról szóló cikkét.