A CEU közgazdász-professzora, az MTA tagja, Csaba László egykor fideszes szakértő volt, de most már sok másik régi tanácsadóval együtt körön kívül van. Nem is ért egyet a kormány sok húzásával.

Most a 168 órának adott interjút, amiben elmondja, hogy szerinte Habony Árpád lehet az értelmi szerzője a CEU elleni „koncepciós pernek”, Habonynak – akit (a mentségére szólva elmondja, hogy) nem ismer – „fogalma sincs arról, mi az egyetem, nem tudja megkülönböztetni egy civil szervezettől”, „az van a fejében, hogy mivel Soros György a sátán, mindent le kell vadászni, amihez köze van”.

Csaba szerint 2012 őszére vált világossá, hogy a kormány mérsékelt tagjai, mint Navracsics Tibor vagy Martonyi János sem bírnak már befolyással, és rengeteg olyan alkalom volt, hogy a kormányülésen értesültek ar­ról, mi a kormány álláspontja őket érintő témákban.

A professzor szerint „Orbán Viktor gyors felfogású, értelmes ember, hamar megért dolgokat, és ha befogadja, megcsinálja. De azt is állítom, biológiailag lehetetlen, hogy egy ember megalapozottan tudjon dönteni az élelmiszer-biztonságtól a felsőoktatáson át a magyar–kínai kapcsolatokig mindenről. Márpedig ez van, a döntéshozatal a legfelsőbb szintre tolódott.”

„Még 5-10 éve sem tudtam volna elképzelni, hogy a Navracsics, Martonyi, Járai, Sólyom által is képviselt Fidesz lesz egy ponton, és hozzá képest balra-középre található a Jobbik” – mondja Csaba László, aki szerint nem volt előzménye, hogy végbemegy egy jelentős stratégiaváltás, aminek egyik eleme az EU-val való szembenállás a politikában, un­­or­­todoxia a gazdaságban, a vezérelvű illiberális demokrácia és az egypártrendszer felé való haladás. Mint meséli: „A 2010-es választások előtti napokban volt egy beszélgetés, amin a várható győzelem mámorában, villányi borokat iszogatva egymás után szólaltak meg az érdemdús magyarok, és nagyjából 5000 milliárd forintot osztottak el egy óra alatt, majd Orbán felállt, és azt mondta: a kassza üres, a kormányzás nem arról szól, hogy kinek a zsebét miképp tömik ki, hanem hogy miként lehet talpra állítani az országot, teljesítményt létrehozni.”

De Csaba László azt is elmondja, hogy ehhez képest pár nappal később a rádióban már azt hallotta, hogy forradalmat csinálnak, Orbán „gyakorlatilag felmondta a Jobbik programját”. Mint mondja:

„Azóta is folyamatosan gyors döntéseket hoznak, nem egyeztetnek, a miniszterelnökhöz nem lehet bejutni. A CEU jó példa arra, miként működik a rendszer, milyen sebességgel dőlnek el ügyek.”

A gazdasági helyzetről elmondja, hogy Németországgal szemben például Franciaország vagy Olaszország hallani sem akar olyan kormányzati lépésekről, amik csak 5-10 év múlva hoznak eredményt, és Magyarország is ezen az úton jár: „kiemelnek adatokat, rövid távú, az ismert számoktól elrugaszkodott terveket kovácsolnak, meg nem termelt jövedelmeket osztanak el”. Csaba László szerint:

„A kormányunk úgy viselkedik, mint egy kamasz: beül az autóba, kétszázötvennel száguld, senkitől és semmitől sem fél.”

Mint mondja, a CEU-ügyön látszik, hogy baj lehet: „A bolha fülén lévő pattanással kezdtek el játszani, és sikerült kihívniuk maguk ellen az egész világot. Szerintem ez előre látható lett volna, ha valaki veszi a fáradságot, és gondolkozik, ha nem tennének rá még egy lapáttal arra, amit Orbán mond.”

Ugyanakkor nem látja a gazdasági összeomlás veszélyét, inkább azt gondolja, az olasz modell csapdájába esünk: „Az évi egyszázalékos növekedés arra lesz elég, hogy a működési veszteségeket fedezze, a politikai osztály tét nélkül tudjon játszadozni, ne legyen éhség és lázadás, ne forduljon elő, hogy nem ad ki pénzt a bankautomata. Nézze meg Olaszországot! A foci jó, a konyha jó, a nők csinosak, ott a világ divatfővárosa – bár az is igaz, hogy a negyven év alatti generáció elvándorolt, autópályát legutóbb a hatvanas években építettek, egyetemet utoljára Mussolini alapított. Össze fog omlani Olaszország? Nem. Ki fog lépni az euróövezetből? Nem.”

Csaba szerint most megyünk csak igazán bele a helyben járásba:

„Ezért vagyok kiakadva. Van egy minimális gazdasági teljesítmény, ami elég ahhoz, hogy fennmaradjunk a víz felszínén. Ha ez megfelelő politikai manipulációval társul, mint mondjuk Portugáliában vagy Argentínában, akkor az uralkodó réteg nagyszerűen elvan, bár a nyugdíj alacsony, a bér alacsony, az in­­tel­­lek­­tuá­­li­­san innovatív emberek elmennek. Ez akármeddig tarthat így, és ez az igazán félelmetes.”