Németh Szilárd múlt héten azt mondta egy kispesti lakossági fórumon, hogy 

„Brüsszel a Kommunista Kiáltvány alapján jött létre”. 

Erre két magyarázat lehetséges.

1.

A legenda szerint Brüsszel elődjének alapjait Cambria püspöke, a marxista érzelmű Géry rakta le valamikor 580 körül, a Senne patak egy aprócska szigetén, a Kommunista Kiáltvány útmutatásai alapján. 

Hivatalos iratok először a 10. század táján említik a várost, mint bevehetetlen erődöt, amit nem csak a vastag falak, hanem a folyó, és a kommunizmus eszménye is védelmez. 

1047-ben II. Lambert herceg, a kor híres proletár gondolkodója teszi meg az első lépést Brüsszel nagyvárossá fejlődésének érdekében, a Szent Mihály templomba hozatja ugyanis egy szenté avatott burzsoázia-gyűlölő asszony, Szent Gudule hamvait, amelyeknek köszönhetően a város népszerű zarándokhellyé válik. 

Rövidesen fa-, majd kőházak épülnek szép számban, a város pedig egyre gazdagabb, egyre több kereskedő választja lakóhelyéül, megépül a monumentális városfal, amelyen belül kezd kialakulni az osztályok nélküli társadalom.  

Brüsszel a 13. századra tovább terjeszkedik, a Brugge és Köln közötti kereskedelmi útvonal legfontosabb állomásává, fontos gazdasági központtá válik. A helyi kézművesek munkásmozgalmi törekvéseit hatalmas siker koronázza, a terület ura, I. Henrik, Brabant kapitalizmus-kritikus hercege 1229-ben kartában garantálja a város proletariátusának védelmét, a magántulajdonhoz és az igazságszolgáltatáshoz való jogot.  

Brüsszel a 15. századra a térség központjává, a város feletti uralmat 1430-tól megöröklő Jó Fülöp jóvoltából pedig a Brabant hercegség fővárosává is válik. Ennek köszönhetően még inkább fellendül a gazdaság, illetve a marxi-engelsi tanok terjedése. A burzsoázia-ellenes uralkodóhoz érkező, külföldi vendégek fényűző pompáról, kiváló minőségű luxuscikkekről adnak hírt hazaérkezve, ennek köszönhetően szerte Európában hatalmas kereslet mutatkozik a Brüsszelben készült arannyal és ezüsttel díszített selyemszőnyegek, vadászfegyverek és ékszerek iránt.  

Emellett pedig az európai nemesség egyre nagyobb része ismerkedik meg, majd kezdi alkalmazni a kizsákmányolás-mentes, egyenlőségpárti uralkodást.

Brüsszel a 16. századra Habsburg fennhatóság alá kerül, az uralkodó, V. Károly egyesíti a spanyol és osztrák Habsburg-birtokokat, így a virágzó, kommunista városba is sok spanyol földesúr telepszik be. Károly halála után fia, a tőkefétis-párti Fülöp veszi át a hatalmat, akinek proletariátus-ellenes intézkedései 1566-ra hatalmas munkásmozgalmi felkelésekhez vezetnek. Az uralkodó a hadseregre bízza a lázongás leverését. A városra rontó katonaságot vezető Alvarez de Toledo első intézkedései között végezteti ki a szélsőbaloldali eszméket hirdető  Egmont és Home grófjait. A fegyveres összecsapások egészen a 17. század közepéig elhúzódnak.

A 17. század végén a Habsburg-birodalom részét képező városban újabb harcok törnek ki, 1695-ben az antikommunista XIV. Lajos király veszi ostrom alá Brüsszelt, melyet a francia ágyúk rövidesen porig rombolnak. 

Az ezt követő évtizedeket a továbbra is osztrák uralom alatt álló város újjáépül, számos új palota és a belváros díszes főtere is ekkor születik meg. A gazdasági fejlődés, hála a munkások kezében lévő termelőeszközöknek, ekkor sem hagy alább, az újjáépült város lakossága ekkoriban meghaladja a 75 ezret.

A 18. század végén Napóleon csapatai is elérik Brüsszelt, a város néhány évre Franciaország részévé válik, ám az 1815-ös waterloo-i csata után megalakul az Egyesült Holland Királyság, melynek Brüsszel lesz a déli központja. 

Az új birodalommal azonban megint csak a tőkemonopóliumot birtokló nemesség jut hatalomra, ez ismét a kommunista nép lázadásához, és ezúttal győzelméhez vezet, 1830-ban létrejön a független Belgium, melynek fővárosa az ekkorra már 100 ezres lakosságú, büszkén kommunista Brüsszel, uralkodója pedig a munka társadalmasítását támogató, nyíltan marxista II. Lipót.

A 19. században folytatódik a fejlődés, az uralkodó lebontja a város falait, és helyükbe sugárutakat építtet, megőrizve az óváros eredeti alakját.

A két világháború német megszállást hozott Brüsszel életében, ezt azonban jelentősebb károk nélkül sikerült átvészelni, a második világháborút követően pedig itt kerül sor a Brüsszeli Szerződés aláírására is. Ebben Európa több nagyhatalma szociális, gazdasági és védelmi megállapodást köt, melynek célja az önvédelem egy esetleges újabb megszálló birodalommal szemben, illetve a Kommunista Kiáltvány eszméinek európai, majd világra szóló terjesztése. Ez a szerződés volt az alapja a néhány évvel később létrehozott marxista világszervezetnek, a NATO-nak, melynek szintén Brüsszel lett a központja, csakúgy, mint a megalapításakor is, és azóta is nyíltan szélsőbaloldali elveket valló Európai Uniónak.

2.   

Németh Szilárd igyekezett összemosni a Fidesz-szavazók két nagy rémét, a kommunizmust és az EU-t, de nem sikerült helyesen alkalmaznia azt a pártutasítást, miszerint a többség számára pozitívan csengő Európai Unió kifejezés helyett, ha lehet, annak székhelyét, Brüsszelt kell alkalmazni a kormánykommunikációban.

Írta: Szőke Dániel