Kalapács József? Iggy Pop? Na ki volt képes egy papírra(!), kézzel (!), tintával (!) írt levélben arról értekezni, hogyan vájkált a saját fenekében? Egész pontosan ezekkel a szavakkal:

[...] Most pedig el kell mondanom Magácskának egy igen szomorú eseményt, amely ebben a pillanatban történt. Nagyban írom ezt a levelet, amikor valami behallatszik az utcáról. Fölállok, odamegyek az ablakhoz – s nem hallok semmit! Újból leülök – belefogok az írásba – alighogy tíz szót leírok, ismét csak hallok valamit – megint fölállok – amikor fölállok, egészen gyenge, amit hallok, de égett szagot szimatolok. – Akárhová megyek, érzem. Ha kinézek az ablakon, a szag szinte eltűnik, ha újra a szoba felé fordulok, fölerősödik. – Végül Mama azt mondja: – Mibe fogadunk, hogy eleresztettél egy galambot! – Nem hiszem, Mama. – De, de, biztosan. – Teszek egy próbát, a mutatóujjamat a seggembe dugom, aztán az orromhoz, és – Ecce Provatum est!, a Mamának igaza volt. [...]

A megfejtés: 

ez Mozart levele az unokahúgának, amit 1777. november 5-én írt. Onnan tudom, hogy a Rózsavölgyi most adott ki egy válogatáskötetet a Mozart-család levelezéséből, és ezzel a részlettel próbálták felkelteni a figyelmemet. Mondanom sem kell, hogy sikerrel, amint elolvastam a könyvet, jön is a recenzió, addig is hallgassa mindenki mondjuk a Varázsfuvolát: