Szerda este bő két órát beszélt Tölgyessy Péter politológus, egykori politikus a magyarországi helyzetről az Eötvös József Csoport rendezvényén. A terem csordultig telt érdeklődőkkel, akiket nem biztatott sok jóval. 

Tölgyessy szerint az Orbán-rendszer bukásáig a legtöbb, amit tehetünk, hogy igyekszünk életben tartani a racionális gondolkodást és érvelést, "és ha majd megnyílnak a kapuk, akkor a valódi cselekvés is lehetséges lesz". 

Hogy ezek a kapuk mikor nyílnak meg? Azt még ő sem látja, de szerinte lehet bízni egy váratlan fordulatban, ami után nagyon felgyorsulnak az események. Azonban abban már nem teljesen biztos, hogy egy újabb rendszerváltás csak jobbat hozhat.

Magyarország sikertelen ország

"Ez egy újabb diadalmenet a zsákutcában" - írta le egy szomorú képpel a mostani helyzetet. A fideszesek szerinte azzal igazolják sokszor a tetteiket, hogy a mostani bűnök egyszer igazolást nyernek, ha általuk egy jobb világot építenek. "De 100 éve ez megy, és sosem működik. 1943-ban mindenki azt hitte, hogy Magyarországon 1945-ben már minden jó lesz, és Kádár alatt is mindenki azt hitte, hogy jobban állunk a környék többi országánál. Nem volt igazak ezek az érvelések akkor sem."

Magyarország sikertelensége már bő 100 éve tart, azóta igyekszik az ország felzárkózni a Nyugathoz, ám rendszerint nem nyugati berendezkedéssel, hanem valamilyen sajátos úttal kísérletezünk, amiből sosem lesz semmi, hanem csak újabb rendszerváltások követik egymást. Ferenc József halála óta volt már belőle 11, és közülük csak az 1990-2010 közti rendszer próbálkozott inkább nyugatos módszerekkel, vagyis a polgári demokráciával. De még ebben az időben sem volt Magyarországon egy olyan kormány sem, ami tisztán elkötelezett lett volna iránta. 

Ebből a szempontből szerinte Csehországban, Szlovákiában és Lengyelországban is jobb volt a helyzet, ahol mind voltak a nyugatos irányzatokat egységesen képviselő kormányok a rendszerváltás óta, amelyek gyökeres fordulatot vittek végbe. Csakhogy itthon a fogyasztást egyetlen kormány sem merte a valódi gazdasági teljesítményhez igazítani, és vagy hitelből, vagy mint most, mások vagyonának elvételéből osztogattak. Ezek a népszerűséget kereső gesztusok azonban hosszabb távon csak mélyítették a gondokat.

A választások mutatóba vannak

A magyar parlamentarizmus történetének az a jellemzőbb állapota, ami most is van: a kormány választásokon megdönthetetlen. 

Az Orbán-kormány két okból megdönthetetlen most: egyrészt több száz, egyenként nem elviselhetetlen, de összességében a polgári demokráciát aláásó szabály miatt. Ez a rendszer nagyon megkönnyíti a Fidesz győzelmét. A másik ok az ellenzék szétaprózottsága, legalább négy nagy irány (kádárista baloldal, nacionalista oldal, antikapitalista zöldek, nyugatosok) és még több párt mentén, és ezek között olyan generációs és ideológiai feszültségek vannak, amelyek kibékíthetetlenek.

Egyre több a gyűlölet

Az országban gerjedő hatalmas elégedetlenség, az egyre jobban feszülő gyűlölködés viszont egyszer robbanást okozhat, különösen ha a nemzetközi környezet is komolyan megváltozik. Viszont Tölgyessy egyáltalán nem biztos abban, hogy a mostani gyűlölettel teli, folyamatosan hergelt társadalmat képes lenne egy normális parlamenti demokrácia egyben tartani. 

Sorolta a példákat a két világháború közötti időből, hogy a demokráciák hogyan buktak bele az oldalak kibékíthetetlen ellentéteibe, és váltotta fel őket polgárháború, diktatúra.

Éppen ezért arra hívta fel a hallgatóság figyelmét, hogy tartsák életben a racionális, észérveken alapú viták rendszerét, és meg kell találni a formát, hogy ezek az érvelések az egész országban sokakhoz eljussanak. Emlékeztetett, hogy ezek helyett most egyre inkább az indulatok és érzelmek vezérelte kinyilatkoztatások ideje van. 

Nem tudunk miről beszélni

Ahogy a gazdaságban a pénz, úgy a demokratikus vitákban a tény az a csereeszköz, amit mindkét fél elfogad, amelyekből kiindulva lehet egyáltalán párbeszédet folytatni. Ám a tények elutasítása miatt a mostani politikai közegben nincs ilyen alap. 

És így beszélni sem lehet, maradnak a minősítések, a szavak helyett a képek, a fütty, a gesztusok. Ezek egymást gerjesztik, mert akit nem érvekkel támadnak, az nem tud érveléssel visszavágni, és a helyzet ettől egyre csak romlik. 

A gyűlölet erősödése miatt Tölgyessynek könnyebb elképzelnie, hogy a helyzet rosszabb lesz a mostaninál, és ugyan most nincs polgárháborús hangulat még, errefelé is fajulhatnak a dolgok. Ezért kell szerinte "ellenállni az ördögnek", és indulatainkat fékezve minél többet racionálisan érvelni.

Ha Orbán bukik, az sem hoz majd megváltást

Ráadásul az ország gondjai mélyebbek annál, mint hogy a most hatalmon lévők lopnak és leépítik a polgári demokráciát. A legdrámaibb probléma szerinte, hogy az ország nem versenyképes. Magyarországon a legnagyobb a különbség az egész EU-ban a hazai és a külföldi tulajdonban lévő cégek termelékenysége között, még a román és a bolgár vállalatok is jobban állnak ebben. A Magyarországnál néhány éve még gyengébb lengyel mezőgazdaság már hektáronként száz euróval többet tud kihozni a földből. 

E leszakadás összefügg a korrupcióval Tölgyessy szerint, de nem közvetlenül az ellopott összegek miatt, hanem azért, mert a magyar vállalkozások a piaci verseny helyett a járadékvadászatra rendezkedtek be, vagyis politikai támogatással megszerezhető előnyökből élnek. Ez részben a Kádár-korszak öröksége, ami alkukon és szabálykerülésen keresztül adta meg a lehetőségeket, részben pedig abból is fakad, hogy az állam minél erősebben befolyásolni akarja a piacot. 

A kibontakozást sokáig hátráltatja még a magyar oktatás rettenetesen alacsony színvonala is. Tölgyessy szerint a legdrámaibb adata a legutóbbi PISA-tesztnek az, hogy a 15 éves fiúk 32 százaléka funkcionális analfabéta. Azért lehet egyszerre Magyarországon munkaerőhiány, és sok inaktív, mert nagyon sokan egyszerűen alkalmatlanok napi 8 órát dolgozni. Egyszerűen nincsenek olyan mentális állapotban, hogy ennyi ideig összpontosítsanak, hogy meg tudják tanulni, amit várnak tőlük. A most leszakadó diákok sem lesznek erre képesek.

Mindehhez egy rosszul működő és túlságosan nagy állami intézményrendszer rontja tovább a kibontakozás lehetőségét.

Talán megint innen indul az új európai trend

Hogy ebből az örök sikertelenségből kilépjünk, politikai innovációra lenne szükség, aminek a jeleit Tölgyessy egyelőre sehol sem látja az országban. "A nyugati krédót felmondani már nem elég", hiszen Orbán éppen ennek elutasításával lett sikeres, hívta fel a figyelmet. 

Hogy mi lenne az új, a magyar és a nyugati sajátosságokat szintetizáló, és polgári alapokon nyugvó elképzelés, ami meggyőzheti az ország elég nagy részét, azt Tölgyessy sem tudja. A 19. századi reformkor nagyjainak példáját ajánlja a tenni akarók figyelmébe, akik saját osztályuk közvetlen érdekein is képesek voltak túllépni. 

Abban bízik viszont, hogy Magyarországon sokszor elsőként indultak el az új irányzatok: a Horthy-rendszer autokráciája a 20-as évek elején még furának számított, aztán sorra hasonló rezsimek alakultak. 1953-ban a Nagy Imre nevéhez fűződő óvatos enyhülés is első volt a szocialista táborban, 1989-ben is Magyarország élen járt a rendszer lebontásában, és Orbán Viktor is hamarabb kezdte a racionális alapú politikát elutasítani itthon, minthogy az ezt képviselő pártok máshol is látványosan erősödni kezdtek. Így a következő trendforduló is indulhat akár Magyarországról.

Nem diktatúra, de nem is polgári demokrácia ez

Tölgyessy szerint nincs most diktatúra Magyarországon, az orbáni rendszer nem olyan, mint Putyin Oroszországa vagy Erdogan Törökországa. Inkább hasonlít a dualizmus vagy a Horthy-korszak idejére, amikor a parlamenti demokrácia kellékei működtek, és néha még önkorrekcióra is tudták kényszeríteni a hatalmat, csak éppen leváltani nem voltak képesek. 

Jelezte, hogy ugyan a kormány egyre nagyobb területet foglal el a sajtóban, de azért van még erőteljes más hang is, például a 444, ahol megjelennek kemény állítások, és ez fontos szelep a kormány elleni indulatok kezelésében. 

Tölgyessy szerint Orbán Viktor nem Putyin csicskája, hanem azt gondolja magáról, hogy zseniálisan lavírozik Kelet és Nyugat között, és minden oldalról leszed annyi pénzt, amennyit csak lehet, hogy aztán ebből is erősítse szuverenitását. 

Csakhogy Magyarország Kelet felé nem tud vonzó dolgokat felmutatni, hiszen ami nem versenyképes Bécsben, az nem lesz az Moszkvában vagy Pekingben sem. Éppen ezért az egyetlen dolog, amit Orbán az oroszoknak nyújtani tud, az a nyugati rend bomlasztása, vagyis az árulás. Ez érdekli Moszkvát, viszont ezzel Orbán hatalmas feszültségeket szít, és állandóan durva ütközésekre kényszerül a Nyugattal, de adott esetben az oroszokkal is. 

Tölgyessy szerint Orbán egy kompra akar építeni egy bevehetetlen várat, de ez lehetetlen küldetés.

Megmarad ilyennek a Nyugat?

Az is nagy kérdés Tölgyessy szerint, hogy a polgári demokráciák második világháború utáni diadalmenete nyomán kialakult rendszerből mennyi marad meg Nyugaton. A demokratikus berendezkedéseket az USA-ban és Nyugat-Európában is megerősítette az a soha nem látott gazdasági fejlődés, ami 1950 és 1975 között jellemezte a térséget. Az akkori gyors életszínvonal emelkedést meg sem közelítették a kommunista diktatúrákból kilépő új demokráciák 1989 óta, a 2000-es évek elején alig néhány igazán jó év jutott csak nekik. 

A 2008-as válság óta az EU keleti részén ez a kis felfutás is elakadt, az EU déli részén pedig egyenesen rosszabbul élnek az emberek mint a válság előtt, de az USA-ban is már többen élnek rosszabbul, mint a szüleik. Ebből mostanra nagyon komoly elégedetlenség fakadt. 

Az 1975 körül kezdődő megtorpanás után ugyan a globalizáció adott egy új lendületet, de ennek a növekedésnek már egy sokkal szűkebb réteg lett a haszonélvezője, mint a középosztályt hatalmasra szélesítő korábbi virágzás.

A 2008-as válság óta a hagyományos pártok hatalmas veszteségeket szenvedtek Nyugaton, és a rendszert alapjaiban megkérdőjelező erők jöttek fel. Tölgyessy szerint lehet, hogy csak folyamat elején vagyunk, és a trend kifutása meghatározza majd a magyar irányt is. 

Magyarországon nagy fogadókészség van a nem demokratikus megoldásokra: már egy 2009-es közvélemény-kutatás jelezte, hogy itt ábrándultak ki leginkább az emberek a többpárti demokráciából az egész régióban, és itt gondolják a legtöbben azt, hogy a rendszerváltás előtt jobb volt az élet.

Ilyen értelemben Tölgyessy szerint Orbán Viktor a magyarok vágyaira reagált új rendszerével, csakhogy a vágyak kiszolgálásával nem lehet boldoggá tenni egy országot. Ahhoz valódi teljesítményre is szükség lenne.