Az elektromos autó azért jó, mert nem mérgezi meg a levegőt használat közben és mert nem kell a korlátozott szénhidrogén-készleteket elpocsékolni az üzemeltetéséhez. És azért nem jó, mert egy nehéz, lassan utántölthető akkumulátort kell cipelnie.

Szóval egy elektromos terepjáró, amivel el lehet menni a világ végére, úttalan utakon, hülyeség. Sok-sok elektromos autó a civilizációban, az a nem hülyeség, és ha ezzel megvagyunk, igazán nem számít majd az a pár hektó benzin vagy gázolaj, ami kell ahhoz, hogy az ember egy erre megfelelő járművel elautózzon Mongóliába Londonból, 16000 km-en keresztül tökön-paszulyon át. Már ha pont ilyen hülyeségre támadna kedve.

A Nissan akciója, mely során egy átalakított Leaffel akar terepralisat játszani, talán nem a legszerencsésebb ötlet volt, amit a marketingesek kikaptak a brainstorming-kalapból. Hát nem kínos ez a bukdácsolás a murván egy városi elektromos autóval?

A 30 kWh kapacitású akkuval szerelt, normál (utcai) körülmények között 250 km-es hatótávú Leafből kiszerelték a hátsó üléseket, a tetejére raktak egy irdatlan nagy LED-reflektort, tettek a hasa alá védőlemezeket, a felnikre keskeny, terepmintás abroncsokat. A nyáron ezzel indul el Chris Ramsey, az elektromos mobilitás népszerűsítésére alapozott Plug-In Adventures alapító atyja a Mongol Rally nevű tízezer mérföldes jótékonysági túrán, remekül demonstrálva, hogy mik is azok a képességek, amiket senki nem vár el az elektromos autóktól.