Polák venger dva bratánki, csirkecomb, csokikocka, hajrá, Bem apó!

2017 március 15., szerda 14:22
108

A lengyel-magyar barátság története évszázadokra vezethető vissza, de a lengyel néppel való modern kori barátkozásunk is teljesen indokolt: a lengyelek már pont nincsenek olyan közel, hogy legyen okunk szívből utálni őket, ahogy közvetlen szomszédainkat utáljuk, ugyanakkor sokkal közelebb vannak hozzánk, mint például a malájok, akikkel eszünk ágában sincs barátkozni, teljesen jogosan. És hol van olyan közmondás, hogy maláj venger dva bratánki? Na ugye.

Annak ellenére, hogy Magyarországon mindössze háromezer lengyel barátunk él, és a magyarok nagy része még tévében sem látott lengyelt, nemhogy élőben, a lengyel-magyar barátság annyira fontos, annyira szent, hogy még napja is van (március 23.), éve is volt (épp tavaly, 2016-ban), tavalyelőtt pedig Magyar Örökség díjjal tüntettük ki. Ezzel a lengyel-magyar barátság bekerült a Magyarság Láthatatlan Szellemi Múzeumába, közvetlenül a Kaláka együttes és Papp Laci közé, és egy apró lépésre jutottunk attól, hogy a lengyel-magyar barátság hungarikummá, illetve polákiummá váljon, ami a nemzetközi barátságokat tekintve óriási történelmi first (pierwszy) lenne.

Merész Boliszláv ide, III. Kázmér oda, a lengyelekkel való érzelmes kapcsolatunk öt évvel ezelőtt, 2012-ben szökkent igazán szárba, amikor a Gazeta Polska nevű jobbos lengyel napilap spontán szervezésében március 15. alkalmából különvonat indult Varsóból Budapestre, fedélzetén több ezer lengyel barátunkkal, akik baráti lengyel lobogóikat lobogtatva végigvonultak a városon, és Orbán Viktort éltették, ami barátoktól nemcsak szép, de elvárható gesztus is. A barátkozás olyan jól sikerült, hogy a szervező Gazeta Polska angol nyelvű Wikipedia-oldalán például egyetlen fotó szerepel, amin pont az látható, hogy lengyel barátaink március 15-én az Erzsébet híd felé vonulnak:

Fotó: Wikipedia, Derzsi Elekes Andor

A barátság elmélyítésébe magyar részről spontán beszállt a CÖF is, és a március 15-i barátkozásból az évek során nemes hagyomány vált: 2012 után lengyel barátaink jöttek 2013-ban, 2014-ben és 2016-ban is.

2015-ben nem jöttek.

2015-ben azért nem jöttek, mert Orbán Viktor, akinek éltetése köztudomásúlag az egész lengyel-magyar barátság sarokköve (kamień węgielny), Budapesten fogadta Vlagyimir Putyin orosz elnököt, lengyel barátaink pedig ezen úgy berágtak, hogy inkább otthon maradtak, hiába volt nekik bekészítve a mikróba a rizibizi (ryż z groszkiem).

Idén, 2017-ben sajnos újabb baljós árny vetült az évszázados barátságra: Orbán nemcsak hogy ismét fogadta Putyint, hanem elkövette azt a végzetes hibát, hogy az Európai Tanács elnökének megválasztásakor lengyel barátunkkal, a jobbos-populista Jarosław Kaczyńskival szemben az européer Donald Tuskra szavazott, és ezzel úgy kihúzta a gyufát lengyel barátainknál, hogy lengyel barátunk, Jan Dziedziczak külügyminiszter-helyettes fogta magát, és lemondta március 15-re tervezett budapesti látogatását.

De a lengyel-magyar barátság épp olyan, mint a jó bor: idővel érik, elmélyül és kiteljesedik, és lengyel barátaink – lengyel barátunkat, Dziedziczakot kivéve – úgy tűnik, megbocsátottak: idén is elindultak a magyarországi nagy utazásra (Wielki Wyjazd na Węgry); igaz, előre bejelentették, hogy Orbánnak a Nemzeti Múzeumnál elmondott beszédét bojkottálják, és csak a Bem térre mennek el, hogy baráti fejet hajtsanak a közismert lengyel migráns, Józef Zachariasz Bem előtt.

Ehhez képest nemhogy ott voltak a Nemzeti Múzeumnál, hanem komoly üzenetet is intéztek a magyar miniszterelnökhöz:

Miszter Orbán, miért bántja polish testvéreit? Ez a Bem téri üzenet ott volt a Nemzeti Múzeumnál tartott Orbán-beszéden is

A Bem téren tartott kétnyelvű, szép szavalattal és vérpezsdítő néptánccal megbolondított rendezvényen együtt lobogtak Lengyelország, Magyarország, a CÖF és Erdély zászlói:

és tiszteletüket tették a rettegett Kaszubski Légió láthatósági mellényes tagjai is, bár hogy rettegett, azt csak a kinézetükből lehet sejteni, mert a weboldaluk sajnos elérhetetlen:

Valamint fellépett a rendezvényen Rétvári Bence államtitkár, aki nem állta meg, hogy a lengyel-magyar barátság jegyében ne emlékezzen meg Európa identitásválságáról, a no go zónákról és arról, hogy a nagyhatalmak ki akarnak minket használni, amiből arra a következtetésre jutott, hogy

„Közép-Európa jövőjének alapja a lengyel-magyar barátság.”

Miért, mi más lenne? Talán a maláj-magyar? Na ugye. „Polonia semper fidelis” – zárta beszédét Rétvári az amerikai tengerészgyalogosok közismert jelmondatával, aztán még nyilatkozott egy gyorsat egy véres magzatot ábrázoló baráti abortuszellenes plakát előtt, de a koszorúzást már nem várta meg, beült a szolgálati Skodába, és elslisszolt.

Lengyel barátainkat Csizmadia Lászlótól származó sajtóértesülések szerint a CÖF által spontán szervezett menzai zöldbableves, csirkecomb és rizs várta. Illetve talán csokoládékocka (plac czekoladowy), de az nem biztos. 

Kommentek

Ha kommentelnél, ahhoz Közösség vagy Belső Kör csomagra van szükséged. Ha csak olvasnád a többiek hozzászólásait, ahhoz nem kell előfizetés.

  1. Ha még nincs, regisztrálj 444 profilt
  2. Fizess elő a Közösség vagy a Belső kör csomagunkra
  3. Az előfizetésnél használt email címmel regisztrálj a Disqusra és azzal lépj be a cikkek alatt