• Erdogan Törökországa teljesen elszigetelődött 2017 tavaszára, most már a oroszokkal, az amerikaiakkal és az európaiakkal is mélyponton a kapcsolat.
  
• Az oroszok és az amerikaiak együtt védik a szíriai kurdokat a török hadsereggel szemben, pedig amúgy ellenséges oldalakat támogatnak a polgárháborúban.
  
• Egy észak-szíriai kisváros, Manbidzs, váratlanul felkerült a nagy geopolitikai játszmák térképére.
  

Manbidzs egy ősrégi település Észak-Szíriában, akkor írtak róla először katonai értelemben, amikor 3000 éve az arámiaktól elfoglalták az asszírok. A szíriai háború kitörése előtti évtizedekben érdektelen kisváros volt, alig 75 ezer lakóval. 2017 márciusára viszont a világpolitika egyik legizgalmasabb helyszínévé vált.

Március első hetében először az orosz hadsereg katonái vonultak be a város körüli falvakba, és építettek ki ellenőrző pontokat a város környékén. Izraeli lapértesülések szerint egy csecsenekből álló különleges egységről van szó, amelyet Moszkvából irányítanak, és alig három hónapja hoztak csak létre. 

Néhány nap múlva viszont Dzsibutiból és Kuvaitból amerikai katonákat vezényeltek a városba, körülbelül négyszázat. 

Háborús övezetben ennyire közel nem voltak egymáshoz a két ország katonái évtizedek óta. A bevonulások nyomán azonban nem lett balhé Moszkva és Washington között, egyik fővárosból sem nyilatkoztak a különleges helyzetről, nem volt sem feszülés, sem fenyegetőzés. A helyzetre érdemben csak a török hadvezetés reagált: beszüntették Manbidzs lövetését.

Augusztusban kezdődött

Manbidzsot 2014 januárjában az Iszlám Állam foglalta el, amikor a terrorista kalifátus fővárosától, a közeli Rakkától egészen a török határig megszereztek egy nagyobb területet. 2016 augusztusában azonban a Szíriai Demokratikus Erők nevű hadsereg kiűzte az Iszlám Állam fegyvereseit Manbidzsból. Ez a szervezet alapvetően a szíriai kurdok hadserege, még akkor is, ha arab csoportok is tartoznak hozzá. A szervezet észak-szíriai hadműveleteiben az USA légierejének támogatását élvezi.

Manbidzs elfoglalása után a Szíriai Demokratikus Erők (nevezzük az egyszerűség kedvéért őket mostantól kurdoknak) bejelentették, hogy megnyílt az út előttük Rakka felé, és hamarosan megkezdik az Iszlám Állam fővárosának ostromát.

Ekkor vonult be a török hadsereg Szíriába. A török katonák kezdetben félezren lehettek, és az Eufrátesz Pajzsa nevet kapta a hadjárat. A művelet katonáinak nagy részét a törökökkel szövetséges szíriai arab szunnita milíciák tették ki, amelyek szövetségét Szabad Szír Hadseregnek nevezik. A törökök hivatalosan a terrorizmus ellen vonultak fel a térségben, és azt ígérték, hogy majd ők szabadítják fel helyi szövetségeseikkel Rakkát. A legfontosabb elintéznivalójuknak azonban azt tekintették, hogy megállítsák a kurdokat, és az Eufrátesztől keletre parancsolják őket.

A törökök nem akartak Kurdisztánt a déli határukhoz

A szíriai polgárháborút az ország északi részén élő kurdok arra használták, hogy saját államot hozzanak létre. A szír – török határ menti államukat sokáig az Iszlám Állam veszélyeztette, amit Kobane ostroma után sikerült megállítani. A várost 2014-ben az Iszlám Állam hónapokig lőtte, lényegében teljesen lerombolta, de 2015 januárjára a kurdok az amerikai bombázók segítségével felszabadították. Ezután indították azt az ellentámadást, ami tavaly nyár végén Manbidzs elfoglalásával végződött.

A török kormányt nagyon idegesíti ez a helyzet. Kelet-Törökországban ugyanis 15 millió kurd él, akiknek a PKK nevű katonai szervezete évtizedek óta véres harcot vív a török hadsereggel. Erdogan a hatalomra kerülése után békét kötött velük, ám az utóbbi időben a harcok újra elkezdődtek. 

A szíriai kurdokat irányító politikai és katonai vezetés ezer szállal kötődik a PKK-hoz, az ankarai kormány szerint valójában ugyanarról a csoportról van szó a határ mindkét oldalán. (Az amerikaiak viszont nem így tartják, legalábbis míg a PKK Washington szerint terrorszervezet, addig a szíriai kurdok csapataival katonai szövetségben állnak.) A törökök azt még lenyelték, hogy Észak-Irakban Szaddám Huszein megdöntése után létrejöjjön egy autonóm kurd terület, főleg mert az ott meghatározó erők rosszban vannak a PKK-val. Azt viszont nagyon nem akarták, hogy a szíriai polgárháború úgy végződjön, hogy egy újabb kurd államocska jön létre a határuk túloldalán, pláne nem egy PKK-val szorosan együttműködő csoport vezetésével.

A kurdok majdnem a teljes észak-szíriai sávot ellenőrzésük alá vonták tavaly augusztusra. A keleti és a nyugati területeket ugyan nem tudták egyesíteni, de reálisnak látszott, hogy ez is sikerül. A török hadsereg hadműveletének az volt a lényege, hogy a két kurd enklávé közötti sávba benyomuljanak, minél nagyobb szeletet kihasítva a területből.

A törökök, illetve az általuk vezetett Szabad Szír Hadsereg fél év alatt két kisebb várost foglaltak el az Iszlám Államtól, a két kurd terület közötti szakaszon. Az egyik, Dzsarablusz, ami közvetlenül a török határnál van, és az Iszlám Állam komolyabb ellenállás nélkül feladta. A délebbre lévő al-Bab már nagyobb falat volt, két hónapig tartó ostrom után sikerült elfoglalni. Bevétele után a törökök bejelentették, hogy hamarosan megostromolják Rakkát is, csak előbb a kurdok menjenek el az útból. De a kurdok nem mentek.

Mindenki Manbidzsba

Februárban a törökök és szövetségeseik nem Rakka ellen vonultak, hanem Manbidzsot kezdték lőni. Erre a kurdok azt mondták, hogy inkább átadják a várost Aszad szír elnöknek, akinek az oroszok a szövetségesei. E felajánlás nyomán jelentek meg az oroszok (csecsenek) Manbidzs környékén, és vették át a város melletti falvakban az irányítást. 

Az orosz bevonulás után néhány nappal jelentek meg a városban az amerikai katonák, hivatalosan azért, hogy támogassák Rakka ostromát. Ám az is számíthatott, hogy ne engedjék az oroszokat a városba, hiszen az USA az oroszokkal szövetséges Aszad ellenfeleit támogatja ebben a háborúban.

A helyzet élesnek tűnt elsőre, de hamar világossá vált, hogy a két nagyhatalom nem akar egymással ujjat húzni Manbizsdban. Minden bizonnyal egyeztették akcióikat, és elfogadták egymás jelenlétét. Az amerikai diplomácia az egészből csak annyit érzékeltetett, hogy nyilatkozatok jelentek meg arról, hogy a Iszlám Állam elleni akciók esetében partnerként tekintenek Oroszországra.

A helyzet a törökök számára lett nagyon kellemetlen, akiknek teljesen elakadt az Eufrátesz Pajzsa hadműveletük, hiszen az oroszok és az amerikaiak egyszerre blokkolják az előrenyomulásukat.

Keleten az USA, nyugaton az oroszok védik a kurdokat a törökökkel szemben

A törökök helyzete a múlt héten még rosszabbá vált. Az oroszok ugyanis megjelentek Afrinban is, vagyis a nyugati szír enklávéban. Minden bizonnyal azért, mert attól tartottak, hogy a törökök itt vesznek elégtételt a kurdokon. Volt is egy kisebb összetűzés a határnál a kurdok és a török hadsereg között a múlt héten, egy török katona életét vesztette, de a törökök nem tudtak megtorló támadást indítani, mert ott voltak az oroszok. A török kormány diplomáciai úton tiltakozott Moszkvánál.

A török – orosz viszony elég hullámzó mostanában. 2015 őszén volt a kapcsolat a mélyponton, amikor a török légierő egyik gépe lelőtt egy orosz bombázót a szír – török határon. (Az oroszok Aszad elnök mellett avatkoztak a polgárháborúba, míg a törökök a szunnita felkelőket támogatták, például azt a milíciát, amit a lelőtt orosz gép éppen bombázott.) 

Aztán a tavaly júliusi törökországi puccskísérlet után Erdogan elnök látványosan barátkozni kezdett Putyinnal, bocsánatot kért a gép lelövése miatt, és tárgyalni kezdett a szír rendezésről Moszkvával. Mostanra azonban megint feszültebb a viszony, amit jelez az is, hogy az oroszok befagyasztották a bombázójuk lelövése után hozott gazdasági szankciók korábban beígért feloldását, míg a törökök a múlt héten 130 százalékos büntetővámot vetettek ki az orosz búzára.

Törökország abba a hülye helyzetbe került, hogy az egymással egyébként ellentétes oldalakat támogató USA és Oroszország egyaránt szövetségesként tekint legfőbb ellenségére, a szíriai kurdokra.

Erdogan kompenzál?

Ahogy a török hadjárat elakadt Szíriában, és világossá vált, hogy Erdogant egyik nagyhatalom sem támogatja ottani törekvéseiben, úgy fordult a török elnök haragja az európai országok felé.

Április 16-án népszavazást tartanak Törökországban az alkotmány módosításáról, amelynek az lenne a lényege, hogy Erdogan elnök hatalma még a mostaninál is nagyobb legyen. A közvélemény-kutatások alapján nem kizárt, hogy Erdogan elveszti a választást (főleg ha nem csalják el). 

A szíriai hadjárat elakadása nem tett jót Erdogan tekintélyének. Így akár ennek kompenzálása is lehet az, hogy az európai országokkal, elsősorban Németországgal keménykedik mostanában. Nácizza a berlini kormányt, és rettenetes bosszút ígér, mert nem engedik a minisztereit nagygyűléseken beszélni az európai nagyvárosokban. Legutóbb azt találta ki, hogy népszavazást ír ki arról is, hogy Törökország függessze fel az EU-csatlakozásról szóló tárgyalásokat (bár ezek évek óta elakadtak), és olyanokat is mondott múlt héten, hogy "ha Európa így viselkedik, akkor az európaiak a világ egyetlen pontján sem sétálhatnak többet biztonságban az utcán". Vagyis konkrétan az Iszlám Állam szintjére süllyedve fenyeget terrorral. 

Erdogan Törökországa teljesen elszigetelődni látszik a nagyhatalmi játszmákban. Az amerikaiakkal tavaly nyáron veszett össze, mert úgy tartotta, hogy legalább hallgatólagos támogatással az USA a puccsal próbálkozó főtisztek mögött állt. A Trump-kormánnyal sem tudott békülni, és az amerikai hadsereg manbidzsi bevonulása arra utal, hogy az ellentétek csak tovább mélyülhettek. 

Közben az oroszokkal ismét megromlott a viszonya. A németekkel pedig annyira rossz, hogy a berlini kormány leállította török hadsereg német gyártmányú tankjaihoz való felszerelések exportját.

Manbidzsot az alakuló kurd államhoz csatolnák

Manbidzsot továbbra is a kurdok vezette Szíriai Demokratikus Erők katonái védik, és a város vezetésére létrehoztak egy Manbidzsi Katonai és Polgári Tanács nevű szervezetet. Azt tervezik, hogy a várost hozzácsatolják a szíriai kurd területekhez, amit Rodzsavának hívnak (a szó Nyugatot jelent, és az összes kurdok lakta, Törökországot, Irakot és Iránt is érintő területhez viszonyított helyzetére utal). Manbidzs lenne a szerveződő állam negyedik kantonja.

Az állam megszervezése a Közel-Keleten szokatlan alapokon nyugszik. Sok vezető pozíciót ketten, egy férfi és egy nő egyszerre, azonos hatáskörrel töltenek be, hogy a nemek közti egyenlőség biztosítva legyen, továbbá a települések élén egyenlő jogokkal bíró három vezetőnek kell állnia, egy kurdnak, egy arabnak és egy keresztény (vagy jazidi) felekezetű embernek. A falvakban rendszeresek a népgyűlések, és általában igyekszenek minél több ügyben a közvetlenül, bázisdemokrata módon dönteni. A marxista és anarchista eszmék nyomán szerveződő állam különleges kísérlet, ami kicsit a spanyol polgárháború köztársasági oldalának világára hajaz.