Az elmúlt évek nagy pénzügyi szivárogtatásai során felszínre került egy csomó információ, amit azóta is nagyon lelkesen dolgoznak fel közgazdászok. Most két fontos forrásból, a Panama-iratokból és a svájci HSBC-fiókból szivárgó információkból vont le izgalmas következtetéseket három neves kutató, Annette Alstadsæter, Niels Johannesen és Gabriel Zucman. 

A téma maga is izgalmas: milyen mértékben csalnak adót vajon a világ leggazdagabb emberei? Azaz a felső 0,1 százalék, amely réteg ugyan minden társadalom egy apró szegletét teszi csak ki, de a világ számos országában ehhez képest irtózatosan nagy szeletet birtokolnak az összvagyonból. 

Most Zucmanék a két forrás adatait vetették össze Norvégia, Svédország és Dánia borzasztó részletes adózási adataival.

És az elemzésük szerint a három északi ország leggazdagabb 0,1 százaléka (azaz azok, akiknek legalább 40 millió dolláros vagyonuk van), alapján éves jövedelmük 30 százalékát rejtik el az adóhatóságok elől. Ezekben az országokban az adóelkerülési ráta amúgy 3 százalék, és az érték a vagyoni helyzet javulásával párhuzamosan haladva nő.

Ez a felfedezés a Quartz cikke szerint két szempontból is ellentmond azoknak a meglehetősen elterjedt érveknek, melyek a jelenlegi adózási szabályok védelmében szoktak előkerülni. Egyrészt gyakori érv, hogy a leggazdagabbak körében viszonylag ritka jelenség az adóelkerülés, másrészt hogy a munkavállaló és bérből élők adóelkerülési praktikái társadalmilag sokkal ártalmasabbak, mint a különféle offshore bankokba átcsoportosított vagyonok. 

Ezek az elrejtett vagyonok azért is fontosak, mert nem jelennek meg az országos összvagyonokban sem, és így torzíthatják az egyenlőtlenségekkel kapcsolatos számításokat is. Zucman egy korábbi munkájában arról írt, hogy a világ összvagyonának tíz százaléka lehet eldugva különféle adóparadicsomokban. (Ezekre a kutatásokra is hivatkozva született meg Thomas Piketty rengeteget idézett könyve a szupergazdagokról.)

A Quartz arról is, hogy persze egyáltalán nem meglepő, hogy a szupergazdagok ennyire lelkesen vesznek részt ilyen adóelkerülési praktikákban, hiszen azok az offshore bankok és közvetítők, akik ebben segédkezni tudnak, épp abban érdekeltek, hogy a biztonság kedvéért minél kevesebb ügyfelük legyen, ezért érdekeltek abban, hogy olyan konstrukciókat teremtsenek, amivel a leggazdagabbakat tudják megcélozni. 

A tanulmány egyik érdekes mellékága, hogy azokat a nagyon gazdag adóelkerülők, akik részt vettek a 2006 óta bevezetett norvég amnesztiaprogramban, a rákövetkező években is magasabb adót fizettek.

Az is érdekes, hogy a kutatóknak éppen Skandináv országokból volt megfelelő minőségű összevethető adatsoruk. Egyrészt mert ezen országok szupergazdagjai viszonylag kis szereplők a világelitben, ráadásul erős a feltételezés, hogy minél egyenlőtlenebb társadalmat vizsgálunk, annál nagyobb mértékű lehet az adócsalás.