Két hónapos káosz után épp sikerült volna kormányt alakítani Macedóniában, de aztán az utcára vonultak a kulturális homogenitást féltő tüntetők

Negyedik napja tüntetnek Macedónia nagyobb városaiban a jobboldali Macedón Nemzeti Egység Demokratikus Pártja (VMRO-DPMNE) támogatói. Azzal van bajuk, hogy az ellenzéki szociáldemokrata párt az albán etnikai pártokkal koalícióban alakítana kormányt, és a szocdemek megígérték az albán pártoknak, hogy az ország egész területén hivatalos nyelvvé teszik az albánt.

Tüntetők Szkopjéban (AFP PHOTO / Robert ATANASOVSKI)

A macedón jobboldal ezen annyira felidegesítette magát, hogy az elnök, a szintén a VMRO-DPMNE által támogatott Gyorge Ivanov

megtagadta a kormányalakítási megbízást a szocdem-albán koalíciótól, annak ellenére, hogy ezek a pártok valóban többségben vannak a tavaly decemberi választás után felálló parlamentben.

Zoran Zaev, a szociáldemokraták vezetője emiatt puccs szervezésével vádolta meg az államfőt.

Közben macedónok ezrei tüntetnek az utcákon, és az ország még beljebb sodródik a két éve tartó totális politikai káoszba.

Paranoiás macedónok, telhetetlen albánok

Annak ellenére, hogy Macedóniában alig több mint 2 millió ember lakik, az itteni belpolitika még balkáni viszonylatban is pörgő és meghökkentően bonyolult. A mostani válság megértéséhez is eléggé távolról kell kezdeni a dolgok bemutatását.

A legfontosabb, hogy Macedónia lakosainak etnikailag csak 65 százaléka macedón (persze több szomszédos népcsoport már eleve azt is vitatja, hogy lehet-e valaki etnikailag macedón, de ebbe most ne menjünk bele). Az országban élő legnagyobb kisebbség az albánoké, ők teszik ki az ország lakosainak kicsit több mint negyedét.

Besar Ademi / Anadolu Agency

Az albánokra a volt Jugoszlávia területén mindenhol rájárt a rúd, viszont miután 91-ben Macedónia a tagköztársaságok közül egyedüliként, háború nélkül tudott elszakadni a föderációtól, és emiatt az egész világon a tagköztársaságok csodagyerekeként tekintettek az országra, a helyi albánok is azt hitték, jobbra fordul majd a sorsuk.

A jugoszláv szinthez képest viszonylag széles kisebbségi jogokat is kaptak, használhatták az albán nyelvet bizonyos önkormányzatokban, a helyi oktatásban, és a macedón állam támogatott albán hagyományőrző rendezvényeket is. Az albán pártok többször voltak koalíciós partnerek a kormányzó macedón erők mellett. A macedóniai albán pártokra azonban hamar kiterjesztette a befolyását az anyaország politikai vezetése, és sokszor sikeresen befolyásolták is őket Tirana érdekeinek megfelelően.

Az albán pártok kiterjesztett kisebbségi jogokat követeltek, szerették volna, ha második számú államalkotó nemzetként ismerik el őket, és az egész országban hivatalossá teszik az albán nyelvet is. A macedón jobboldal pedig az ebből kipattanó albánellenességet sikeresen használta fel a 90-es években végig önmagát kereső macedón nacionalizmus erősítésére. Az albánokat úgy állították be, mint akik Macedónia kulturális integritása ellen törnek, az albánok pedig a kisebbségi jogok tiprásával vádolták a macedónokat.

Aztán 2001-ben albán gerillák fegyverrel támadták meg a macedón határőröket és a rendőröket az ország észak-nyugati részében. A macedón hadsereg felvette velük a harcot, és az összecsapásokban meg is halt kb. 250 ember.

Macedón rendőrök egy páncélos mögött húzódnak fedezékbe, mert az albán gerillák tűz alá vették a csapatukat (2001-es fotó / AFP PHOTO ERIC FEFERBERG)

Több macedón politikai csoport a mai napig azzal vádolja az albán lázadókat, hogy Macedónia albánok lakta területeit Albániához akarták csatolni, az albánok viszont tagadják, hogy a kisebbségi jogok kiszélesítésén túl más céljuk is lett volna.

A harcokat 2001-ben az ohridi megállapodás zárta le, amiben mindkét fél engedett egy kicsit az álláspontjából. A macedón gerillákat támogató pártokat rehabilitálták, azóta is a parlamentben ülnek.

Bonyesz belpol

Egy albán párt volt a koalíciós partnere a Macedóniát 2006 óta kormányzó Nikola Gruevszki kormányának is. Gruevszki a VMRO-DPMNE fiatal politikusaként került hatalomra, a népszerűsége egészen a 2014-es választásig nagyon magas maradt. Vezetése alatt az ország közeledett az Európai Unióhoz, és a gazdaság is fejlődött, igaz, az ellenzéki szociáldemokrata párt szerint ez azzal járt, hogy Gruevszki szinte korlátlan hatalmat épített ki magának, magát és barátait gazdagítja mindenféle korrupciós ügyön keresztül.

A 2014-es választást ismét a Gruevszki-féle VMRO-DPMNE nyerte, de nem sokkal a választások után a szociáldemokraták azzal kezdték vádolni a kormányt, hogy csalt a választásokon.

2015-ben aztán Zoran Zaev, a szocdemek vezetője előállt azzal, hogy egy idegen állam titkosszolgálatától bizonyítékokat szerzett, hogy Gruevszki közel 20 ezer embert lehallgat az országban, köztük a saját minisztereit is. A lehallgatottak között kifejezetten sok volt az albán kisebbségi vezető, Zaev vádjai így megrendítették a bizalmat VMRO-DPMNE és albán koalíciós partnere között.

Zoran Zaev egy választási gyűlésen (AFP PHOTO / Robert ATANASOVSKI)

Gruevszki erre megtiltotta az újságíróknak, hogy beszámoljanak Zaev vádjairól, és államellenes összeesküvéssel vádolta az ellenzéki vezetőt, amiért az idegen titkosszolgálatokkal működött együtt a hatalomban lévő macedón kormány ellen.

Két hónapja nincs kormány

A válság megoldása érdekében 2016 decemberében újabb parlamenti választást tartottak. Ezen a szocdemek sokat erősödtek, a VMRO-DPMNE pedig sokat gyengült, de így is a jobboldali párt szerezte meg a legtöbb (51) képviselői helyet. Gruevszki azonban a mai napig nem tudta megalakítani az új kormányát, ugyanis egyik albán párt sem volt hajlandó koalícióra lépni vele, így nem tudta biztosítani a parlamenti többséget.

A választás után a 120 fős macedón parlamentben 51 helyet kaptak Gruevszkiék, 49-et a szociáldemokraták, a maradék 20 helyen pedig 4 albán párt osztozik. Ebből a 4 pártból kettő új párt, amik a képviselői helyeiket azzal szerezték meg, hogy a legnagyobb albán párttól, a BDI-től hódítottak el szavazókat. A BDI ezzel csak 10 képviselői helyet szerzett meg, míg a 2014-es választásokon még 19-et kapott.

Nikola Gruevszki miniszterelnök a 2014-es választási győzelem után (AFP)

A BDI vezetői érezték, hogy valahogyan meg kell erősíteniük vezető szerepüket a macedóniai albánok képviseletében, ezért együttműködésre hívták a másik 3 albán pártot. Meg is állapodtak abban, hogy ha most tényleg ők lehetnek a mérleg nyelve, akkor nagyon sokat kell kérniük a támogatásukért cserébe, és elő is vették a 2001-es követeléseiket, amik központjában

az albán nyelv hivatalos nyelvvé tétele áll.

Ezt Gruevszki nem fogadta el, Zoran Zaev és a szociáldemokraták viszont igen, és be is jelentették, hogy megvan a parlamenti többségük a kormányalakításhoz.

Ekkor kezdődtek a tüntetések.

A választási eredményeken is látszik, hogy a VMRO-DPMNE támogatottsága még mindig elég nagy, és a jobboldali szavazók egyszerűen nem hajlandóak kiterjeszteni az albán nyelv státuszát országos szintűre. Úgy gondolják, hogy pont elég a jelenlegi szabályozás, ami szerint az albán nyelv használható a macedón parlamentben, és azoknál az önkormányzatoknál, ahol a lakók legalább 20 százaléka albán etnikumú. 

A VMRO-DPMNE szerint az albán nyelv hivatalos státuszának országossá tétele és az albánok többi követelése aláásná Macedónia szuverenitását, és idővel szétbomlasztaná az országot. Bár nincs kimondva, de emögött az albánok lakta területek elszakadásától való félelem áll, ami ugye a 2001-es események és Koszovó függetlenedése után nem is tekinthető teljesen alaptalannak.

A több ezer tüntetőt kiakasztotta, hogy Zaev engedne az albánoknak annak érdekében, hogy kormányt alakíthasson, ezért vonultak utcára. Több városban kemény nacionalista, néhol albánellenes jelszavakat kiabáltak a demonstrálók, de VMRO-DPMNE politikusai, akik sok helyütt csatlakoztak a tüntetőkhöz többször felszólították az embereket, hogy ezt hagyják abba, és ne az albánokra legyenek dühösek, hanem a Szociáldemokrata Pártra.

Zoran Zaev elleni tüntetők Szkopjéban (Besar Ademi / Anadolu Agency)

Annak ellenére, hogy a VMRO-DPMNE igyekszik mederben tartani a tüntetők indulatait, a hétfői demonstráción a felvonulók megvertek két újságírót, és összetörték a kameráikat is.

A politikai válság még tovább mélyült szerdán, amikor Gyorge Ivanov köztársasági elnök kijelentette, hogy nem adja meg a felhatalmazást Zaevnek a kormányalakításra. Ivanov azt mondja, hogy az alkotmány védelme érdekében teszi ezt, az ugyanis megtiltja, hogy olyan ember kerüljön hatalomra, akit más államok politikai csoportjai támogatnak, hiszen ez az ország szuverenitását veszélyeztetné. Ivanov ezzel arra is utal, hogy a macedóniai albán pártokat szerinte Albániából irányítják, ez pedig összefügg azzal a macedón jobboldalon egyre népszerűbb elmélettel, ami szerint Zoran Zaev eleve az albán titkosszolgálattól kapta a Gruevszkit lejárató anyagot még 2015-ben.

A szociáldemokraták vitatják, hogy egyáltalán tehet-e ilyet a köztársasági elnök, és azzal vádolták Ivanovot, hogy összejátszik Gruevszkivel, ami amúgy szintén nem lenne túl meglepő, hiszen Ivanovot is a  VMRO-DPMNE jelölte és támogatta a 2014-es elnökválasztáson. Zaev szerint

a köztársasági elnök puccsot követ el azzal, hogy nem hagyja őt kormányt alakítani.

Besar Ademi / Anadolu Agency

Macedónia európai szövetségesei és az Egyesült Államok közben sürgetik, hogy valaki legalább alakítson kormányt az országban, nekik ugyanis ez a bizonytalanság a legrosszabb, hiszen egy káoszba süllyedő állam a diplomáciai kapcsolataiban sem túl aktív. A legrosszabb az egészben pedig az, hogy nem is igazán látszik, hol lenne a kiút ebből a belpolitikai válságból.