Újabb óriási magyar siker: Deák Kristóf Mindenki című rövidfilmje Oscar-díjat nyert
2017 február 27., 04:53
Tegyük a szívünkre a kezünket: hiába kapott Oscart, nem igazán jó film a Mindenki
Akar a halál ünnepet rontani, fanyalogni, szájat húzni, amikor egy magyar filmet Oscar-díjjal tüntetnek ki, mint ahogy Deák Kristóf rövidfilmjét, a Mindenkit kitüntették most vasárnap. Amikor egy magyar filmet Oscar-díjjal tüntetnek ki, akkor dagadjon az a nemzeti büszkeség, áradjon az a hozsanna, pukkanjon az a pezsgő!
Pukkanjon, persze, dagadjon, hajrámagyarfilm, meg minden, ugyanakkor az a helyzet, hogy a Mindenki az Oscar-díj ellenére, illetve azzal együtt sem egy kifejezetten jól sikerült alkotás. Hiába ügyes a hangulatfestés, hiába alakul megfelelően nyomasztóra az iskolai környezet, hiába bukkannak fel kezdetben ígéretes szereplők, ez a film összességében nem több, mint egy árva gagre épülő, de a megvalósítás során elnagyolt, és ami a legrosszabb, saját alapfelvetését átgondolni lusta kísérlet. Ez a lustaság pedig óhatatlanul azt eredményezi, hogy Deák Kristóf filmjében a gyermekiből gyermeteg lesz, a tanulságosból didaktikus, a magasztosból pedig egyenesen gejl – úgy is mondhatnánk, hogy arcátlanul hollywoodias, ami egy Oscarra pályázó film esetében persze sokkal inkább erény, mint bűn.
Az alapötlet: mihez kezd a kórusvezető énektanárnő azokkal a gyerekekkel, akik szerinte nem tudnak énekelni? A bonyadalom: hogyan reagálnak a gyerekek, úgy is mint kórustagok, és főleg mint közösség, a tanárnő módszerére? Szűken értelmezve alapvető pedagógus-szakmai kérdés, tágabban véve kifejezetten elgondolkodtató morális dilemma. Ezt a dilemmát rest kifejteni a forgatókönyv, és ezt a restséget hivatott pótolni az, hogy majd csavarunk egyet a végén, és a poéntól összeáll az egész. Rossz hír: nem áll össze semmi, mert nincs miből.
A Mindenki karakterei kemény, minimum 6H-s s ceruzával megrajzolt figurák: sablonosak, részlettelenek, mélység bennük annyi, mint pocsolyában az iskolaudvaron; az igazgató olyan igazgatós, a gyerekek olyan gyerekesek, a csoki olyan csokis, a hangvillát a füléhez tartó tanárnő olyan hangvillát a füléhez tartó tanárnős, és meg is volnánk. Közösségnek pedig, amire tulajdonképpen a film címe is utal, a Mindenkiben nyoma sincs, mármint azon kívül, hogy a szünetben a gyerekek amúgy gyerekmódra egymással játszanak az udvaron, mert hogy kivel játsszanak, ugye.
Ennek a vázlatos-sematikus (lásd: lusta) hozzáállásnak köszönhető, hogy például a konfliktus középpontjában álló énektanárnőről még annyi sem derül ki, hogy most akkor ő gonosz, vagy csak paraszt, vagy talán csak a végletekig teljesítményorientált, illetve egyszerűen szakmailag inkompetens, aki rossz módszerekhez nyúl – esetleg ahhoz is hülye, hogy meg tudja különböztetni a dalos pacsirtát a károgó varjútól. Mint ahogy az sem derül ki, hogy a mindvégig tátogásra ítélt gyerekek a végére csodával határos módon mégis megtanultak énekelni, vagy a záró bodzavirág alatt is tátogtak tovább, nehogy rontsák az összhangzást.
És bár a logikát számon kérni a fikción a közismert coleridge-i elvárás, a suspension of disbelief nevében sokszor egyáltalán nem érdemes, a Mindenki tanulsága (végkifejlete, mondanivalója, üzenete, satöbbi) a legplauzibilisebb értelmezés szerint mégiscsak az, hogy ha lemegy a színpadról a szemét énektanár, akkor az összes fahangú gyerekből egycsapásra kis Callas meg kis Caruso válik.
És bár mindezt lehetne azzal védeni, hogy Deák filmje rövidfilm, és hogy a műfaj sajátosságaiból adódóan nincs benne elég hely mélységnek és gondolatnak, meg hogy kevés pénzből és rövid idő alatt készült, az a helyzet, hogy a kevés pénz és a rövid idő talán még a javára is vált a Mindenkinek: az említettek miatt ugyanis félő, hogy ez a film egy egész estés, másfél-kétórás, sok százmillió dolláros változatban is ugyanilyen elnagyolt, vázlatos és lusta maradna. Talán egy kicsit több bodzavirággal.
Kiemelt videóink
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.