A civilzált álca maradékai hullanak le éppen a kormányzat szoros felügyelete alatt működő, sajtónak maszkírozott izéről. De a széthullás néha azért vicces is tud lenni. De legalábbis ironikus. Például akkor, amikor a Pesti Srácok című fideszes kormányzati hecclapban Thürmer Gyula munkáspárti elnök egykor munkáspárti képviselőjelöltként induló, álnéven publikáló fia hasonlítja Hitlerhez a momentumos Fekete-Győr Andrást.

ifj Thürmer Gyula 1998-ban, amikor a Munkáspárt egyéni és listás országgyűlési képviselőjelöltje volt, még ilyeneket írt:

Politikai eszmélésem nem volt, bár apám alighanem kritikával illetett volna, ha be akarok lépni a Fideszbe. Nem akartam. Részt vettem néhány diáktüntetésben - tandíj ellen - , egyet szerveztem. A Munkáspárt tagja, képviselojelöltje vagyok. Apám pedig az elnök. Nem azért lettem azonban a Munkáspárt tagja, képviselojelöltje, mert apám a párt elnöke. Azért lettem az, mert igaza van. A Munkáspártnak van igaza! Van értelme annak, amit mondanak.

2017. májusának elején viszont már ezt írja:

Lilás zászló, szép zászló, fogni való zászló. Fekete-Győr András úgy vitte ezt a zászlót a Szabadság tértől a Hősök teréig, úgy… Demokrata szem nem maradt szárazon. Ha ezt Leni Riefenstahl látta volna, akkor újraforgatja az 1934-es nürnbergi náci pártkongresszust megörökítő „Az akarat diadala” című filmjét.

(...)

Az alvezérek ezután hangulatot teremtettek, bevett marketingfogás. Hitler nagy beszédei előtt is Göbbels melegítette be a barnaingeseket.

Az mondjuk nem rossz, hogy eszerint összeállt a Soros-Hitlerjugend-nagykoalíció, hiszen Máté T. pár mondattal korábban még arról értekezett, hogy

Aztán estére kiderült, George Soros a Momentum Mozgalmat választotta.

Máté T. ugyan hozzáteszi, hogy

Fekete-Győr András természetesen nem náci, azt most tréül fizetik Brüsszelben.

hogy pár mondattal később akkorát fasisztázzon, hogy e Hócipő teljes szerkesztősége elsírja magát az irigységtől:

Fekete-Győr András az elmúlt hetekben kiszállt a magyar közéletből. Pihentették, Marcika-féle hülyegyerekekkel vitették el a tüntiket. Andrist képezték. Megcsinálták a gesztust, a modort, a felcsattanást, a hanglejtésből feltámadó tisztalelkű dühöt.

S Andris beszélt. Mit beszélt, most már üvölteni is tudott, kezét emelte görcsbe. Mussolini-minta; felvetett áll, dicsően alázó tekintet.

Örülök, hogy pont ebben a korban lehetek én is újságíró! Az meg már tényleg csak meggy a tortán, hogy ifj Thürmer Gyula posztja ezzel a mondattal zárul:

Mi lenne, ha kérnétek fatertól extra zsebpénzt a mi szórakoztatásunk helyett?