Manapság sokat hallani a paksi atomerőmű bővítéséről, más néven Paks II-ről, de mennyire új is ez valójában? Mai posztunkban levéltári forrásokat felhasználva, a teljesség igénye nélkül megvizsgáljuk a paksi atomerőmű bővítésének eredetét, továbbá bemutatjuk a már meglévő négy reaktorblokk kialakításának történetét.

Hazánk első atomerőművének létrejöttében jelentős szerepet játszott annak politikai, gazdasági, azon belül is energetikai helyzete. Az 1949. január 25-én létre jött a Kölcsönös Gazdasági Segítségnyújtás Tanácsa (KGST), amelynek a Magyar Népköztársaság is tagja volt. Ez nem csupán gazdasági, hanem tudományos és technikai kooperációt is jelentett a résztvevő országok számára (Szovjetunió, Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország és Románia). Nukleáris kutatások és atomenergetika terén természetesen nem beszélhettünk kölcsönösségről, mivel a korszakban egyedül a Szovjetunió rendelkezett kellő, elsősorban infrastrukturális és tudományos háttérrel, így a többi szocialista ország a szovjetekkel való kétoldalú egyezmények megkötésében látta az atomhoz vezető utat. Ezek az egyezmények az 1950-es években még főként csak tudományos jellegűek voltak, mivel az energetikai erőművek ekkor még gyerekcipőben jártak. Hazánk 1948. február 18-án kötötte és később 1959. december 22-én újította meg saját ilyen jellegű egyezményét. Az okmány értelmében a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió megegyeztek különféle kísérleti atomreaktorok, műszerek tervezésében és szerkesztésében.

Az erőművek területén az igazi áttörés mind tudományos, mind ipari szinten az 1960-as évek közepén érkezett el. A Szovjetunió 1965-re alapvetően két fő energetikai reaktort fejlesztett ki. Az első és talán legfontosabb a Novovoronyezsnél üzembe helyezett nyomottvizes típus. Az első ún. VVER reaktor 210 MW-os teljesítményű volt, amelyet az évtizedek során folyamatosan továbbfejlesztettek. Először 440 MW-ra, később 1000 MW-ra. Az aktuális, manapság is eladásra kínált legfejlettebb változat már 1200 MW-os, elméletileg Paks II is ilyen blokkokkal épülne majd fel.

A másik fő szovjet típus a csatornás kialakítású RBMK reaktor volt. Az első példány még 100 MW-os teljesítményűre épült, amely 1964 folyamán állt üzembe. Ez a reaktor elsősorban nagymennyiségű áram előállítására lett tervezve, a későbbi modelleket már 1000 MW-osak voltak. Ezt a típust sosem ajánlotta eladásra a Szovjetunió, mivel nem tartották eléggé biztonságosnak, és a 1960-as években még technikai problémákkal is küszködött. A magyar döntéshozatal az 1960-as évek végén, 1970-es évek elején többször is érdeklődését fejezte ki a típus iránt, mivel az RBMK reaktor jól skálázható a változó elektromosáram fogyasztáshoz. Szerencsére a Szovjetunió sohasem adott el külföldre ebből a típusból a technikai/biztonsági problémái miatt, csak belföldön építettek ilyen erőműveket, amelyekből egyik az 1986-ban katasztrófát szenvedett csernobili atomerőmű volt.

Ezekből a típusokból nyert tapasztalatok alapján a Szovjetunió már össze tudott állítani egy exportképes erőművet a KGST tagok számára. 1965. január 14-18. között Kijevben megtartott KGST Atomenergia Állandó Bizottság (AÁB) VIII. ülésén már fel is kínálták a baráti országok számára a novovoronyezsi nyomottvizes erőmű egy módosított változatát, ami két 400 MW-os blokkból állt összesen 800 MW-os teljesítménnyel. Hazánk szénhidrogén készlete ekkor már nagyon rossz képet mutatott, mivel szénbányáink jócskán kimerülőben voltak, így az ekkor még többnyire szenet égető erőműveinket mihamarabb le kellett cserélni. Az akkor még újnak számító és jelentősen drága atomerőmű építését sokan nem tartották megfelelőnek a magyar döntéshozatalban, de a vitákat kis időre elcsendesítette a szovjet-magyar kétoldalú megállapodás megkötése. Ennek aláírására a kormány 3397/1966. sz. határozata utasította Apró Antalt, a Minisztertanács elnökhelyettesét. A kormányközi egyezmény aláírására, a Budapestre érkezett szovjet delegációt a szovjet minisztertanács elnökhelyettese, V. N. Novikov vezette, a tárgyalás 1966. december 23-tól december 28-ig tartott. Végül a kormányközi egyezmény aláírására 28-án került sor a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének kormánya között a magyarországi atomerőmű építését illetően. Szovjet részről a már bemutatott Novikov, magyar részről pedig Apró Antal írta alá a dokumentumot.

A megállapodás értelmében szovjet segítséggel hazánkban egy 800 MW-os erőmű fog felépülni 1975-ös határidőre. A beruházásra szovjet hitelt kapunk, melyet hazai gyártású áruban lehet törleszteni (pl. Ikarusz busz), valamint a szovjet fél garanciákat és fűtőelem ellátást is biztosít. Az ezt követő előkészítő munkák során már megkezdték a helyszín kiválasztását. Ekkor esett Paksra a választás, mivel az ott létrehozandó telephely az erőmű bővítésére is jó lehetőségeket nyújtott.

Az atomerőmű kialakítása körül itthon újabb vitákat szított a hatvanas évek végén kialakult új szénhidrogén helyzet. Ezt elsősorban az Országos Tervhivatal és az annak élén álló Ajtai Miklós által a szovjetekkel 1966 júniusában kezdeményezett tárgyalások eredményezték. A megbeszélések során a szocialista tervgazdaságban 1970-re 4 millió, 1975-re pedig már 6,5 millió tonnára sikerült növelni az Szovjetunióból exportált kőolaj előre meghatározott mennyiségét. Növelve ezzel a Barátság I kőolajvezeték kapacitását, valamint 1972-re tervezték a Barátság II vezeték beüzemelését is. A jelentősen megnövelt importolaj, mint említettem új helyzetet teremtett, és a kormányban hamarosan két párt alakult ki hazánk energetikai jövője szempontjából: az atomerőmű megépítését támogatók, és az azt ellenzőké. Az atomerőművet ellenzők érvei voltak az átlagosnál magasabb beruházási költségek, a teljesen új technológiával járó nehézségek. Legjelentősebb érvük szerint, az új extra mennyiségű kőolaj importtal jelentősen fejleszthető a hazai vegy- és petrolkémiai ipar és az ezekből hátramaradt gudront jó hatásfokkal lehetne olajfűtésű erőművekben elégetni. Ezutóbbiak pedig nem igényelnek magas beruházást és új technológiát. Egy atomerőművel járó KSTG áruleszállítások pedig csökkenthetink a szovjetektől kapott kőolaj mennyiségét. Az atomerőművet támogatók legfontosabb érvei az új és tiszta technológia, energia, valamint azok a prognosztizációk voltak, miszerint az olaj és más fosszilis tüzelőanyagok a jövőben jelentősen drágulni fog, így már most meg kell kezdeni az atomra való átállást.

Az MSZMP KB Gazdaságpolitikai Osztálya részletes jelentést kapott 1968. december 14-én az atomerőmű helyzetéről, ami kitért a megépítés valamint az elhalasztás következményeire is. A bizottság végleg eldöntötte a vitát, amikor a halasztás mellett foglalt állást, ezzel elcsúsztatva az erőmű megépítését 1980 utánra, azt remélve, hogy a következő évtizedben így az olajipar jelentősen felfuthat. A kormány még 1969 októberében levélben kérte meg a szovjeteket a halasztásra. A pozitív választ megkapva a 3009/1970. sz. kormányhatározat döntött az 1980 utánra történő halasztásról. Mivel az olajipar fejlesztése volt a cél a kormányhatározat arra is kitért, hogy az illetékes minisztériumok kezdjék el a kétoldalú tárgyalásokat a Szovjetunióval az 1975 utáni tüzelőanyag igények biztosítására, amelyek erre a tervidőszakra már 10-11 millió tonna kőolajat és 3 milliárd m3 földgázt jelentettek.

A halasztást követő egyeztető tárgyalások után 1970. július 3-án módosító jegyzőkönyvet írtak alá, amelynek értelmében a szovjet és magyar fél megállapodtak a már 1900-2000 MW teljesítményű atomerőmű magyarországi létesítésében, amelynek első lépése két 440 MW-os VVER típusú reaktorblokkokból fog állni. A második kiépítéshez tartozó 1000 MW-os blokk létesítése érdekében 1975-ben újabb tárgyalásokat fognak kezdeményezni.

A döntéshozatal az olajipar fejlesztése mellett döntött, mivel a tervgazdaság 10 éves előrejelzései alapján biztosítottnak látták a nyersolaj ellátását, ám az olajalapú energetika nem sikerült olyan hosszúra, mint remélték. A magyar vezetést akkor érte az első hidegzuhany, amikor 1972. március 27-28-án Moszkvában miniszterelnöki szinten lefolytatott tárgyalások során a szovjetek jelezték, hogy az V. ötéves tervidőszakra (1976-1980) a beígért 10-11 millió tonna helyett csak 9,5 millió tonna kőolajat tudnak biztosítani, de biztatták a magyar felet atomerőmű építésére és beszámoltak arról is, hogy az új 1000 MW-os nyomottvizes reaktoruk nemsokára üzembe áll, amelyet hamarosan eladásra is felkínálnak majd. A kiesett olaj következtében a magyar vezetés további az atomerőmű bővítésében látta a megoldást. Így született a Gazdasági Bizottság 10.118/1973. sz. határozata 1973 februárjában, amelyben utasította a kormányt egy új kétoldalú egyezmény megkötésére, immáron nem 2000 MW-os, hanem összesen 4000 MW-os atomerőműről. Itt kerül először megemlítésre, hogy a Pakson épülő erőmű összkapacitása már ne 2000 MW (2*440 MW+1*1000 MW), hanem 4000 MW (2*440 MW+3*1000 MW) legyen 1985-ös határidővel, vagyis itt már szerepel egy 2000 MW-os bővítés. Később viszont láthatjuk, hogy a Pakson megépítendő különböző atomerőművi blokkok kialakítása ezzel még nem dőlt el. 1973. augusztus 17-én újabb konzultációra került sor Moszkvában, amelyen az erőmű második kialakításáról még nem sikerült konkrétumokban megegyezni, mivel a szovjet fél az atomerőművi gyártókapacitása túlterheltségére hivatkozott, így nem tudtak konkrét reaktortípusokat ígérni. Ez a bizonyos második kialakítás a 2*1000 MW-os blokkot jelentette. Szintén ezen a tárgyaláson egyeztetették az 1980-as kőolajimport előirányzatát, ez alapján a Szovjetunió csak 8,5 millió tonna nyersolajat tud biztosítani és a jövőben már nem képes fokozni a szállításokat. Ez már jelentősen kevesebb volt az igényelt 10-11 millió tonnához képest. Így lényegében az atomerőmű maradt az egyetlen út és ekkor még nem is beszéltünk az 1973-as olajárrobbanásról, amely a szocialista tervgazdaság rugalmatlansága miatt csak késve ért el minket.

A paksi atomerőmű tényleges technikai paramétereinek kialakítása szempontjából egy újabb moszkvai megbeszélés hozta el a döntő pontot. 1973. december 3. és 4. között a Nehézipari Minisztérium illetékesei Moszkvában tárgyaltak P. Sz. Nyeporozsnyijjal a Szovjetunió energetikai és villamosítási miniszterével. A miniszter elmondta, hogy reális esély van a paksi erőmű folyamatos 4x440 MW-os kialakítására a korábbi 2x440+1000 MW helyett, így 1760 MW lenne az összteljesítmény. Az egyes blokkok párhuzamos kapcsolása 1980, 1981, 1982 és 1983 első negyedévében történne. Ezt az ütemezést a szovjetek is tudnák vállalni. Az 1983-1985-ös évekre előirányzott 2000 MW-nyi újabb kapacitás (bővítés) megvalósítására még nem tudott biztosat mondani és lehetségesnek tartotta, hogy ezen igény megvalósítása még csúszni fog néhány évet. Ennek okát a dúsított urán hosszú távú beszerzésével magyarázta, mivel a tervek szerint 1983-1985-ben a Szovjetunióban és a KGST országokban 10 ezer MW atomerőművi kapacitás fog üzembe lépni így hatalmas lesz a kereslet. Az új erőmű paramétereivel 1975 áprilisában aláírásra is került a módosított kormányközi egyezmény 4 db 440 MW-os reaktorblokkal. Szintén ebben az évben megtörtént az atomerőmű ünnepélyes alapkőletétele, amiután megkezdődhettek a komolyabb munkálatok. Megemlíteném, hogy a módosított egyezményben szereplő 440 MW-os reaktorok az eredeti típusok modernizált változatai voltak, amelyek a Szovjetunión kívül nálunk kerültek először beépítésre. Ez a típus a VVER-440/213-as nyomottvizes reaktor volt, melynek felépítése már jóval biztonságosabb volt az eredeti változathoz képest. Ez fontos tényező volt abban is, hogy 1989 után a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség biztonságosnak ítélte az erőművet, ami megfelel a mai napig a biztonsági előírásoknak. Ez egy pozitív hozadéka volt az erőmű elhalasztásának.

1976-ban a Minisztertanács 3296/1976. sz. határozatával a már elkészült beruházási javaslatot jóváhagyta, amely újabb fontos mozzanat volt a létesítés tekintetében. Az atomerőmű építését ezentúl az első blokk párhuzamos kapcsolásáig nagymértékű késedelmek és huzavonák jellemezték, mind a hazai állami vállalatok között, mind a magyar - szovjet kapcsolatok terén. Jelentős változást hozott ebben a helyzetben, amikor a Minisztertanács 3476/1978. sz. határozatával Szabó Benjámint, a Paksi Atomerőmű Vállalat igazgatóját kormánybiztossá nevezte ki november 15-ei hatállyal.

A kormánybiztos közvetlen irányítása kellett hozzá, hogy a helyszínen összeszervezzék a különböző állami vállalatok munkáját a késések és a különféle problémák elhárítása végett. A szovjet tervek és gépezetek szállításának késésével, ugyanakkor továbbra sem tudtak mit kezdeni. E probléma forrása alapvetően abban rejlett, hogy a Szovjetunió atomenergetikai gyártókapacitása már telített volt és csak jelentős késésekkel tudták leszállítani a gépegységeket. A KGST-n belül több ország is rendelt erőművet, amelyek gyártását megpróbálták szakosítani és elosztani a tagországok között (ezért is készült a Csehországi Skoda gyárban paksi atomerőmű I-es blokkjának reaktortartálya), de ez nem volt túlzottan sikeres.

1978. augusztus 3. és 7. között Magyarországra látogatott a már korábban megemlített P. Sz. Nyeporozsnyij a Szovjetunió energetikai és villamosítási minisztere. Látogatása során a folyamatosan késő szovjet beszállítások mellett megtárgyalásra került a Paksi atomerőmű bővítése is, a magyar nehézipari miniszter felvázolta, hogy a hazai elképzelések 1988. és 1992. között már 4*1000 MW atomerőművi bővítéssel számolnak. Nyeporozsnyij nem talált ez ellen kifogást, véleménye szerint a már építés alatt álló 4*440 MW mellé Pakson még további 2000 MW teljesítmény kiépítésére van lehetőség, de a további 2000 MW-hoz már egy új helyszín lesz szükséges.

A paksi atomerőmű építése ezután továbbra is vontatott tempóban haladt, ennek okai a rossz vállalati kooperáción és a folyamatosan késő szovjet beszállítások mellett, hogy az erőmű biztonsági minőségi és mennyiségi követelményei messze felülmúlták a korábbi hagyományos hőerőműveknél tapasztaltakat. A hazai kivitelező vállalatoknak teljesen új kihívást jelentettek a megnövekedett minőségi és mennyiségi elvárások. Az új technológiai elsajátítása és annak követelményeivel szembeni megfelelés pedig úgyszintén időigényesek voltak. Az I-es reaktorblokk 1980 elején tervezett párhuzamos kapcsolása, így közel három éves késéssel csak 1982. december 28-án történt meg. Az egyes blokk mondhatni az állatorvosi ló volt a paksi atomerőmű kialakítása során.

A további három blokk befejezése már jóval gördülékenyebben folyt, de az anyaghiány és a kései szovjet beszállítások a teljes építés alatt jellemzőek voltak. A IV-es és egyben utolsó blokk 1987. augusztus 16-án került végleges bekapcsolásra. A nagyjából három éves késés az egész beruházásra rányomta bélyegét. Paks I befejezésével 1987-ben már mondhatni más szelek jártak. Paks II 1988. és 1992. között tervezett bővítése az első fázisból levont tanulságokból következtetve biztosan nem készült volna el időben. Továbbá kérdéses, hogy a szovjetek tudták volna-e vállalni az 1000 MW-os erőművi blokkok gépezeteivel és a dúsított urán fűtőelem igényeivel járó beszállításokat. Végül az 1989-ben megkezdődő rendszerváltás hosszú időre jegelte a magyar - szovjet/orosz kapcsolatokat, ezzel együtt a paksi bővítés tervét is.

Felhasznált irodalom:

Bencze Géza: Húsz év a Paksi Atomerőmű története. Paks, 1995.

Heti Világgazdaság, II. évf. 6. sz. 12. o.

Marx György: Atommag-közelben. Szeged, 1996.

Rosta András: Magyarország és szövetségeseinek az atomprogramja 1968-1989 között. Diplomamunka, 2013.

Szabó Benjamin: Atomkorkép. Budapest, 2004.

Felhasznált források a Magyar Nemzeti Levéltárból:

XIX-A25-a 160. doboz: Országos Tervhivatal 006/XVIII/1967. Egyezmény a Magyar Népköztársaság Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánya és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Kormánya között atomerőműnek a Magyar Népköztársaságban történő létesítésében való együttműködésről. Budapest, 1966. december 28.

XIX-A-25-a 161. doboz: Dr. Ajtai Miklós számára készített beszámoló az atomerőmű létesítés 1971-es helyzetéről.

XIX-A-25-a 162. doboz: 09/78. KNEB Jelentés a Paksi Atomerőmű létesítéséről.

XIX-A-25-C 23. doboz: TÜK 0012/77 Jelentés a Paksi Atomerőmű első, 1760 MW-os kiépítésének jelenlegi helyzetéről.

XIX-A-25-C 23. doboz: TÜK 00211/76, MT 3296/1976. sz. határozata a paksi atomerőmű 1760 MW teljesítményű első kiépítésének beruházási javaslatáról.

XIX-A-2-gg 271. doboz. A-138/1967. A szovjet kőolajimport 1970 utáni növeléséről.

XIX-A-2-gg 293. doboz, 006/XVIII/1967 Egyezmény az MNK és a Szovjetunió kormánya között. Budapest, 1966. december 28.

XIX-A-2-gg 293. doboz, A-80/69 Gazdaságpolitikai Osztály előterjesztése: A népgazdaság energiastruktúrájának távlati fejlesztéséről és társadalmi kihatásairól.

XIX-A-2-gg 293. doboz, A-80/69 Villamosenergia-ellátás és erőműépítés problémái a IV. és V. ötéves tervidőszakban.

XIX-A-2-gg 293. doboz. 3397/1966. sz. kormányhatározat a tárgyalások befejezésére.

XIX-A-2-gg 293. doboz. A-122/69 A villamosenergia és erőműépítés problémái.

XIX-A-2-gg 293. doboz: 3145-1966 TÜK 00151/40, OT előterjesztés „Irányelvek a Szovjetunióval magyarországi atomerőműről folytatandó kormányszintű tárgyalásokon”

XIX-A-2-gg 349. doboz. 21-338/1969 Apró Antal levele M. A. Leszecsko elvtársnak.

XIX-A-2-gg 349. doboz. 21-343/1969 M. A. Leszecsko válaszlevele Apró Antalnak.

XIX-A-2-pp 15. doboz. 151/1969 Atomerőmű létesítésével kapcsolatos problémák. (Parádi Imre levele Fock Jenő miniszterelnöknek)

XIX-A-39-b 438. doboz. 1-10.118/1973. sz. GB határozat.

XIX-A-83-b 507. doboz. 3009/1970. sz. kormányhatározat.

XIX-F-17-a 91. doboz. M-504/69, Paksi Atomerőmű létesítésével kapcsolatos beadvány véleményezése.

XIX-F-17-N TÜK 45. doboz: NKF-006417/30/1/79: Egyezmény tervezet a MNK és a SZU között újabb atomerőműnek a MNK-ban történő létesítésében való együttműködésről.

XIX-F-17-NN 53. doboz. 234/67 A hazai kőolajfeldolgozóipar helyzete és feladatai 1980-ig.

XIX-F-17-NN-TÜK 27. doboz 0098/69 Az új kőolajfinomító és az azzal összefüggő létesítmények telepítése.

XIX-F-17-NN-TÜK 27. doboz. 0065/68 Paksi Atomerőmű létesítésének értékelése.

XIX-F-17-NN-TÜK 53. doboz. 00140/73 Jelentés az 1973. augusztus 17-én Moszkvában tartott kormányfői tanácskozásról.

XIX-F-17-NN-TÜK 53. doboz. 00213/73 Az atomerőmű-építéssel és Szovjetunióból történő villamosenergia-szállítással kapcsolatos moszkvai tárgyalásról készült úti jelentés.

XIX-F-17-NN-TÜK 67. doboz. 005/40/79 A Paksi Atomerőmű első blokkjának szállítása.

XIX-F-17-V-TÜK 38. doboz: 00853/75 A Paksi Atomerőmű I-II. reaktorblokkjához szükséges szovjet technológiai berendezések szállítása.

XIX-F-17-V-TÜK 40. doboz: 002254/3/1976, Az Országos Tervhivatal 2/1976. sz. záradéka.

XIX-F-18-d 1. doboz. PBM-361/81 A Paksi Atomerőmű megvalósításával kapcsolatos problémák.

XIX-F-18-d 1. doboz. PMB-14/1979 Tájékoztató a Paksi Atomerőmű beruházásához eddig elvégzett feladatokról és az 1979. évi várható nehézségekről.