Most, hogy nyert Macron, indulhat is a választási kampány

Azzal, hogy Emmanuel Macron lesz Franciaország következő államfője, még nem értek véget az izgalmak a francia politikában, hiszen egy hónap múlva parlamenti választások jönnek, ahol az egyik nagy kérdés az lesz, hogy mekkora támogatása lesz a parlamentben Macronnak. 

Erre nyilván azért nehéz válaszolni, mert Macron nem valamelyik tradicionális nagypárt jelöltje volt, tavaly indította csak el En Marche (Indulás!) nevű politikai mozgalmát. 

Fotó: PATRICK KOVARIK/AFP

A vasárnapi eredmények mindenesetre pár fontos szempontra rámutatnak: az Ipsos felmérése szerint a Macronra szavazók 43 százaléka azért voksolt rá, hogy ne legyen Le Pen az elnök, és csak a szavazók 39 százaléka szeretné azt, ha az új elnöknek abszolút többsége lenne a parlamentben a jövő havi választások után. Azaz az első becslések szerint, ha számítjuk a távolmaradókat is, a francia szavazóknak nagyjából a 44 százaléka szavazhatott rá. Hasonló arányban szavaztak 1965-ben De Gaulle-ra (45%), Mitterandra 1981-ben (43%) és 1988-ban (44%), valamint Sarkozyre 2007-ben (43%). 

Az biztos, hogy Macron továbbra is számíthat arra a 250 ezer önkéntesre, akik az elnöki kampányban is segítették a munkáját. És persze bízhat abban is, hogy a mostani sikere láttán sokan mögé állnak még, de arra, hogy a teljes mainstream politikai elit újra felsorakozzon mögötte, most nincs reális esélye. 

A tét pedig óriási, ha nem tud parlamenti többséget szerezni maga mögé, akkor nem szólhat bele a miniszterelnök kinevezésébe sem és elnöki lehetőségei is jóval visszafogottabbak egy ellenséges parlamenttel szemben. Az elmúlt napokban készültek olyan közvélemény-kutatások, melyek arra utaltak, hogy az En Marche a parlamenti választásokon is többséget szerezhet, az egyik felmérés szerint pedig a következő parlamentet Macron pártja és a konzervatív köztársaságpártiak dominálhatják majd, de ezek azért elég korai előrejelzések. 

Problémát jelenthet az is, hogy az En Marche-nak nincs hagyományos pártszervezete és nincs rendes finanszírozása sem. Ami elment egy elnöki kampány közösségi menedzselésénél, az már könnyen kevés lehet egy országos választásnál. Mivel a pártok az előző választáson elért eredményeik alapján kapnak állami támogatást, az alig több mint egy éve alapított En Marche értelemszerűen egy fillért nem kap. 

Ráadásul azt is lehet tudni, hogy Macron nagyon szigorúan szűri, hogy ki lehet a párt jelöltje: egyrészt legalább a jelöltek felének nem lehet parlamenti múltja. Megszabta azt is, hogy különféle etnikai háttérből kell érkezzenek és legalább a jelöltek fele nő kell legyen. Ráadásul aki belép hozzájuk, nem maradhat másik párt tagja. Ez elbizonytalaníthat olyan politikusokat, akik amúgy elképzelhető, hogy kipróbálnák magukat az En Marche színeiben. 

A Politico szerint még Macron könyezetében is van, aki azt gondolja, hogy a túl szigorú elvek végül a parlamentbe kerülhetnek a számára, de állítólag Macron pont ellenkezőleg gondolja: szerinte ezek a vállalások segíteni fogják őket a választásokon. 

Online lehetett politikusnak jelentkezni, és Macron egyszer csalódottságának is hangot adott, mert nagyon kevés nő jelentkezett: a 14 ezer jelentkezőből csak 15 százaléknyian voltak nők. Ekkor Macron Facebookon üzent az ország közélet iránt nyitott női lakosainak, hogy csatlakozzanak. 

Izgalmas jelenség az is, hogy a nemrég távozott miniszterelnök, Bernard Cazeneuve Manuel Valls ugyan a szocialista párt tagja, mégis arról beszélt a vasárnapi eredmények bejelentése után, hogy a szavazóiknak Macron mozgalmát kell majd támogatniuk a választásokon. Azt lehetett tudni, hogy a szocialista párt nincs jó formában és könnyen szivároghatnak el onnan politikusok Macron formációjához. 

Vereségét beismerő beszédében Marine Le Pen, a szélsőjobboldali Nemzeti Front vezetője is érezhetően már a választásokra fordult rá, többek között utalt arra is, hogy mint legnagyobb ellenzéki erőt próbálja majd jobban középre tolni a pártját. (Guardian, Politico)